Rádiócsodák az elmúlt 90 évből

2013. február 09., 07:37 szerző: Győrffy Árpád
komment
Egy füredi olvasónk hívta fel a figyelmünket a város központjában, az egykori Gelka szerviz helyén működő Rádió-TV Múzeumra. Jó, hogy szólt, mert az öreg készülékekkel és gazdájukkal, Horváth Lászlóval találkozva érdekes élményben volt részünk.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A mester Budapesten szerezte a műszerész szakmát, 1967-ben került a városba. - Gelkásként egyedül kezdtem a munkát, de volt olyan időszak is, amikor egyszerre harmincöt kollégával dolgozott együtt.

- Ahogy jöttek az egyre jobb, megbízhatóbb készülékek, ahogy szokássá vált a hibás eszközök újra cserélése, fogyásnak indult a létszámunk. Ki azért, mert nem igazán jött be neki ez a munka, az ügyesebbek meg saját céget alapítottak. Végül már csak egy másik idősebb munkatársával együtt maradtam.

Az üressé vált helyiségeket megpróbálták kiadni, de az egyik nem kellett senkinek.- A fiam erre azt mondta, ne erőltessem tovább, csináljam benne azt, amihez kedvem van, rendezzek be egy rádiómúzeumot. Azt reméltem, annyi bevételt hoz majd, mint amennyit ráköltök. Ez sajnos nem jött be, de legalább azt csinálok, amit szeretek.

Az idén már hetedik éve működik a kiállítás. érdekességben nincs hiány, hisz a ma is működő 200-230 készülék még azoknak is újdonság, akik nem érdeklődnek igazán a technikai eszközök iránt. A bejárat melletti falat az egykori Orion gyár rádiói uralják. A mester nem titkolja, hogy a kedvence cége volt. A háború előtt készült "világvevőktől" a későbbi, csak három adót vevő "néprádió" különböző változatáig.

A magyar készülékek mellett főleg szovjet és NDK-s, osztrák készülékek uralják a polcokat. A gyűjtemény legöregebb darabjai közé tartozik egy 1929-es svéd kristálydetektoros rádió. De van vonalas rádió is, amire a postáról vezetéken érkezett a jel.

 

 

Az egykori fekete-fehér Munkácsi tévé távirányítója, ami infra helyett vastag kábellel csatlakozott a készülékhez

- Apám ezt hívta hazugládának. Csak azt lehetett rajta hallgatni, amit a kormány akart.A rádiók mellett tévék, gramofonok, lemezjátszók és az 1950-es, 60-as években készült magnetofonok is láthatók a gyűjteményben.A látogató nem sok van, inkább nyáron találják meg az érdeklődők. Igaz, hírverés sincs nagy, mert a helyi turisztikai szervezetben a nem tagokat nem népszerűsítik. Neki meg, azt mondja, nem telik erre. Így aztán marad a szájról-szájra propaganda.

Győrffy Árpád

2013. február 09., 07:37 szerző: Győrffy Árpád

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...