Hírek

2015.07.26. 12:19

Kapitális 72 kg-os harcsa fogás a Lőrinte-tavi víztározóból

Vitai Balázs 72 kilogrammos fogásáról számol be a veol.hu olvasóinak részletesen.

Napló

2015. Július 23.-án csütörtökön délután a munkából sietve 17 óra környékén érkeztem ki a partra, ahol továbbra is tikkasztó hőség és közel 30 fokos vízfelszíni hőmérséklet fogadott. Az időzítés nem volt véletlen, hiszen az időjárás-előrejelzés szerint aznap éjszaka hidegfront kellett hogy elérje Észak-Dunántúlt és a front előtti időszak a szél és a légnyomásváltozás miatt köztudottam pozitív hatással van a halak kapókedvére.

A botom orsóján 30-as főzsinór volt, végszerelékén aznap finomítottam és egy újfajta 18 lb-ás fonott zsinórból kötöttem meg az előkémet, illetve a nyári időszakban általam leggyakrabban használt 2-es horogméretet 4-esre csökkentettem. Az előző napok tanulságai alapján a horogelőkém hosszát megdupláztam, hiszen a mély vízen felgyülemlett iszaprétegbe a 120-150 grammos ólmok nagyon könnyen belehúzzák a hajszálelőkén felkínált bojlikat. A horogméret csökkentése mellett a bojlik méretéből is visszavettem 22-24 mm-ről 16-18 mm-re.

A horgászkészség gyors összeállítását követően 17:30-kor már a végszerelékeim célba juttatásán dolgoztam, etetőhajó segítségével. A célom a mélyvíz volt a halas-májas ízesítésű golyókkal, míg a másik botom partközelbe helyzetem el a már sokszor bizonyított fűszeres-rákos kombinációval.

A mély vízbe helyezett boton 20-30 perc környékén lassan maszatolósan induló, majd határozottabban folytatódó kapásra lettem figyelmes. Ráemelést követően azonnal további húsz métert tekert le az orsóm dobjáról, majd néhány másodpercen belül hatalmas ugrást láttunk a tó közepén. Elsőre az idei évben már megfogott 15 kg körüli Tokhalra gyanakodtam, ami hasonlóan viselkedett amikor egy sporttárs megakasztotta a mellettünk lévő stégen. Az érezhető súlyához képest viszonylag gyorsan kb. 15 perc alatt 10-15 méteres távolságban volt a stégünktől, természetesen felszínre még nem sikerült kényszeríteni. Ekkor fordult egyet és erőteljesen visszaindult a mély víz irányába, gyakorlatilag a fékerő szabályozásától szinte függetlenül 50-60 métert visszanyert, majd kisebb szünet után az előzőhöz hasonló távolságot megállás nélkül lerántott az orsóm dobjáról. Az éjszakás halőr időközben megérkezett és a két óriási kirohanásra reagálva meg is jegyezte, hogy lassan a túlparthoz közelebb lesz a halam mint hozzám.

Ezt követően elkezdtem visszanyerni az elvesztett távolságot, szépen lassan méterről-méterre. Tudtam, hogy a 8 kg szakító szilárdságú előkezsinórom, illetve a mikroszakállas 4-es KurvShank horgom nem garancia arra, hogy a végén én kerüljek ki győztesként a küzdelemből. Már több mint 45 perce tartott a fárasztás, mikor a hal intenzitása és kirohanásai továbbra sem enyhültek, ekkor egyre biztosabbá vált, hogy harcsával van dolgom. Több mint egy óra kellett ahhoz, hogy először megpillantsuk a hatalmas testet, ekkor még akaratom ellenére mind jobb- mind bal oldalra közvetlenül a stégek lábai előtt tett egy 25-30 méteres kitérőt. Körülbelül 1 óra 15 percet követően jutottunk el  oda hogy a halat kiemeljük.

Mivel első sorban békés halakra „vadászom” így se kesztyű, se vágóhorog nem volt nálam, ezek nélkül pedig elég küzdelmes volt stégre, majd partra kényszeríteni. A kiemelési nehézségek és a hal hosszának mérését követően (210 cm) tudtuk, hogy az általam 54 kg-ig használható mérleggel kár próbálkoznunk, így egy helyi vállalkozás felé vettük az irányt ahol az autóipari alkatrészek súlymérésénél használt, hitelesített mérleggel tudtuk lemérni a hal pontos súlyát (72 kg).

Ezt úton is szeretnék köszönetet mondani a barátnőmnek aki a fárasztás ideje alatt folyamatosan az instrukcióim szerint segédkezett, az éjszakás halőrnek, illetve további két sporttársnak, akik nélkül nem készülhettek volna el ezek a szenzációs képek.

Horgásztörténet

Horgász neve: Vitai Balázs

Lakhely: Ajka

Horgászat kezdete: 2010

Horgászat helye: Lőrinte-tavi víztározó (Nagy tó)

A horgászatot 6-7 évesen keresztapám szerettette meg velem. Rövid szerelem volt, hiszen majd 20 év kihagyás következett, amíg egy véletlen folytán ismét tópartra keveredtem és horgászbot került a kezembe. Néhány napon belül már horgászboltban találtam magam, ahol elkezdtem felépíteni a szerelékeimnek azt az armadáját, ami manapság már külön helyiséget igényel.

A Lőrinte-tavi Egyesületnél 5 éve kezdtem el a horgászatot vendéghorgászként, majd két évi rengeteg vendég éjszakát követően, 3 éve már egyesületi tagként üldöztem első sorban a pontyokat. A 2014-es év során több 15 és 20 kg feletti pontyot is sikerült szákba terelnem egy fényképezés erejéig. A sikersorozat folytatódott az idei év tavaszi és nyári időszakában is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!