Meneküljetek! – ezt ordítottam a tűzben gyermekeimnek

-Felfoghatatlan, hogy velünk ez megtörténhetett! – temeti a kezébe arcát az asszony, akit elkísért sógora, Karsai Mihály a kiégett házhoz hétfőn reggel. Mihály, a kétgyermekes férfi és felesége fogadta be a másfél szobás lakásába a tíztagú családot éjszakára. A háznál a látvány siralmas: a ház teljesen kiégett, az udvaron az oltás nyomai láthatóak, minden üszkös, szénné égett, szanaszét hever minden.

Kerepesiné Krisztina néhány órával a történtek után alig tud beszélni arról, hogyan égett el szinte percek alatt az otthonuk, ahol nagy boldogságban éltek nyolc apró gyermekükkel, a legkisebb 18 hónapos, a többi óvodás, kisiskolás. Azt mondja, annak nagyon örül, hogy mindannyian épségben megúszták a borzalmas estét, és életben vannak!

-Egyedül voltam otthon a kicsikkel, mert a férjemnek dolga volt, már mindenki pizsamában tévézett, én pedig a fürdőben tartózkodtam éppen, említi a fiatalasszony. Felidézi, hirtelen nagy durranást hallott, aztán hirtelen meglátta a lángokat is, mire gondolkodás nélkül, rémülten rohant a gyerekekhez a szobába, ahová szerencsére még nem ért el a tűz. A két legkisebbet felkapta, a többinek pedig  torka szakadtából ordította, hogy „meneküljenek, rohanjanak ki a házból!” Talán egy perc sem telt el, mire kiértek az udvarra, ahol már látták, hatalmas lángok zabálták az otthonukat. Krisztina hívta a tűzoltókat, férjét, meg sógoráékat, mindenki nagyon gyorsan megérkezett, addig a gyerekekkel kinn várakoztak a szabad ég alatt.

–A kicsikkel együtt álltunk, sírtunk, a rémülettől nem is éreztük, milyen hidegben ácsorgunk kinn, mellettünk a riadt kutyák, cicák, említi a fiatal nő. Krisztina elmondja, nekik mindenük a család, a gyerekek, akiknek mindent meg is adnak, ezért keményen dolgoznak. Ő három műszakban dolgozik egy veszprémi gyárban, a legkisebbel férje van otthon, aki elvégez mindent, amit lehet, szociális segélyért – ahogy fogalmaz- ők soha nem „álltak sorba”. Minden fillért megfognak, nehéz, küzdelmes életük volt mindig is, és most nem tudják, hogyan tovább? Csak abban biztosak, hogy gyermekeiknek újra fedél, étel, tanszer kell, és értük mindent megtesznek, amire csak képesek!

Kerepesiné, mellette sógora, Karsai Mihály és Kerek Gergő

Katona Csaba Várpalota alpolgármestere érdeklődésünkre elmondta, azonnal felajánlottak a családnak egy szociális bérlakást, hogy legyen otthonuk, amíg helyzetük rendeződik, és gyors segéllyel is segítették őket, és természetesen figyelik sorsukat.

Az óvoda, ahová a gyerekek járnak, szintén melléjük állt, Takácsné Csajági Veronika intézményvezető  azt mondta, evőeszközöket, ruhafélét, játékokat gyűjtöttek össze eddig a gyerekeknek. Bondor Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat képviseletében arról beszélt, hogy nekikezdtek a bútorok, ruhák, ágyneműk összegyűjtésének, mert tudomásuk szerint a családnak mindössze az maradt, amiben kifutottak az utcára.

Kerepesi Imre Lászlóné Krisztina sógorával, Karsai Mihállyal a kiégett háznál. A férje a gyerekekre vigyázott a rokonoknál

A helyszínen, a kiégett háznál már találkoztunk egy jószándékú, segítőkész fiatalemberrel is, Kerek Gergővel, aki már hétfőn reggel a kiégett háznál tájékozódott arról, mire van szüksége a családnak.

Összeégett gyerekholmik a szénné égett házikóban

A férfi gyerekruhákkal teli táskát adott át Krisztinának. Gergő azt mondta, ő is segít a hiányzó dolgok összegyűjtésében, mert kötelességének érzi ezt, hiszen neki lesz mit tenni a karácsonyfa alá, de ennek a családnak mindene odalett!

A család cicája a tűz óta nem mer lejönni a fáról

A szomszédokat is mélyen megrázta az eset, Beszedics Sándorné Anna úgy mondta, hogy nagyon dolgos, jóravaló családnak veszett oda az otthona, akik szépen nevelik gyermekeiket.

A cikk előzményei itt olvashatóak!