Munkájukkal évszázadok kincseit őrzik meg

2017. február 20., 17:40 szerző: Leitner Vera
komment
Veszprém - Egy vezérsírban találtuk a balatonudvari ásatáson ezt az aranyszálas szablyát. Az utolsó napokban bukkant fel, végül ez lett a legértékesebb lelet - meséli Pálffy Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum fém-szakrestaurátora. A múzeum gyűjteményének gondozói nincsenek szem előtt, ám munkájukkal évszázadok kincseit őrzik meg.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Pálffy Sándor a Balatonudvariban végzett tervásatás leleteit mutatja, asztalán főleg szíjvégeket, bújtatókat, vascsatokat látni, de akad itt vaskés, tűzcsiholó, még aranyszálas szablya is. Sokféle sírra bukkantak főleg az 5-6. századi avar korból, de a területet a 10. században is használták temetkezéshez. Mint mondja, többezres nagyságrendű mintáról beszélhetünk, ezek feldolgozása hosszadalmas folyamat.

Pálffy Sándor szerint a fémrestaurálás ma a mechanikai tisztítás felé hajlik, ehhez különböző csiszolófejeket használnak

- 2015-ben Várpalotán, az inotai erőmű mellett tártunk fel egy kora római sírt, a teljes munkafolyamat egy évig tartott, a feltárás ebből négy hónapot vett igénybe - számol be róla a múzeum restaurátora. - Változnak a módszerek, egykor savakkal maratták le a megtalált tárgyakat, az utóbbi húsz évben jöttek rá, hogy a leleteket sokszor ezüsthatást keltő ónozás, aranyozás borítja. Ezt a bevonatot a sav nyomtalanul eltünteti, ezért a sok vegyszert már inkább kerüli a szakma, helyette a mechanikai tisztítást preferálják.

A várpalotai kerámiák egy leletmentő nagyásatásnak köszönhetőek, ez a nagy beruházások esetén mindig kötelező, ám nem csak akkor. Minden járási kormányhivatal építésügyi osztálya felvilágosítást tud adni róla, hogy egy adott telek ismert lelőhelyként van-e számon tartva, s ha igen, szintén kötelező volna a feltárás.



- Ezt sokan nem teszik meg, mivel a feltárás költségei jelentősen megemelik a kiadásokat. Ismerünk történeteket, mikor az építési területen a munkásokat a művezető szólította fel, hogy a megtalált maradványokat inkább forgassák vissza a földbe, nehogy fizetni kelljen a feltárásért.

- 2017-ben Szent László évét ünnepeljük, ennek tiszteletére nyílik május 26-án egy kiállítás a Lackó Dezső Múzeumban, egyik fő kiállítási elemünk lesz az a múzeum gyűjteményéhez tartozó, feltehetően az 1850-es évekből származó céhzászló, melyet Egervári Márta muzeológus választott ki és restaurál az eseményre - tájékoztat már Cziráki Veronika, a múzeum műtárgyvédelmi osztályvezetője, s kiemeli, a zászló esetében is az észszerű középutat kell megkeresni a rekonstrukció és a konzerválás között.

Cziráki Veronika az inotai erőmű mellett feltárt kora római sírban talált kerámiákat mutatja, melyek a birodalom uniformizált stílusjegyeit követik

- A fehér mezőket elefántcsontból, a sötéteket teknőcpáncélból készítették, ahol utóbbi hiányos, azt műgyantával próbálom pótolni - mutatja már Jeney Zoltán faszobrász, restaurátor azt a 19. századi sakkasztalt, mely a dél-indiai Visákhapatnamban készült. A játékmező körül hajszálvékony vonalakból kirajzolódó életképek sorakoznak, a bábukat tartó doboz oldalára csipkeként simul az elefántcsont díszítőelem.


Mutatja a sakkasztal mintáját Jeney Zoltán

- A sakkasztal magántulajdonként került hozzánk, a múzeum vállal ilyen felkéréseket is, de ez az asztal nagyon aprólékos munkát igényel, már három restaurátort elfogyasztott - meséli némi gondterhelt derűvel Jeney Zoltán. A farestaurátor vallja, nem baj, ha minden korszak a saját anyagait használja fel a rekonstrukció során, ám az eredménynek esztétikusnak, a felhasznált anyagoknak pedig jól elkülöníthetőeknek kell lenniük, hogy behatárolható legyen, hol ér véget az eredeti tárgy, és mit tett hozzá a restaurátor. Fontos, hogy a helyreállító folyamat visszafordítható legyen, hiszen nem kizárt, hogy a későbbi kor tudása és módszerei felülbírálják azt, amit mi ma tudunk.










Leitner Vera

2017. február 20., 17:40 szerző: Leitner Vera

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...