2013.01.04. 17:30
Dallal, muzsikával őrzik a népi kultúrát
Én nem énekelek és nem zenélek szervezett formában, de kedvelem a művészeti közösségeket és az öntevékeny amatőr együtteseket, s amikor csak tehetem, részt veszek előadásaikon.
Évtizedek óta törekszem betekinteni életükbe, ezáltal megismerem eredményeiket és gondjaikat. Működésük közben gyakran elhangzik, hogy kevés a pénzük és nemigen biztosított az utánpótlás. Különösen az ifjú nemzedék érdeklődése gyér a népdalok éneklése iránt. Így olybá tűnik, hogy a dalkörök kizárólag az idősebb korosztály szórakozásának színterei.
Világunkban sok minden ellene szól a hagyományőrző csoportokban történő szereplésnek. Az anyagi lehetőség csökkenésével az értékes örökség nehezebben ápolható. A sokféle technikai lehetőség is befolyásolja a népi kultúra megőrzését. Az önkormányzati támogatás egyre kisebb. A napi munka után sokaknak kiegészítő keresményért kell loholniuk. A munkahelyek koncentráltsága miatt a munkaidő, együtt az utazással, nyolc helyett tíz-tizenkét órára nyúlik. Baj az is, hogy kevés a képzett szakember, akik a nehézségek dacára is jelentkező szándékokat fölvállalnák. A dalkörök és zenekarok szakmai vezetőinek képzésére csak esetlegesen van lehetőség. Elsősorban a szűkös anyagiak és a munkahelyi elvárások miatt.
A sokféle probléma ellenére talán mégsem érdektelen egyetlen, általam legismertebb közösség, a Csajági Hagyományőrző Népdalkör és Citerazenekar bemutatása. A róluk leírt információk több hasonló csoport életére vonatkoznak. Ez az öntevékeny kar 1994-ben alakult. Azóta folyamatosan működik. A dalosok és citerások - úgy tűnik - szerencsésen egészítik ki egymást. Az énekkar vezetője Ács Istvánné tanítónő, aki az elmúlt 18 év alatt 41 dalcsokrot tanított be. A citerások felkészülését Nagy Imre tanár irányította. Sajnos már nem vállalja a közreműködést, de szakmai tanácsokkal még ellátja a zenészeket. Az elsődleges cél az volt, hogy önmagukat szórakoztassák és színesítsék a helyi rendezvényeket. Majd ez a kör kitágult a szomszédolás, a környező települések meghívásai által. Megmérettetéseken is részt vettek, ahol a zsűri tanácsait megfogadták, melyekből többet megvalósítottak. Tevékenységük során több együttessel bensőséges, sőt baráti kapcsolatot alakítottak ki, amely közös fellépésekben jut kifejezésre. Meghívásaik alkalmával a közeli helységekbe saját gépkocsival utaznak.
Sajnos a dalosok létszáma egyre fogyatkozik, melynek több oka van. Azonban, ha nem is jelentős számban, akadnak újabb jelentkezők. A kezdetektől folyamatosan szerepelnek: Ábrahám István, Geriné Májzer Anikó, Horti Ferencné, Illés Gyuláné, Tóth Gyuláné és Vörös Gáborné.
A Csajági Hagyományőrző Népi Együttes népdalénekesei és citerásai szerencsésen egészítik ki egymást (Fotó: archív)
A népdalokat kísérő citerazenekar az ütemet, különösképp pedig az éles ritmust segítő "bika" kezelésére, illetőleg a két alumíniumkanál csettegtetésére képzett személlyel együtt eredetileg tizenegy tagú volt. Nagy Imre rendszeresen részt vett a tiszakécskei képzéseken, s az utánpótlás érdekében az iskolában is létrehozott egy alsós és felsős zenekart. A vezető idővel félreállt, de az iskolában Molnár Boglárka tanárnő tovább folytatta a megkezdett utat. Jelenleg héttagú a zenekar, akik között alapító tag Szabóné Ács Gabriella, Baranyai Tamásné. A további tagok: Kovács Péter, Geri Márk, akik kisdiákként kezdték, de felnőttként sem távolodtak el. Farsang Ferenc a munkahelyével nehezen tudja összeegyeztetni ebbéli szórakozását, ám lelkes tagja a kis közösségnek. Több mint egy éve Katona Alexandra középiskolás és Szijjártó Viktória általános iskolás ugyancsak tagjai a zenekarnak. Az ügybuzgalmon túl a közös munka és az együtt szerzett élmények igaz baráttá formálták őket. Az egyik humán, a másik reál érdeklődésű, de alig várják, hogy a hétvégi próbák vagy fellépések alkalmával találkozhassanak. Segítik a kisiskolások zenekarait.
Annak idején a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc az unokaöccsét okító Parainesis című írásban aggályként vetette föl, hogy sok minden tereli el a figyelmet a legszükségesebb ismeretek felől. Akkor mit mondjunk a mai csábítások sokféleségéről? Éppen ezért külön köszönet és gratuláció azoknak, akik dallal, zenével nemcsak saját szabad idejük egy részét töltik ki nemesen, hanem mások tanítását, szórakoztatását is szívesen fölvállalják.