Hírek

2017.05.03. 18:09

Némethék 25 gyermeket neveltek eddig

A kisapáti Németh házaspár mégis nagyon boldog a nyolc csemetével. Feri és Anita saját gyermekeik kirepülése után döntöttek a nevelőszülőség mellett.

Tóth B. Zsuzsa

– Vendéglátásban dolgoztam, egy munkatársam mesélt sokat a szüleiről, akik nevelőszülők voltak. Amikor kirepült itthonról a fiunk és a lányunk, hirtelen üres lett a nagy családi ház. Váltani szerettem volna, gondoltam, próbáljuk meg, legyünk nevelőszülők. A férjem először visszakérdezett, hogy komolyan gondolom-e, de nem ellenezte. Azt hittük, elsőként egy néhány éves kisgyereket kapunk, de egy hónapos koraszülött baba nevelőszülei lettünk. Nagyon örültünk neki, ha furcsa is volt 17 év után újra egy kisbaba. Hat évig volt velünk a kisfiú, aki nagyon a szívünkhöz nőtt. Pedig óva intenek minket attól, hogy túl közel engedjük őket magunkhoz, de hogy is lehetne nem megszeretni egy kisgyereket, akik évekig mi nevelünk – kérdezi Anita. Ma is elérzékenyül, ha az első kicsi eszébe jut, annyira szerette. De nincs ez másként a többiekkel sem. A lakás is erről árulkodik, a folyosó, az étkező, a nappali fala tele fényképekkel. A nevelt gyerekek fotói között ott vannak a sajátjaik képei is.

– Örültek, hogy lesznek kisgyerekek a házban. A lányunk testvéreként szereti ma is mindegyiküket, a fiunk pedig nagyon jó barátságban van azokkal is, akik már régen kirepültek – mutatja Feri a legidősebb fiúk képeit a falon. Anita a hármas testvérpárról beszél, akiket másodszorra egyszerre kaptak a fél éves kisbaba mellé. Hirtelen nagy lett a család. A három éves legkisebb gyermek azonban olyan súlyos autista volt, hogy bár Anita számára kudarcot jelentett, de intézetbe kellett adniuk.

Anita a hét fiúval. A gyerekek arcát nem mutathatjuk adatvédelmi okok miatt
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

– A két testvére nyolc évig itt élt, szakmát tanultak, az államtól kapott összegből házat vettek, mi is segítettünk nekik, megállják a helyüket, büszkék vagyunk rájuk. Örülünk, hogy visszajárnak hozzánk, ide jönnek haza. Az akkori kisbabát  aztán örökbe fogadták hat évesen. Ez ma is feldolgozhatatlan számunkra, mert ő volt az első és mert rendkívül okos, ügyes kisgyerek volt. Persze, örülünk, hogy szülőkhöz került. Ilyenkor már csak akkor tarthatjuk a kapcsolatot velük, ha azt az örökbefogadó kezdeményezi. Négy gyermeket adtunk örökbe,  egy kislány visszajár hozzánk az új szüleivel. Két és fél évesen adtuk örökbe, egy év múlva eljöttek és a kislány megismerte a szobáját. Bement és mondta az anyukának, hogy nézze meg, itt volt, amíg várt rájuk, hogy jöjjenek érte. Volt két nagy lányunk is, de rájöttünk, hogy mivel a fiúk vannak többen, jobb, ha csak őket neveljük. Most heten vannak, négyen már nagyok, 12, 14 évesek. Egy kisfiú most lesz hét éves, van egy két évvel fiatalabb és egy három éves. Most várom a nyolcadikat, egy négy évest, ő lesz a huszonhatodik – mondja Anita. Vallja, hogy ha a szülők erre állítódnak be,  nem sok különbség van, ha két gyereket nevelnek, vagy tízet. Előfordult, hogy kilencen voltak náluk pár hónapig.

– Ezt meg kell érteni a családnak, a barátoknak. Akik nem tudták elfogadni, azok a barátok lemorzsolódtak. Mi nem tehetjük meg például, hogy hirtelen elugorjunk valahova velük. Nálunk minden kiruccanást nagyon meg kell szervezni. A lányunk, a vőnk, a sógornőm szívesen vigyáz a gyerekekre, ha kettesben elmegyünk valahova. A fiúk nagyon szeretik őket. A lányomék a fiammal együtt pedig testvéreikként tekintenek rájuk. Annak idején, amikor a nevelőszülőség mellett döntöttünk, a gyerekek nem voltak féltékenyek egy percig sem. Örültek a kicsiknek, testvéri kapcsolat alakult ki – mondja örömmel Anita. Aztán arról mesél, hogy a reggeli készülődés egy valóságos logisztikai bravúr. Reggeli után valamelyikük felkíséri a gyerekeket a buszmegállóba, a szomszéd faluban van az óvoda, iskola. Egy autójuk van, ha kirándulni mennek, vagy kétszer fordul Feri a vasút állomásig, vagy megy velünk a lányuk autóval. Sokat bicikliznek is együtt, alig várták, hogy végre jó idő legyen.

– Szeretünk csavarogni. Elbiciklizünk Badacsonyba, vagy Szigligetre,  fagyizunk, játszótéren játszunk. A gyerekek életéből sok esetben korábban kimaradt az ilyesmi. Mindent meg tudunk oldani, nem okoz nehézséget, hogy busszal, vagy vonattal kell utazni valahova. Indulás előtt kiosztjuk a feladatokat, az egyik  veszi a jegyet, a másik  viszi a táskát. A nagyok okosak, segítik a kicsiket, ahogy itthon az udvaron játék közben is. Persze egyikünk fél szeme mindig rajtuk van, de sokat segítenek nekünk. Gyakran maguktól kiviszik az udvarra játszani a kisebbeket – mondja Anita. Nem titkolja a nehézségeket sem. Azt, hogy a gyerekeket fel kell készíteniük arra, hogy egyszer értük jöhetnek a szüleik, vagy valakik, akik a szüleik szeretnének lenni.

– Az egyik kisgyereknek azonban hiába mondtuk napokon át, hogy milyen jó lesz ott neki. Mi soha nem csapjuk be őket, nem mondhattam, hogy én is megyek, amikor egy héten át minden nap elvitték, hogy megszokják egymást. Az első estétől egész héten nem állt velünk szóba, esténként az egyik nagyfiú fürdethette csak meg. Az utolsó napra aztán már megengedte, hogy az anyuka szépen lefektesse. Amikor elvitték, nem volt sírás. Nagyon örülök, hogy ez utóbbit mind a négy örökbe adott gyerekünknél el tudtuk érni – szögezi le Anita. Aztán a hétköznapokra terelődik a szó.

– Feri autóbuszvezető, reggel korán viszi műszakba a dolgozókat, így fél nyolcra már otthon van, bevásárol. Sokszor ő viszi a kicsiket oviba, de ő a kertész és a családi ezermester is – sorolja a feleség nevetve. Feri pedig hozzáteszi, hogy Anita ha kell, varr, hajat vág, falat fest. Igaz, utóbbit a gyerekszobákban a fiúkkal együtt, hogy a srácok jobban megbecsüljék a szép szobát. A lakásban rend van, hihetetlen, hogy hét fiú lakik itt.

– Ezért harcolni kell. No és meg kellett tanulnunk sok mindent. Kárpitozunk, Feri ágyat, asztalt készített, mindent együtt csinálunk. Mivel nincsenek lányok, a konyhában is a fiúk segítenek. Az egyik répát pucol, a másik palacsintát süt, mindenkinek van feladata. Nagyon ügyesek, sokat segítenek. De kell is, hogy aztán megálljanak a lábukon, ha nem lesz, aki huszonéves korukban főz mos takarít rájuk. Kertészkedünk, veteményezünk, így tudják, hogy mit esznek, ismerik a zöldségeket, gyümölcsöket. Disznót vágunk, kolbászt töltünk, a saját kolbásznál nincs jobb – sorolják. Ha strandra mennek, Anita virslis lángost süt, vagy tócsit, de előfordul, hogy nyolcvan, száz palacsintával készülnek. Mindegyik nagy fiú süt húszat, a hátizsákokban  mindenki viszi a saját szendvicsét, üdítőjét. A srácok az egyszerűbb ételeket maguk elkészítik, piskótát sütnek, rántottát. Anita szerint ez részben nevelés kérdése, de amelyik nem akarja, azt nem lehet megtanítani. Náluk nincs válogatás az ételben, de egy valamire mindenki mondhatja, hogy azt nem szereti. Feri pacalja viszont még a kicsiknek is ízlik. A családfő egyébként önkormányzati képviselő, bőven van tennivalója. Ahogy persze Anitának is, bár vallja, hogy mögötte egy csapat áll.

– A gyerekeknek van gyámjuk, szintén segít a nevelőszülő tanácsadó, aki a gyerekkel is foglalkozik. Szükség esetén pszichológushoz fordulhatunk. Némelyik gyerek tartja a kapcsolatot a szülőjével, de van, amelyik után egyáltalán nem érdeklődik senki. Sajnos kevés a nevelőszülő, pedig egyre több gyermek kerül be a gyermekvédelmi szakellátásba – mondja Anita szomorúan. Mindig ügyel rá, hogy a gyerekek rendesen legyenek felöltözve, illedelmesen viselkedjenek. Büszkén vallja, hogy a fiúk sehol nem éreznek hátrányt amiatt, hogy ők nevelt gyerekek. A szülők szoros kapcsolatot ápolnak a pedagógusokkal, és Anita minden nap kikérdezi a leckét bármilyen fárasztó ez.

A Németh házaspár eddig 25 gyermeket nevelt, négyet közülük örökbe adtak, öt pedig visszakerülhetett a családba. Minden gyermek számára az lenne a legjobb megoldás. De amíg erre várnak, ott van velük Anita néni és Feri bácsi, vagy ahogy a kicsik hívják őket, Mami és Papi. Akik jól tudják, hogy nagy felelősség és sok gond, ami vár rájuk nap mint nap, de legalább annyi szeretetet és örömet is kapnak vissza a gyerekektől. Mamiként és Papiként.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!