Nők a börtönben: "az időt és magadat kell legyőzni!"

2016. október 27., 11:10 szerző: Kovács Erika
komment
Vijjogó-kegyetlen-éles durranással csapódott be mögöttem az ajtó. Abban a pillanatban nem tudtam, hogyan lehet majd azt kibírni, ami ezután vár rám. A munka segít elviselni a napokat, illetve azt, hogy minden percben le tudjam győzni az időt és saját magamat, így érvel Vitai Mónika a Veszprémi Büntetés-végrehajtási Intézetben (VMBVI), ahol a minap munka és tanulás közben kerestem fel a fogvatartottakat.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Kegyetlen árat fizettünk azért, hogy rossz időben, rossz helyen álltunk, illetve egy adott helyzetben gyengébbek voltunk önmagunknál is, és egy rossz döntésért éveken át a rács mögött élhetünk - jegyzi meg munka közben Óvári Marianna, aki több nővel együtt apró alkatrészeket szerel össze a börtönben.

A többség nem vállalja nevét, Marianna azt mondja, neki fontos, hogy az ember vállalja, illetve bevallja, hogy adott helyzetben tévedett, hiszékeny volt, nem tudatosult benne, mit tesz, hagyta magát, emiatt ő kiáll a nyilvánosság elé. Vele hatalmasat fordult a sors, mert – ahogy elmondja- civilben üzletasszony volt és többszörös erőemelő világbajnok, meg Guinness-rekorder. Büszkén mondja, 180 kilogrammot emelt meg, aztán egy perc alatt két tonnát is megmozgatott, utóbbiak kapcsán többször írtak róla az újságok is. Megjegyzi, bizony állt ő a világ tetején, most meg rácsok mögött apró alkatrészeket szerel össze, ami hatalmas kontraszt neki, de higgyem el, valóságos megváltás ez a lehetőség a börtönben, fogalmaz.

Óvári Marianna (áll) és Hájas Ilona munka közben (Fotó: Kovács Erika)

Vitai Mónika szerint a munka rendszert visz a napjaikba, és mindenkinek sokat segít abban, hogy szabadulása után könnyebben visszailleszkedjen majd a társadalomba. – Ilyenkor beszélgetnek egymással, tanulnak egymástól, a másik „esetéből”, gyorsabban eltelik az idő, mert a legnagyobb harcot az ember az idővel, meg saját magával vívja, állítja, miközben egy pillanatra sem áll meg a keze, villámgyorsan dolgozik.

Vitai Mónika munka közben (Fotó: Kovács Erika)

A kezdeti szótlanság után közben lassan a többiek is bekapcsolónak a beszélgetésbe, egymás után mondják el, reggel alig várják, hogy kezdhessék a munkát, mert a zárkában az élet bizony nem egyszerű. Úgy fogalmaznak, amikor ide az ember bekerül, hirtelen lelassul, megáll körülötte az élet, nincs a korábban megszokott feladat és cél, hatalmas üresség zuhan rá, a zárkában éjjel csak forgolódik, néz maga elé, gyakran magába fordul, a napok meg az órák vánszorognak. Az, hogy a börtönben lehet tanulni meg dolgozni, sok embernek rengeteget segít. Munka közben kiderül, a nők zömének van szakmája, végzettsége, több gyermeke is van, a család borzasztóan hiányzik nekik, a gyerekek hiányát viselik el a legnehezebben. Kiderül az is, hogy az itteni nők nagyobb része különféle sérelmet, megrázkódtatást élt túl gyermekkorában, és szűkös anyagiak között élt. Vannak, akik kifejezetten jó körülmények közül és jó családból valók.

Egyikük említi, ő súlyos beteg édesanyját és kamasz lányát hagyta „kinn”, és hatalmas árat fizet azért, mert azt akarta, hogy a lánya jobban éljen, mint ő.

- A falak között rádöbben arra is az ember, hogy az életben a család a legnagyobb érték, hogy kinn bármikor megfoghatom a gyerekem kezét, mert ebben a pillanatban nem tudom, a lányom hol van éppen?- mondja egyikük. Egy másik nő szerint a lelkiismeret furdalás a legborzasztóbb a családjaik miatt, mert ők vétlenül szenvedik el azt, amiért ők felelőtlenségükért itt vannak.

– Ez a rendszeresség, amit a munka ad, nekem megváltás, fogalmaz Hájas Ilona. Azt mondja, eldöntötte, szociális gondozóként szeretne majd kikerülése után dolgozni, a lényeg, hogy másokon segítsen, mert az elesetteknek, a gyengéknek segíteni kell, nem beléjük rúgni – mondja szomorúan, hozzátéve: csak segítsen a társadalom abban, hogy segíthessünk, dolgozhassunk, és ne kelljen egy rossz lépésünkért egész életünkben bélyeget viselni! –Én hajléktalan is lennék cserébe a szabadságért, érzékelteti egyik nő a neki legnehezebbet.

Óvári Marianna azt mondja, amikor innen az ember kilép, azonnal céljának kell lenni! Ő sérült gyermekekkel szeretne foglalkozni mozgásterápián.Kísérőmmel a tanterembe megyünk tovább, ahol német óra van éppen a hetedik-nyolcadik évfolyamnak, Erzsébet tanárnővel, aki több tantárgyat is tanít nekik. Itt a nők, mások mellett Nagy Lívia, Balogh Katalin, Blága Éva és Orsós Annamária arról beszél, nekik korábban nem volt lehetőségük tanulásra, az itt megszerzett tudás esélyt adhat nekik a majdani elhelyezkedéshez. A napi rendszeres elfoglaltság pedig enyhíti a tétlenséget, amit szerintük nehéz elviselni.

Erzsébet német órát tart a fogvatartottaknak a börtönben (Fotó: Kovács Erika)

Németh Éva ezredes, a VMBVI parancsnoka elmondja, a fogvatartottak szabadulás utáni társadalomba történő visszailleszkedése – reintegráció – kiemelt fontosságú az intézetben.

Hozzáteszi, nem csupán jogszabályi előírás és kormányzati elvárás az, hogy minden elítélt dolgozzon, hanem börtönszakmai szempontból is statisztikákkal alátámasztott tény, hogy a dolgozó vagy képzésben résztvevő fogvatartottak kiegyensúlyozottabbak, kevesebb fegyelmi cselekményt követnek el, szabadulás utáni munkavállalásuk zökkenő-mentesebb, mint nem foglalkoztatott társaiké. -Az intézetben úgynevezett „előzetes-ház”, vagyis a fogvatartottak kétharmada még nem kapott jogerős ítéletet, így munkáltatásuk a jogszabály értelmében nem kötelező. Ennek ellenére arra törekszünk, hogy egyre többeknek munkát vagy képzési lehetőséget teremtsünk, fogalmaz.

Kiemeli, a börtönökben történő foglalkoztatás – ahogyan a munkáltatást és képzést összefoglaló névvel hívjuk – a társadalom minden szereplője számára hasznos. A fogvatartott részéről gyorsabban, értelmes tevékenységgel telnek a napok, díjazásban részesül, amiből saját szükségleteit fedezheti, vagy akár családját támogathatja belőle. Sok olyan fogvatartott van, aki bekerülése előtt egyáltalán nem dolgozott, sőt környezetében sem tapasztalta meg a rendszeres munkavégzés mibenlétét, akár több generáción keresztül nem látta szüleitől sem, hogy reggel munkába indulnának.

Kifejti továbbá, az intézet részéről a munkáltatás ugyan többletfeladat, ugyanakkor könnyebb ezen fogvatartottak őrzése, kezelése, valamint az intézet számára jelentős bevételi forrást jelent. A társadalom részéről a munkáltatás jelentősége abban van, hogy nem neki kell eltartani a börtönben lévőket, hanem ők saját maguk előteremtik a tartásra fordított költségek nagy részét. A veszprémi börtönben elsősorban költségvetési munkáltatás zajlik, ami azt jelenti, hogy a fogvatartottak az intézet fenntartási munkálataiban vesznek részt: javításokat, karbantartásokat végeznek, takarítanak, valamint a konyhán, a könyvtárban illetve raktárakban dolgoznak.

-Közel két éve egy veszprémi cégnek bérmunkát végzünk, autóalkatrész-összeszerelésben veszünk részt. Az elmúlt években nemcsak a munkáltatás, de a képzés terén is jelentős eredményeket értünk el: OKJ-s számítógép-kezelői tanfolyamot, kertépítő és parkgondozó, szobafestő, ingatlanfenntartó, karbantartó szakképzéseket szerveztünk, az itt szerzett bizonyítványok egyenértékűek bármely, a civil életben megszerzett képesítéssel. Idén szeptembertől általános iskolai 7-8. évfolyamos felnőttoktatás indult a Veszprémi Szakképzési Centrummal együttműködve, 14 fős osztálylétszámmal. Jelenleg 55 embernek munkát, 14 részére képzést biztosítunk, így az elítéltek közel 90 százalékát foglalkoztatjuk. Lehetőségeink nem korlátlanok: a börtön építészeti sajátosságai, a fogvatartottak összetétele miatt elsősorban az intézet falain belül, kis helyigényű és biztonságra veszélyt nem jelentő eszközökkel végezhető munkát tudunk vállalni, részletezi Németh Éva ezredes, parancsnok.

Kovács Erika

2016. október 27., 11:10 szerző: Kovács Erika

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...