Életöröm tánccal, és négyszáz gyümölcsfával

- Nekem a parasztélet természetes életforma, hiszen mindig műveltem földet bármilyen állásom is volt - meséli. - Tudja, tanyavilágban, Reketye-pusztán nőttem fel, ahol az egész család reggeltől estig dolgozott. Az általános iskolát Kiskunhalason jártam ki úgy, hogy naponta 6-6 kilométeres utat tettem meg. Megpróbáltam én a gimnáziumot, de annyi munkát adtak az állatok, a növények, hogy abban kellett hagynom a tanulmányaimat már fél év után. Hogy megbántam-e? Nem, ugyanis mindig örömet jelentett nekem a föld megművelése. Mindemellett a bevételekből jutott házépítésre, kocsira, soha nem panaszkodtam. A másik nagy szerelmem a tánc, amit a mai napig oktatok. Ezt az édesanyámnak köszönhetem, aki beíratott a tánctanfolyamra tizenöt évesen, mondván, ne csak focizzak. Azért a labdarúgásról se mondtam le, még 43 évesen is kergettem a labdát az akkor NB II-es fehérvári Postás színeiben. Meg asztaliteniszeztem, futottam, súlyt löktem, lábteniszeztem. Mindig is amolyan örökmozgó voltam.

Amikor 19 évesen bevonult a nagykanizsai laktanyába azzal állt a parancsnoka elé, hogy oktathat-e néptáncot a többieknek? Miért is ne, jött a válasz. Három táncot, a kapuvári verbunkot, a kalocsai párost és a Kállai-kettőst tanította be társainak, akikkel hétvégén kijárt a környék művelődési házaiba, de még 80-100 kilométerre fekvő településeken is tartottak bemutatókat. .

- Kiváló katonaként szereltem le, ugyanis elismerték a „kultúrmunkámat". Sokszor az alaki gyakorlatokat - a meneteléseket, díszlépéseket - én vezényeltem le.

A fél éve vásárolt otthonában nem csak szőlőt kell művelnie Fotó: a szerző

Nem sokkal, hogy leszerelt, megnősült, majd két gyerekes családapaként élt Székesfehérváron, ahol az akkori volán, majd a sütőipar után a postánál kötött ki, mint gépkocsivezető. Tíz tonnás páncélozott pénzszállítót vezetett, volt amikor 1,5 milliárddal furikázott egyik megyéből a másikba oldalán pisztollyal. Mivel minden második napja szabad volt, szorgosan művelte a városszélén a nyolc bérelt kiskertet.

.- Amikor 17 évesen Almádiban kirándultam, azt mondtam magamnak: itt szeretnék nyugdíjasként élni. Az álmom valóra vált, mert először egy kis házat vettem még '99-ben, majd fél évvel ezelőtt a gyerekeim támogatásával megvásároltam ezt a kétszintes otthont, ahonnan rálátni a Balatonra. Kell ennél szebb hely a földön?! Itt is vannak gyümölcsfák, kis szőlő, s majd rövidesen elkészül a ciszterna, amelyre terasz kerül. És ahol majd táncolni is lehet... A környékbeliek már bejelentkeztek, hogy majd átjönnek próbálni.

Ehhez tudni kell, hogy Balázs 2002-ben megalapította Almádiban a Ringató Balaton Néptánc Együttest, aminek az irányításáról öt évvel ezelőtt mondott le - de a táncolásról nem ! A csoport épp úgy otthonos a szalontáncok, mint a néptáncok világában. A sikerek sem maradtak el, például Budapesten az Életet az éveknek országos szövetség szervezte gáláról különdíjat hoztak el. Szalontáncban Ajkán többször is aranyérmesek lettek. Évente úgy 20-24 fellépést vállal a vörösberényi nyugdíjas csoport. Szinte minden városi rendezvényen megmutatják magukat, de vidékre is szívesen elmennek, sőt a Balaton-parti város testvértelepüléseit is felkeresték már külföldön.

- A gömöröi táncot két hölggyel járom a színpad közepén - mondja büszkén. - Az életemet teszi színessé a tánc. Másnak az ital a drog, nekem a tánc a mindenem. A csapattal télen betanuljuk a táncokat, tavasztól meg járunk szerepelni. Nekem a legkedvesebb fellépésem augusztusban lesz, amikor az egyik unokám, a 28 éves Lilla férjhez megy. Csak győzze velem a tempót a násznép! Még 90 éves koromban is szeretnék aktív lenni, hogy elmondhassam: végig táncoltam az életemet! Ezért se tudtam nemet mondani, amikor meghívtak a veszprémi nyugdíjasok, hogy tanítsam be nekik szalontáncokat. Azon meglepődtem, hogy a heti próbákra százhúszan is eljöttek. A város polgármesterétől elismerő oklevelet kaptam májusban.

Mindezt 77 évesen! És akkor még nem beszéltünk a Szentkirályszabadja melletti, Kő-hegyi birtokáról, ahol 23 éve 400 gyümölcsfát gondoz, termésüket pedig beviszi az almádi piacra hetente kétszer. Megválna már a fáktól, hiszen az új otthonában is ad bőven munkát a kert, de hát nincs rá vevő.

Ki szeret ma dolgozni a földeken?