Eleven nemzeti kötődés

A közgazdász végzettségű zenekarvezető csak tizennégy éves volt, amikor egy barátjával együttest alapított.– Városlődön hagyománya volt a nemzetiségi kultúra ápolásának. A családom kedvelte a német népzenét: édesanyám és a nagyszüleim a városlődi vegyes karban énekeltek, sőt, a dédapám is tagja volt az énekkarnak a háború körüli időszakban. Nálunk is és városlődi zenésztársaim családjában is természetes és mindennapos volt a zenei hagyományok ápolása, mi ebben nőttünk fel – emlékezett vissza Tepper János. Elmondta, hogy szülőfalujában 1964 óta rendeznek svábbálokat.

Ez egyedülálló a környéken, vidékről is sok látogató érkezik a vidám rendezvényekre.– Gyermekkoromban a városlődi vegyes kart kísérve harmonikán játszottam a svábbálokon, és a Baranyából érkezett zenészek inspiráltak a fejlődésre, illetve a zene- kar alapítására – mondta az együttes vezetője, aki két évig Horváth Zoltánnal zenélt.

1991-ben még két muzsikus csatlakozott hozzájuk, innen számítják a Johann’s Kapelle megalakulását.A fiatalember arról is beszámolt, hogy nagy híre volt a városlődi fúvósoknak a második világháború előtt, aztán a kitelepítések miatt sokan külföldre kerültek a faluból, a hangszerek egy részét az oroszok elvitték. Voltak, akik eldugták hangszereiket, és sokáig nem merték elővenni. A német nyelvhasználatot és a hagyományok ápolását is betiltották.

– Az 1950-es évek második felétől feléledtek a hagyományok, zenekarok is alakultak, és egyre inkább teret kapott a német kultúra ápolása. A települési önkormányzati választások mellett 1994-től kisebbségi önkormányzatok is alakulhattak – mondta Tepper János, aki a faluban élő Tó-vári Lajostól tanult harmonikázni. Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján még nem volt zeneiskolai harmonikaoktatás, ma már magas szinten, főiskolán is van ilyen szak.

– A lovassys éveim alatt kevesebb időm maradt a zenére, de autodidakta módon fejlesztettem magam. Sokan furcsának találták, hogy tinédzser fiúk sváb zenét játszanak, de egyre több helyen felléptünk és egyre többen megkedveltek minket – számolt be János.A zenekar öt éven át négy taggal játszott: Tepper János harmonikán, Horváth Zoltán dobon, az alapításkor Windischman Ferenc, majd Weisz Tibor basszusgitáron és Staub József gitáron.

Az 1991-es felállás háromnegyede ma is a zenekar tagja. Később Gabler Ferenc klarinéttal, Czirókai Ferenc és Kronome Gergely trombitával, Szakács Péter és Mód Péter dobbal, majd Kötél-Kovács József harsonával és baritonnal, Németh Róbert dobbal, Pártai Attila trombitával csatlakozott.– Öt éve zenéltünk együtt, amikor két fúvós, Czirókai Ferenc és Gabler Ferenc is belépett az együttesbe. Így megújult a hangzásvilágunk és a repertoárunk is. Ez hatalmas fejlődést jelentett. A magyarországi német nemzetiségei zenék mellett német és osztrák népzenét is játszottunk – ismertette a zenekarvezető.

Tepper János Budapesten dolgozott tizenkét évig befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési területen, majd külföldi megbízatást kapott. Jelenleg is Németországban él feleségével és kisfiukkal, akinek a zenei motiváltságát az is jelzi, hogy kottának nevezi az egyszerű papírlapot.– A családomtól sok türelmet és lemondást követelnek meg a fellépések, és ez mindannyiunkra igaz. A támogatásuk nélkül nem is tudnánk fennmaradni, ezért nagyon hálásak vagyunk családtagjainknak – mondta János, aki rendszeresen hazajár a fellépésekre, bár ez sokszor meglehetősen megterhelő számára. Mivel mindenki máshol él, máshol dolgozik, nem könnyű összetartani a csapatot. Otthon gyakorolnak a zenészek, és fellépés előtt tartanak próbát. A jelenlegi társaság három-négy éve állandó.– Sok energiát, pénzt és időt fektettünk a zenekarba.

Elkötelezettek vagyunk egymás iránt, és szenvedéllyel zenélünk, mert máskülönben nem lenne értelme annak, amit csinálunk – fogalmazta meg a zenekarvezető. Veszprém megyében sokan kedvelik a városlődi zenekart, de országosan is egy-re többen ismerik. Elsősorban a német nemzetiségi gyökerekkel rendelkező falvakba hívják az együttest bálokra és nemzetiségi fesztiválokra, ahol újjáéledt a tradíció. A Johann’s Kapelle átlagosan kéthetente lép fel egy-egy rendezvényen, ez főleg a farsangi időszakra és nyárra sűrűsödik össze.

Fotó: Györkös József

– Mintegy háromszáz éve élnek Városlődön és a környékén németek. Mária Terézia időszakában, a törökök kiűzését követően indult el a betelepítésük több hullámban. Városlődre az 1740-es évek második felétől érkeztek az első németek, ők építették újjá a törökök által feldúlt községet – ismertette János, aki szerint hatalmas értéket képvisel az, hogy több mint háromszáz évig meg tudták őrizni a nyelvet és a tradíciót.A Johann’s Kapelle háromnapos fesztiválon ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, amelyre a bajorországi testvértelepülésről, Wiesthal-ról is érkeztek vendégek. A kutatások szerint erről a környékről származhatnak a városlődi betelepülők.

– A fiatalok között is egyre többen vannak olyanok, akik felfedezik gyökereiket. Sokan járnak közülük svábbálba nemcsak Városlődön, hanem a környéken is. Örülünk annak, hogy van helye az igényes szórakozásnak a fiatalok körében is, hiszen a technikai fejlődéssel sokszor személytelenné válnak a kapcsolatok. Akik büszkén vállalják nemzeti kötődésüket, talán újra megtalálják önmagukat rajtunk keresztül – mondta a Johann’s Kapelle vezetője.