Az ember elvesztette önmagát - Dékány Árpád Sixtus zirci főapát szerint változás előtt áll az emberiség

– A tavalyi évet a szerzetesség éveként hirdette meg az egyház, milyen hozadéka volt ennek a kezdeményezésnek?

– A szerzetesség évének egyik fontos szerepe az volt, hogy jobban előtérbe helyezze a mai modern világban azt a szerzetesi életformát, amiről keveset lehet tudni. Hazánkban a rendszerváltás óta nem volt olyan alkalom, amikor a szerzetesek megmutathatták magukat, mivel foglalkoznak, mik a gyökereik, milyen értékeik vannak. Az elmúlt években hazánkban minden közösség kialakította a maga spirituális arculatát. A legtöbb rend jelentős generációváltáson ment át, szintén fontos értéke az évnek, hogy a megfiatalodott közösségek kiléphettek a világ elé.

– A zirci közösségnek milyen a spirituális arculata?

– Európában a legősibb szerzetesi életforma a Szent Benedek-i életforma, a bencések és a ciszterciek azok, akik ezt az ezerötszáz éves szerzetesi eszmét megjelenítik. A ciszterci spiritualitásnak a lényege, hogy a közösség az egész életét az Isten-szolgálatnak szenteli.

A békétlenség, a szociális és fegyveres konfliktusok sora, a környezeti problémák mind arra vezethetők vissza, hogy az ember nem találja a helyét a világban, vagy mondjuk úgy, hogy rosszul keresi és találta meg a helyét a világban – fogalmazott Dékány Árpád Sixtus zirci főapát
Fotó: Penovác Károly

– Az évet modern kampánnyal hirdették, a plakátokon a szerzetesek világi tevékenységeket végeznek. Mi erről a véleménye?

– A szerzetesség egyik fő erénye, hogy gyorsan és jól tud adekvát választ adni a kor kihívásaira. Úgy gondolom, józan mértékkel és kellő bölcsességgel a modern világ lehetőségeit jól fel lehet használni, hogy segítsünk az embereknek abban, hogy megtalálják magukat, helyüket a világban, azt hogy hol a helye az Istennek az életükben.

– Mi a mai kor legnagyobb kihívása?

– A legnagyobb kihívás a mai világban, hogy az ember ember lehessen. Előfordul, még akár a szerzetesrenden belül is, hogy kicsit gépiessé válunk, átlagossá minősül vissza az életünk. Élünk, de nem tudjuk, miért vagy minek, végezzük a mindennapi feladatainkat, de nem leljük benne örömünket. Az ember elvesztette önmagát. A békétlenség, a szociális és fegyveres konfliktusok sora, a környezeti problémák mind arra vezethetők vissza, hogy az ember nem találja a helyét a világban, vagy mondjuk úgy, hogy rosszul keresi és találta meg a helyét a világban. Sokrétű az a fajta válság, ami elsősorban az ember válsága. Ilyen időszakok természetesen megjelentek már az ókorban is, amelyek után mindig következett egyfajta megújulásszerű továbblépés. Jelenleg is egy ilyen korszakot élünk, amiben keressük azt, hogyan tovább. Ebben nagy szerepe van a szerzetesközösségeknek, mint tanúságtevő, változást segítő közösségeknek.

– Idén az irgalmasság éve mire fókuszál?

– A szentírásban az ember bűnbeesésétől kezdve nem szól másról a kinyilatkoztatás története, mint arról, hogy az Isten hogyan fordul az ember felé irgalmas szeretettel. Az irgalmasság nem jelent mást, mint egy fenntartás nélküli szeretetet. Most a nagyhéten beszélgetünk, ami Krisztus szenvedésének előestéje. Istennek az irgalmassága kézzelfoghatóvá vált Jézus Krisztusban, aki mindig azokon segített, akiknek szükségük volt rá. A keresztény ember számára is nagy kihívás, hogy ne fáradjon bele a feltétlen szeretet megvalósításába, keresésébe úgy is, hogy megbocsát, kiengesztelődik azzal, akivel konfliktusa volt, úgy is, hogy segít másoknak kiengesztelődni. Az irgalmasság éve arra is jó, hogy segítse az emberek közötti békét. Mert a béke nem úgy születik, hogy kompromisszumok alapján megegyezünk, hanem úgy, hogy elfogadjuk egymást vagy segítünk másoknak a rossztól megszabadulni.  Ha ilyen fajta szociális viszonyok alakulnának ki, egészen más arculata volna minden társadalomnak a mai világban.

– A béke ma a terrorcselekmények miatt is igen aktuális téma.

– A legnehezebb azokkal szemben irgalmasnak lenni, akik szörnyű cselekedeteket követnek el. Én azt gondolom, hogy a megelőzés lenne igazán fontos. A kereszténységnek is voltak erőszakosabb korszakai, például a missziók, amikor rosszul közelítette meg az anyaszentegyház az ember átformálásának kérdését. A muzulmán világ egy részének a magatartása szintén nem azt az attitűdöt, arcot mutatja, amivel érdemben lehet mit kezdeni. Az irgalmassághoz pedig két fél, kölcsönösség kell. Az Isten is hiába irgalmas, ha az ember tudomást sem vesz erről. A történelem során több lelki, szellemi fejlődés korszakának a tanúi lehettünk, vélhetően a mai helyzet is változni fog, lehet, nem a mi, hanem a következő generációk életében. Az irgalmatlan magatartás sokat rombol úgy is, ha bomba robban, de úgy is, hogy megszakad az emberek közötti kapcsolat, a kommunikáció lehetősége. Sokféle formája van a mai világban a szélsőségeknek. Az embernek magának kell felismernie magában és maga körül a helyes utat, ehhez sokszor sok áldozatra és szenvedésre van szükség.

– Hogy látja a renden belül az utánpótlás kérdését?

– Tizenöten vagyunk ötven év alattiak a zirci apátság közösségében, hatan pedig hetven év fölött vannak. Megtorpant a rendben a lendületes fiatalodás, mivel évek óta nem volt alkalmas jelentkező. Általában a papi hivatásra jellemző Magyarországon, sőt Európában, hogy utánpótlásbeli gondok vannak. A szerzetesség éve talán segített abban is, hogy a rendtagok következetesen hitelesen éljék meg a saját szerzetesi hivatásukat. A szerzetesek valóban együtt élnek, mint egy család. Ez a családiasság pedig vonzó lehet a külvilág számára is.

– A zirci közösség mennyire családias?

– Konfliktusok a legjobb családban is vannak, ez az együttélés során elkerülhetetlen, azonban minden közösség fejlődése spirális. Nem mutatunk mást kifelé, mint amit megélünk, de mindig van min javítani, az ember mindig lehet jobb.

– Melyek a tervek a jövőre vonatkozóan?

– Az adandó lehetőségeket próbáljuk a lehető legjobban kihasználni. Utakat kell keresni, hogy saját önfenntartásunkat és esetlegesen a továbblépésünket biztosítsuk. Zircnek is komoly marketinget jelent az apátsági sörgyártás, emellett munkahelyeket is teremtettünk, az apátság a nagy munkaadók közé tartozik. A turisztikai fejlesztések terén, akár szálláshely kialakításában, akár az arborétum, az iskolák további fejlesztésében van továbblépési lehetőség, a megkezdett beruházásokat pedig folytatni fogjuk.