Durván bánt az óvónő a gyerekekkel, elítélték

Az egyik veszprémi óvodában 34 éve dolgozó M.-né S. Ilonát jó szakmai felkészültségű óvónőként tartották számon az intézményben, azonban a példás múltja ellenére az asszony ismert volt esetenkénti túlzott szigorúságáról. Az ítélet szerint ez az egyéni bánásmód nem minden esetben felelt meg a gyerekek személyiségének és életkori sajátosságának, amely alapvetően türelmet, megértést igényelt volna. A pedagógus esetenként durva hangnemet és megalázó bánásmódot is használt a gyerekekkel szemben. Szigorú nevelési módszereit a gyerekek és a szülők eltérően kezelték. Idővel már nemcsak a szülők, hanem saját kollégái is szóvá tették a hangvételét, ennek ellenére a vádlott nem engedett sajátos fegyelmezési módszereiből. Az óvoda vezetése a felmerült problémákat esetmegbeszélésekkel igyekezett orvosolni, ezek átmeneti megoldást jelentettek. (Az óvónőt korábban írásban és szóban is figyelmeztették.)

M.-né pedagógiai meggyőződése volt többek között, hogy a gyerekek ebédelést követő időszakban – meseolvasáskor és altatáskor – már nem mehettek ki a csoportszobából a mellékhelyiségbe. Kollégáinak is meg akarta tiltani, hogy a kicsiket kiengedjék WC-re. Amikor valamelyik gyerek mégis kikéredzkedett, M.-né vagy nem engedte ki – ilyenkor gyakran bepisiltek az apróságok –, vagy durva, súlyosan bántó szavak kíséretében mehettek csak ki a dolgukat elvégezni. Volt olyan gyerek, aki egyáltalán nem mert szólni, s 8–10 napig visszatartotta a székletét, emiatt súlyos székrekedéssel kezelték.

A történet egyik áldozata az a kisfiú volt, akit a vádlott 2012 őszétől nem engedett ki WC-re, csak a délutáni ébresztő után. Amikor meseolvasás alatt akart kimenni a mosdóba, M.-né erőteljesen rászólt: „Tőled egy rohadt mesét sem lehet elolvasni!”.

Később a fiú már a szüleitől is engedélyt kért, ha ki akart menni a mellékhelyiségbe. A lelki megpróbáltatások hatására otthon rendszeresen sírva aludt el, s hányingerrel küszködött. Egy évvel később, 2013. december elején ismét ledorongolta őt az óvónő: „Hiába könyörögsz, úgysem engedlek ki!”. Végül kiengedte, de a kisfiú már annyira félt tőle, hogy rosszul lett és hányingert érzett. Ekkor ismét ki akart menni a mosdóba, de mivel nem kapott rá engedélyt, belehányt az ágyába. M.-né ekkor azzal büntette, hogy papír zsebkendővel fel kellett takarítania a hányadékát. Szülei elvitték csemetéjüket orvoshoz, de betegségre utaló okokra nem derült fény. A következő óvodai hányások után – szülői kérésre – másik csoportba tették, ahol megszűntek a panaszai. A történtek annyira megviselték a fiút, hogy még 2014 tavaszán is így nyugtatta magát: „Most elalszom, és ha pisilnem kell, akkor kimegyek pisilni, nem lesz semmi baj”.

Egy másik kisfiú is megszenvedte M.-né sajátos módszerét: noha szobatisztaként került az óvodába, ennek ellenére többször azért pisilt be, mert a vádlott nem engedte ki a mosdóba. Aztán már ő is engedélyt kért otthon Amikor 2013 decemberében születésnapot tartottak az óvodában, a gyerek próbálta visszatartani a szükségletét, amit észrevett az óvónője, majd durva szavakkal kiküldte a csoportszobából. Már késő volt, a fiú útközben bepisilt. Ő is másik csoportba került, ahol megszűntek a problémái.

M.-né tagadta a terhére rótt bűncselekményt, s azt hangsúlyozta, hogy egy ötéves gyereknek a szükségleteit, a pisilést korlátoznia, visszatartania tudni kell, mert ez a feltétele az iskolára való érettségnek. Elismerte, hogy időnként durván beszélt, de „csak csipkelődés szintjén”.

A Veszprémi Járásbíróság bűnösnek mondta ki M.-né S. Ilonát két rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, amiért egy év – végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A törvényszék helybenhagyta a döntést.