Nem teljesítettek még ilyen gyengén a diákok

Ez derül ki a nemzetközi teljesítménymérési program (PISA) tavalyi felméréséből.

A kutatás – amelyet háromévente végeznek el – a diákok képességét matematikából, szövegértésből és természettudományból vizsgálja, és elsősorban a mindennapi tudást méri. Az iskolások tavalyi teljesítménye a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD-tagállamok között mindhárom műveltségterületen a lista utolsó negyedében volt. Részt vett a tavalyi PISA-felmérésben a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium és Két Tanítási Nyelvű Idegenforgalmi Szakközépiskola.

– Két éve egy próbafelmérőt írtak a tanulóink, majd tavaly hatvanhat, 16. évét betöltött diákokat választottak ki a mérés magyarországi szervezői – mondta Duna Katalin igazgatónő. Hozzátette, a tanulók a megadott időkeretnél előbb befejezték a munkát, és nem találták nehéznek a feladatokat. Az igazgatónő megjegyezte, arról, hogy a diákok milyen eredménnyel szerepeltek a felmérésen, nincs tudomásuk, mert a szervezők nem küldenek az iskola tanulóinak eredményéről értékelést az intézményeknek.

A hazai diákok teljesítménye a PISA-felmérések megkezdése óta most a leggyengébb mindhárom műveltségterületen.

Az előző alkalommal a matematika, most a szövegértés és a természettudomány területén volt jelentősebb romlás, mindegyik esetben az alapvető gond, hogy a magyar diákok nem tudják új helyzetekben alkalmazni mindazt, amit az iskolában megtanulnak, közölte kérdésünkre Csapó Benő oktatáskutató, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet egyetemi tanára, aki 2008 és 2014 között a PISA igazgatótanácsának magyar tagja és alelnöke volt.

– Az oktatás nálunk hagyományosan a „lecke" megtanítására és számonkérésére, típusfeladatok begyakorlására koncentrál, és kevesebb idő jut az értelmi képességeket fejlesztő, a mélyebb megértést segítő és a tudás alkalmazását támogató tevékenységekre. Más országokhoz képest lassabban változnak a tanítás módszerei, kevesebb figyelmet fordítunk a diákok motivációjának, tanulási stratégiáinak fejlesztésére – magyarázza a szakember.

Hozzátette, a teljesítmények most tapasztalt romlása nem újdonság, ezek az eredmények szervesen illeszkednek egy hosszabb, két évtizedes negatív tendenciába, amelyhez számos tényező hozzájárult: a rendszerváltozás után sok tanár elhagyta a pályát, a tanárképzésben a kétezres évektől rövid idő alatt ellentétes irányú változások voltak. A bajokat tetézi, hogy most már komoly gondok vannak a pedagógusok utánpótlásának biztosításával is. Az oktatáskutató szerint a negatív tendencia megfordításához szükség lenne arra, hogy az olvasási előkészség játékos fejlesztését már az óvodáskorban megkezdjék, ugyanis a jó olvasás miden más tanulásnak az alapja. A matematika tanítását közelebb kellene hozni a diákok életkorához, növelni kellene a tantárgy óraszámát. A természettudomány esetében a kiutat abban látja, hogy már az első iskolai években – amelyek jelenleg nagyrészt kihasználatlanok ezen a téren – megalapozzák a gyerekek tudományos érdeklődését és természettudományos gondolkodásának fejlesztését.

Az oktatással foglalkozó kutatók már évtizedek óta kongatják a vészharangot. Talán ezek a mostani eredmények is rávilágítanak arra, hogy ideje lenne elindítani az érdemi fejlesztéseket, fűzte hozzá Csapó Benő.