Rendőr a Sínai-félszigeten

Húsz év szolgálat után a napokban tértek haza a 12 nemzetet katonáit tömörítő MFO misszió (Multinational Forces and Observers), Multinacionális Erők és Megfigyelők magyar katonái és rendőrei a Sínai-félszigetről, ahol dr. Schultz Tamás rendőr alezredes is szolgált. Harmincöt évvel ezelőtt írták alá az egyiptomi-izraeli különbéke-szerződést Washingtonban, melynek értelmében Egyiptom elismerte a zsidó államot, Izrael pedig kivonult a  megszállva tartott Sínai-félszigetről, a Földközi- és a Vörös-tenger közötti, Ázsiát Afrikával összekötő területről. A béke fenntartásáért hozta létre a két érintett fél, illetve a szerződés megkötésében meghatározó Egyesült Államok 1981. augusztus 23-án a missziót, amely a félsziget északi és déli részén két tábort tart fenn, illetve mintegy 30 ellenőrző és megfigyelő ponton ellenőrzi a szerződés betartását. A magyar katonák és rendőrök egy emberöltőn át járultak hozzá, hogy ne újuljanak ki a harcok a Sínai-félszigeten, és a Szentföld kapuja biztonságosabb hely legyen.

A 45 éves várpalotai Schultz Tamás a szegedi József Attila Tudomány Egyetemen programtervező matematikusként végzett, de már a diploma megszerzése előtt eldöntötte, hogy valami izgalmasabb munkát szeretne végezni. Ezért bement a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra, azzal, hogy szívesen dolgozna ott. A Gazdaságvédelmi Osztályra vették fel, amit azóta sem bánt meg. Szívesen elemezte az ügyek jogi hátterét is, emiatt az ehhez szükséges újabb diplomát is megszerezte, majd angol felsőfokú nyelvvizsgát tett.  Azt mondja, érdekes munkát végzett, jó érzéssel töltötte el, hogy sikerült azokat az okos és magabiztos elkövetőket elfogni, akik azt hitték, valamit „tutira”megcsináltak, de végül sikerül megtalálni azt a bizonyos banánhéjat. Ez a „vadászat” adja a munkája örömét.  Bűnözők ellen küzdeni hasznos dolog – fogalmaz. Aztán visszaköltözött Veszprémbe, és a Veszprém Megyei rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályán dolgozott tovább.

Először 2011 márciusban ment ki az MFO misszióba, és egy évet dolgozott az egyiptomi El-Gorah melletti északi táborban. Ehhez kellett parancsnoki engedély, idegen nyelvtudás, egészségügyi alkalmasság, azután derül ki, hogy ki kerülhet be egyáltalán az egy hónapos felkészítő tanfolyamra, ahol katonai kiképzésben is részesült. A felkészítés része volt a lövészet, a konvojban közlekedés, rádiózás angolul, hadszintér ismeret, egészségügyi ismeret, elsősegélynyújtás, illetve az MFO szabályrendszerének megismerése.  A misszióban első alkalommal a nyomozó csoportot vezette, aztán kontingensparancsnok-helyettes lett. A katonák nem rendelkeznek bűnügyi nyomozási ismerettel, tapasztalattal, amelyre a nyomozások esetében szükség van, így kezdettől fogva rendőrök bevonásával működött a magyar kontingens. Az ügyek 50 százaléka közlekedési baleset vagy a közlekedéshez kapcsolódó szabályszegés, a másik fele egyéb, jellemzően tulajdon elleni bűncselekmény vagy fegyelemsértés. De történt emberölés is a 20 év alatt.

- Az első missziómnál Tel-Avivba érkeztünk repülővel, egy hónappal az „arab tavasz” után. Onnan közúton utaztunk Egyiptomba. Tudtuk, hogy a helyzet némileg megváltozott a felkészítésen hallottakhoz képest, de amikor a határt átlépve megláttuk, hogy az út mentén száz méterenként fedezékek mögött lapuló katonák vannak, akkor felmerült bennem, hogy valóban jó döntés volt-e csatlakozni a misszióhoz - említi. Elmondja, a tábor viszont amerikai színvonallal fogadta, tornateremmel, uszodával, egyszemélyes szálláshelyekkel. A biztonsági helyzetet gyorsan meg lehetett szokni, az később amúgy is csak romlott. Akkoriban a Sinai-félsziget csaknem uratlan területté vált, a központi közigazgatás gyakorlatilag megszűnt, a beduin őslakosok az MFO mozgását rendszeresen akadályozták azért, hogy a kairói kormányt ezzel zsarolva engedményeket érjenek el. Adódott, hogy a beduinok napokra körbezárták az északi tárbort, azt követelve, hogy egy bebörtönzött családtagjukat engedjék szabadon. A tábor elhagyása amúgy sem volt egyszerű, egyedül senki sem mehetett ki, még feladat miatt sem, mindig konvojban haladtak, védőfelszerelésben, felfegyverkezve.

Schultz Tamás a rendőri munkát kedveli, de a kihívás, az ismeretlen mindig is vonzotta
Fotó: Penovác Károly

A helyzet ugyanis nem volt veszélytelen. A beduinok törzsi rendszerben, saját törvényeik szerint élnek, nem nagyon fogadják el az egyiptomi államot, és az sem tekintette őket teljesjogú állampolgárnak. Körükben bevett megélhetési forrás a csempészet, ember-, kábítószer-, és fegyver kereskedelem. Az okozott sérelem  jóvátételére, megtorlására a szemet-szemért elvet követik, pénzbeli kártérítéstől az emberrabláson át a vérbosszúig minden előfordulhat.  Ezért egyáltalán nem volt veszélytelen még egy kisebb baleset helyszínelése sem. Úgy kellett a lehető legtöbb nyomot, adatot rögzíteni, hogy közben a saját és társaik biztonságunkra is ügyelni kellett, és mindenképpen meg kellett előzni a helyzet elfajulását. Fegyvert csak legvégső esetben, kizárólag önvédelemből alkalmazhattak volna az MFO katonái. Gyakorlatilag minden beduin férfi rendelkezik fegyverrel, másfelől a Sínai-félszigeten mintegy 60 millió akna maradt hátra a közel-keleti háborúk miatt, így egy MFO elleni megtorláshoz bőven lett volna eszköze a helyieknek. Ilyen környezetben végezték a misszió katonái, rendőrei a békefenntartást, többek között a járőrözést, az ellenőrzéseket, bűnmegelőzést.

- Jó érzés volt 2012 márciusában haza jönni, a gyerekek mondták, megjött apa, a sivatag kapitánya.  Szerencsére a család mindig is támogatott döntéseimben.  Másfél évet dolgoztam eredeti beosztásomban, amikor felmerült, hogy ismét  csatlakoznék a misszióhoz.  Már vártam, hogy visszamehessek a misszióba 2013 szeptemberében. A felkészítés idején vette át az egyiptomi hadsereg parancsnoka az állam irányítását, és ismét bizonytalan volt, hogy milyen biztonsági környezet fogad bennünket. Megérkezésünkkor harcok dúltak Egyiptomban a hadsereg és az iszlamista terroristák között és ez folyamatos volt a másfél év alatt, amit parancsnokhelyettesként ismét az északi táborban töltöttem. Az iszlamista csoportok egyre profibbak lettek, támogatást szereztek az Iszlám Állam nevű terrorszervezettől, sőt, hűséget esküdtek a kalifának, és az Iszlám Állam Sinai Tartományaként tekintettek magukra. A pokolgépes merényletek, orvtámadások, lefejezések szinte minden nap szerepeltek a napi jelentésekben. Szerencsére az MFO ellen nem hajtottak végre támadást, nem voltunk célpontok, de érezhető volt, hogy figyelnek, tesztelnek bennünket is - hangsúlyozza. Beszél arról, hogy a harcokat a tábor közelében is érezték, látták közelről a harci helikopterek, harckocsi oszlopok támadásait.  A fegyverek előtt nincs távolság, kalasnyikovval két kilométerre lehet lőni, nehéz géppuskával akár 5-6 kilométerre is. Eltévedt lövedékek többször csapódtak be épületekbe, járművekbe. Adódott, hogy a kerítés mentén történt járőrözés közben a magyar járőröktől ötven méterre robbant egy célt tévesztett harckocsi gránát. Voltak időszakok, amikor a táboron belül is teljes védőfelszerelést kellett viselni, és olyankor a fegyvereket is éjjel-nappal maguknál tartották.

- Ma már polgárháború zajlik Egyiptomban, legalábbis a Sinai-félszigeten, ami sokszereplős, szövevényes történet. Az MFO addig működik, amíg nem válik célponttá – vélekedik. Említi, a Közel-Kelet általában forrongó térség, európai fejjel sokszor érthetetlen. Jelenleg a határváros, Rafah alatti ezres nagyságrendben húzódó fegyvercsempész alagutakat számolja fel Egyiptom. A város egyik fele a gázai övezetben van, a másik része viszont egyiptomi.  Ezért  az egyiptomi hadsereg16 kilométer hosszan, 5 kilométer szélességben kisajátítja és ledózerolja az ingatanokat, majd tengervízzel elárasztott árokkal akarja az újabb alagutak készítését megakadályozni.

A rendőr alezredes azt mondja, érdekes világban él az, aki misszióban dolgozik. Úgy fogalmaz, ő képes arra, hogy átállítsa a gondolkodását adott helyzetre, helyszíne, feladatra, így nincs honvágya, mindig a feladatot helyezi középpontba. Misszióban sokféle emberrel, kultúrával találkozhat akinek ez a lehetőség megadatik. Olyan ismereteket szerezhet, olyan helyzetekben próbálhatja ki magát, amire itthon nem lenne módja, de az itthoni munkájában is bármikor hasznos lehet. Változik az ember világról alkotott véleménye is, amikor a fűsátrakban lakó, mezítlábas beduin gyerekeket látja, akik körül háború zajlik, és mégis mosolyogva integetnek a konvojoknak.

- Az állandó harcot meg lehet szokni, sőt aludni is lehet fegyverropogásban. Hozzá lehet edződni az ötven fokos hőséghez és a sivatagi porviharhoz is. A veszély amúgy sem ismeretlen egy rendőr számára. Egy házkutatásnál nem páncélozott járműben ülök, nem viselek golyóálló mellényt, nincs nálam gépkarabély, és soha nem tudhatom, valójában kihez megyek be. Kockázat itthon is van bőven –állítja.

Schultz Tamás jelenleg a Várpalotai Rendőrkapitányság Vizsgálati Alosztályán dolgozik, mert akit külföldi misszióba vezényelnek, azonnal rendelkezési állományba kerül, és visszaérkezésekor oda osztják be, ahol éppen szükség van rá.

Hogy meddig marad itthon és hova megy legközelebb, később dönti el, az az itthon kapott feladattól függ majd. Most feleségével és gyermekeivel, a 10 éves Veronikával és a 8 éves Tamással szeretne minél több időt tölteni. A rendőri munkát kedveli, de a kihívás, az ismeretlen mindig is vonzotta. Ukrajnát megnézném – körvonalazza a jövőt.