Dicsőség a forradalom hőseinek! - Kovács Zoltán: Jobb, ha nem várunk senkire, saját magunkért nekünk kell kiállnunk

Ezt a gondolatot hangsúlyozta Kovács Zoltán területi közigazgatásért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója, valamint a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának tiszteletére tartott városi megemlékezésen. Mint mondta, Magyarország az európai közösség tagjaként, az önrendelkezés jogát fenntartva, az önálló nemzetek együttműködésében látja az Európai Unió jövőjét.

A Kiss Zoltán Deák Ferenc utcai, illetve Katona István Márton István utcai emléktáblájánál koszorúzással kezdődő főhajtás a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében folytatódott vasárnap kora este, ahol Kovács Zoltán kiemelte: lehet, hogy a mai fiataloknak '56 csupán egy fejezet a történelemkönyvben, de fontos, hogy megelevenedjen számukra a múlt, és átérezhessék az akkori, hasonló korú fiatalok gondolkodását, bátorságát.

- Ezek a fiatalok a második világháború idején születtek. Nélkülözésben, kommunista diktatúrában, terrorban nőttek fel. A rendszer gyűlölete, a jövőjük kilátástalansága, a szabadság iránti mérhetetlen vágyuk, hazájuk megvédése iránti felelősségük hőssé emelte őket 1956-ban. A forradalmat nem a reformkommunisták vagy az átalakításban gondolkodó értelmiségi elit indította el, hanem az utca népe. Kirobbantották a forradalmat, majd meg is védték az egyetemisták, ipari tanulók, fiatal munkások. Ők azok, akik szinte egy napot sem töltöttek szabadságban, akiknek családját megnyomorította az elnyomó hatalom - mutatott rá a szónok.

Szavai szerint '56 tiszta forradalom volt. - Azokban a napokban többször érkeztek élelemmel megrakott teherautók a fővárosba, mert a vidéki emberek segíteni akartak a fővárosi harcolóknak. A pesti utcákon nyitott ládában gyűlt a pénz az elesettek családjának, a forradalmárok a kitört kirakatokból sem vittek el semmit. Szinte még gyermeki kezek emelték a nehéz fegyvereket, készítették a benzines palackokat. Nem ijedtek meg a világ egyik legnagyobb hatalmának hadseregétől. Az összetartozás erőt adott, és félelem nélkül szálltak szembe a túlerővel. Ezek a fiatalok álltak az élére annak a szabadságharcnak, amelyben egy nép azt mondta: elég volt! - mutatott rá az államtitkár.

Kovács Zoltán korabeli idézetekkel is színesített beszédében úgy fogalmazott, az ' 56-os forradalom megítélése a rendszerváltozásig valótlan állítások sorozata volt. Hozzáfűzte, harminc évvel ezelőtt még kemény retorziók, sőt, börtön várt mindazokra, akik megemlékeztek erről a szabadságharcról. Titkolni kellett az emlékeket, az érzelmeket, a gyermekeknek nem lehetett elmondani az igazat, az iskolákban a hivatalos tananyag hazugságokat állított 1956-tal kapcsolatban - már ha szó volt róla egyáltalán.

- Akik pedig ezeket a hazugságokat állították, ők november negyedike örökösei, és máig vannak folytatóik. Ez a világ ért véget aztán 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor. Majd a rendszerváltást követő első szabadon választott országgyűlés törvénybe foglalta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét. Mindezt talán megelőlegezte Orbán Viktor beszéde Nagy Imre újratemetésekor - jegyezte meg az országgyűlési képviselő.

- Azok a fiatalok, akik hatvan évvel ezelőtt az utcára mentek, a mai szóhasználattal élve hétköznapi emberek voltak, ám 56 októbere hősiességet, önfeláldozást követelt, és ők gondolkodás nélkül az életüket áldozták a szabadságért, a függetlenségért. Nemcsak a fiatalok lettek a forradalom jelképei, hanem a lyukas zászló is, hiszen nemzeti lobogónkból kivágták a gyűlölt és idegen Rákosi-címert. Ma is minden ünnepségen feltűnik emlékként a lyukas trikolór - tette hozzá Kovács Zoltán.

Beszédében elmondta: a magyar felkelők ellenállását a sokszoros túlerő november végére megtörte. A harcok következtében Budapest 11 évvel a háború után ismét romokban hevert. Közel 20 ezren megsebesültek, több mint 2500-an meghaltak, mintegy 180 ezer ember elmenekült. A szovjet hatóságok közel 5 ezer embert elfogtak, 860-at hadifogolyként a Szovjetunióba hurcoltak. A kádárista kormány szovjet segítséggel 15 ezer embert ítéltetett el, közülük 229-et kivégeztek.

- Ne feledkezzünk el a forradalom előtti időkről, arról az 500 kivégzettről sem, akiket a Rákosi-Gerő-korszakban küldtek a halálba. Mi, magyarok, sokat tanultunk ' 56-ból. Megtanultuk, hogy jobb, ha nem várunk senki-
re, saját magunkért nekünk kell kiállnunk. Kötelességünk 1956 hőseinek bemutatása, emlékük méltó ápolása - zárta gondolatait Kovács Zoltán.

Ezt követően a pápai Pegazus Színház előadásában Dicsőség a legyőzötteknek! címmel emlékműsort láthatott a közönség, majd pedig a főhajtás koszorúzással ért véget a Magyar pieta 1956 szobornál. Közreműködött Pápa Város Fúvószenekara és az MH Pápa Bázisrepülőtér.