Kovács Zoltánt díszpolgári címmel tüntette ki Pápa városa

A Március 15. téren tartott megemlékezésen a szónok rámutatott, a forradalom és szabadságharc bő másfél éve egy korszak végét, de egy új korszak kezdetét is jelentette. Mint mondta, az 1848. április 11-én szentesített törvényekkel lezárult Magyarország újjáalakulásának, újjáépítésének, szellemi újrateremtésének hosszú, több mint egy évszázados folyamata.

Fotó: Babos Petra

- Amikor az 1848-49-es szabadságharcról beszélünk, akkor a forradalmat jellemzően a március 15-ei pesti eseményekkel azonosítjuk. Ez a kép azonban csalóka. A valódi forradalom ugyanis nem Pesten, hanem Pozsonyban és Bécsben történt. Pozsonyban az utolsó magyar rendi országgyűlés megfogalmazta követeléseit az ország átalakítására, a feudális jogrend felszámolására, a polgári berendezkedés kialakítására, és, ami a legfontosabb, a nemzeti önrendelkezésre. Ezeket a követeléseket egy küldöttség vitte Bécsbe Kossuth Lajos vezetésével, ahol ezt az uralkodó jóváhagyta. Ezzel a magyar országgyűlés megkapta a felhatalmazást a polgári átalakulás jogi kereteinek kialakítására, aminek az április 11-én szentesített törvényekkel eleget is tett. A nemzet kezébe vette a sorsát - fogalmazott Nagy-L. István.

Kiemelte: 1848 márciusának nemcsak az volt az eredménye, hogy Pesten vértelenül játszódtak le a forradalmi események, hanem az is, hogy a polgári átalakulás minden érvényben lévő törvényes rendelkezésnek megfelelt. - Le kell tehát számolnunk a lánglelkű utcai forradalmárok által dominált 1848-képünkkel, mert az utcai megmozdulásokkal szemben - minden valós jelentőségük és sajnálatosan túlzó mitologizálásuk ellenére - a törvényesen elért eredmények sokkal jelentősebb változást hoztak - húzta alá a történész. A történelmi eseményekre koncentráló, mélyebb összefüggéseket megvilágító ünnepi beszédében kifejtette: a választott magyar országgyűlésnek és a felelős magyar kormánynak alapjaiból kellett felépítenie az egész országot. A középkori eredetű, feudálisnak nevezett jogrend és a rendi társadalom helyébe a polgári berendezkedést, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, a politikai váltógazdaságot, a szabad hivatalviselést, a földbirtoklási és vállalkozási szabadságot, a véleményszabadságot kellett helyezni. - A 20. században féltucatnyi rendszerváltozást élt meg nemzetünk, de egyik sem fogható 1848-hoz - jegyezte meg a Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója. Hozzáfűzte, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc történelmünk nagy fejezetének, a polgári korszaknak a kezdete is egyben.

A történész gondolatai után Vadkerti Imrének, Szücs Józsefnek és Gombás Ádámnak, a Magyarock Dalszínház művészeinek köszönhetően a Benned él a magyarság című ünnepi műsort láthatták az egybegyűltek. Az énekes, zenés, táncos, verses produkcióban közreműködött továbbá a Vadvirág néptáncegyüttes és utánpótláscsoportja, valamint Kincses László. A táncosokat Németh Dénes zenekara kísérte. Ezt követően Áldozó Tamás, Pápa polgármestere átadta a helyi önkormányzat által alapított és odaítélt városi díszpolgári címet. A rangos kitüntetést 2016-ban Kovács Zoltán területi közigazgatásért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő, Pápa korábbi polgármestere kapta meg a város érdekében évtizedeken át kifejtett elkötelezett, önzetlen, eredményes munkájáért. A kitüntetett méltatásában elhangzott: Kovács Zoltán 21 éven keresztül volt Pápa polgármestere, szerepe elvitathatatlan mindazon változásokban, amiken a város az elmúlt évtizedekben keresztülment. A kilencvenes évek elejétől kiépült a település korábban hiányos közműrendszere, megújultak intézményei, biztonságosabbá vált közlekedési infrastruktúrája. Polgármesterként bátran kezdeményezett, a város érdekében akár a magyar állammal szemben is perbe szállt - a pert Pápa meg is nyerte. Kovács Zoltán az elmúlt 26 évben végzett, töretlen lokál-patriotizmustól áthatott, kiemelkedő eredményekben gazdag városvezetői és városépítő munkájával kiérdemelte a pápaiak tiszteletét, amit döntésével a képviselő-testület Pápa Város Díszpolgára kitüntető cím adományozásával ismer el - szólt a laudáció. Kovács Zoltán köszönetet mondott a családjának, barátainak, munkatársainak, az elért sikereket pedig közös munka eredményének nevezte.

A rendezvény - melyen szavalatával Milus Fruzsina, a református gimnázium diákja is közreműködött - díszsortűzzel, majd pedig koszorúzással zárult. A megemlékezés kísérőeseményeiként játszóházakba, illetve különféle programokra várták az érdeklődőket a Kékfestő Múzeumba, a Református Gyűjteményekbe és a Kópé-Várba.