Hírek

2015.12.10. 18:25

Elhunyt Mészáros Gyula

Veszprém - Mészáros Gyula (1929-2015) ezentúl hiányzik a világunkból. Míg élt, értékeket hozott létre.

Varga Domokos Péter

Akkor is ezt kellene mondanunk, ha az erdőmérnökként végigdolgozott éveit követően a nyugdíjasok megszokott, komfortos hétköznapjait élte volna. De Mészáros Gyula életébe furcsa vargabetűt vitt a sors. Műszaki értelmiségiként megtette azt, amit tehetsége, körülményei megköveteltek tőle. Aztán, mikor ez a pálya véget ért, történt valami - megváltozott az addigi rendszer, átértékelődött a világ és a múlt. És Mészáros Gyula várta, hogy az addig elfeledett, megtörtént, de meg nem történtté, átírt- tá, meghamisítottá vált világ majd újra megelevenedik. Megjelenítik azok, akiknek a hivataluk: a humán értelmiség, a történészek. Igaz, a múlt felidézését, rendszerbe rakását hivatása ellátása mellett is művelte - de a maga területén: kutatta és megírta a Bakony erdőgazdálkodásának históriáját. De meghatározó élményének, az '56-os forradalom helyi eseményeinek feldolgozásába csak akkor vágott bele, amikor úgy ítélte meg, hiánypótló lesz a munka, mert mások (még?) nem kezdték el. Mindenekelőtt a veszprémi forradalom eseményeit kezdte összegyűjteni, rendszerbe foglalni. Részben úgy, mint egy tudatos történetíró - hiszen kis gyakorla-ta volt már a területen -, dokumentumokat, levéltári és egyéb helyeken meglelhető forrásokat kutatott fel. Másrészt úgy mint az átélő, a kortanú - személyek, résztvevők megszólaltatásával.

Talán sohasem érezhette úgy, hogy a munka kész, hiszen a meglelt mozaikkockák egyre több hiányt is felfedtek, de amikor a kép valamennyire összeállt - és ordítóan mutatta, mennyire más ez a történéssor, mint amelyet addig látni engedtek -, a hálás város 2001-ben megjelentette könyvét, a Forradalom és szabadságharc Veszprémben című művet. Amelyet aztán a megye más körzeteinek, többek között a zirci járás és szülőfaluja, Bakonyszentkirály forradalmi eseményeinek feldolgozása is követett.

Dolgozott, amíg egészsége engedte. Talán a sors hozta így - pontosan a rendszerváltozás évében érte el a nyugdíjkorhatárt -, talán a benne lévő erős késztetés vitte el ebbe az irányba, de tény: úgy élte le az életét, hogy kibontakoztathatta adottságait. Szelíd, sohasem erőszakos személyiségével következetesen járt az általa választott úton.

Hálásak vagyunk neki érte mi, akik ismerhettük, és hálásak azok is, akik gazdagodhattak általa. Búcsúzzunk tőle a saját mondatával: „Nem vagyok történész, csak történelemben élő ember.”

Mészáros Gyula (1929-2015)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!