Megyeszerte maskarát öltenek

A farsang január hatodikával, vízkereszttel kezdődik s hamvazószerdáig, a húsvéti nagyböjtig tart. Hosszú időszak ez, tele ünnepekkel és szórakozással, amelyhez számos népszokás kapcsolódik, és amelynek előzményei az ókorba vezetnek vissza, mondja Pilipkó Erzsébet, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos-muzeológusa. Hozzátette, az ókori Rómában február másodikát tavaszkezdő napként tisztelték, fáklyás felvonulással temették a telet és köszöntötték a tavaszt. A keresztény egyház átvette e nap ünneplését, és a világ világossága tiszteletére szentelt gyertyákkal való körmenetet rendelt el. A magyar néphagyományban ehhez a naphoz időjárásjóslás is kapcsolódik. Azt tartják, ha jó idő van és a medve kibújik a barlangjából, akkor hosszú lesz a tél. Kalendáriumi bölcsességként ez így hangzik: Ha fénylik Gyertyaszentelő, az izíket vedd elő! Vagyis még szerezz fűtenivalót.

Pilipkó Erzsébet, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos-muzeológusa
Fotó: Balogh Ákos

A középkorban a mulatságokkal nemcsak a telet igyekeztek elűzni, hanem az ókori hagyományt felélesztve jelmezeket is öltöttek: úgy tartották, a félelmetes maszkokkal és a zajkeltéssel elzavarják a rossz szellemeket.

- A farsang kifejezés bajor-osztrák eredetű, és már a 13. században szerepel írásos dokumentumok között. Hazánkban a falusi és városi lakosság német eredetű, míg a királyi udvar francia és olasz gyökerű szokásokat honosított meg - magyarázza a szakember. Mivel a paraszti társadalom tagjainak az évnek ebben az időszakában volt a legtöbb szabadidejük, ilyenkor tartották az esküvőket és a vigasságokat. A farsanghoz számos népszokás kötődik: ilyen a közép-európai területeken ismert Cibere vajda és Konc király párviadala: előbbi a böjtöt, utóbbi a bőséges ételeket jelképezi. A gyakran szalmabábokkal eljátszott harcból január hatodikán Konc király került ki győztesen, így a farsang idején bőséges ételeket fogyasztottak, míg húshagyókedden Cibere vajda nyert, ami a böjt kezdetére figyelmeztette a falusiakat.

Évszázadokon keresztül jellemzőek voltak a maszkos felvonulások, Veszprém megyében például Gyulafirátóton különböző mesterségeket jelenítettek meg az alakoskodók. A vigasságok sorába illeszkedik az asszonyfarsang is, amelynek keretében tíz-tizenkét nő, családtagok és szomszédok a falujukhoz közeli szőlőhegyre mentek és mulattak, férfiak nélkül. Veszprém megyében Raposkán és Monostorapátiban még a huszadik század hetvenes éveiben is megtartották ezeket a mulatságokat. Szintén farsangi hagyomány az adománykérés, amikor februárban a legények házról házra jártak és köszöntötték a háziakat, akik kolbászt, szalonnát adományoztak nekik, majd a farsangi bálon közösen fogyasztották el a finomságokat. Az elmaradhatatlan bál jellemzően farsangvasárnap délutánján kezdődött, és legtöbb helyen három napig tartott, húshagyókedd éjjelén fejeződött be. Márkón például este tizenegy órakor megjelent a bíró és a kisbíró, hogy véget vessenek a bálnak. Az éjféli harangszó már jelezte a böjti idő kezdetét, magyarázza Pilipkó Erzsébet.

A farsangi időszakot bőséges étkezés és a húsételek fogyasztása jellemzi: a decemberi disznóvágások után ebben az időszakban ették meg az akkor készített kolbászt, szalonnát, ezekben a hetekben főzték a kocsonyát, míg az édességek közül a farsangi fánk volt elmaradhatatlan eleme a böjt előtti ételsornak.

A huszadik század politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásával a hagyományos szokások egyre inkább megváltoztak, át-alakultak és sok esetben megszűntek, a bálok és jelmezes mulatságok azonban a mai napig népszerűek a gyerekek és a felnőttek körében is.

A tapolcai Szent Erzsébet Óvodában egy héten át ünnepelték a gyerekek a farsangot
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

A lányok legszívesebben hercegnőnek öltöznek, a fiúknál a kalóz, a rendőr és a kommandós jelmezek a legnépszerűbbek, mondta Csörgőné Dóra, egy veszprémi parti- és lufiüzlet eladója. Hozzátette, a kisebbek gyakran valamelyik házi kedvenc - kutya, macska - jelmezét öltik magukra, míg a nagyobbaknál évek óta népszerűek a mesehősök is, például a minyonok vagy a fiúknál a pókemberes maskarák. A szülők elsősorban kölcsönzik a jelmezeket, mert nagyságrendekkel olcsóbb, mint ha megvennék. A felnőttek maguknak főként jelmezkiegészítőket vásárolnak, de népszerűek a fáraós és manós maszkok, valamint a boszorkányszettek is.

A tapolcai Szent Erzsébet Óvodában egy héten át ünnepelték a gyerekek a farsangot. A hét első napján együtt készítették az óvónőkkel a helyiségek, csoportszobák, folyosók díszítését, a következő napokon pedig a tornateremben játékos, tréfás, mozgásos vetélkedőkön vettek részt és jelmezbe öltözve ünnepeltek. Arra is találtak alkalmat a csoportok, hogy egymásnak bemutassák jelmezeiket, sőt, a gyerekek kölcsön is kérhették azokat társaiktól, ha úgy tartotta kedvük. A farsangot az intézményben évek óta tematikusan rendezik, míg tavalyelőtt állatok farsangját, tavaly mesterségek farsangját rendezték, az idén a kedvenc mese- és népmesehősök bőrébe bújhattak a gyerekek. A szülők az óvónőkkel együtt is kitalálhatták a jelmezeket, amelyeket aztán sokan otthon készítettek el, a gyerekekkel együtt. Többen öltöztek Piroskának, királylánynak, Hófehérkének, Hamupipőkének, hercegnőnek, de akadt aranyszőrű bárány, gömböc, Mátyás király, róka, vadász. A három királylány című mese szereplői sem hiányoztak, akárcsak az Aranyszóló pintyőke az élet és halál vizével, az Árgyélus királyfi vagy a Hókirály. Tetszett a gyerekeknek a farkas, a mosolygó alma, a boszorkány, az ördög jelmeze, és volt, aki a kőlevesből katonának öltözött, egy kislány Szép Cerceruskának, egy másik pedig Macskacicónak.

A pénteki zárónapon a hagyományok szerint az óvónők idén is hatalmas bábfigurákkal játszottak el egy mesét a gyerekeknek, a szülők pedig süteménnyel, üdítővel vendégelték meg a kicsiket.