Hírek

2015.10.23. 10:03

Autószerelőből dandártábornok - Tóth Tamás szerint kiszámíthatóbb a rossz fiúkat őrizni, mint üldözni

Kollégái azon viccelődnek, hogy a veszprémi Tóth családban az ezredes apának „kell” jelentenie a dandártábornok fiának. A két férfi igen közelről ismeri a börtönök különös világát: egyikük volt, másikuk jelenleg is börtönparancsnok.

Mátételki András

A Szombathelyen börtönparancsnok Tóth Tamás 27 éve a büntetés-végrehajtás alkalmazottja. Ősszel nevezték ki tábornokká. Pedig nem is erre a pályára készült. Amikor a nyugati autókkal elárasztották az országot, úgy gondolta, szerelő lesz. Ám amikor a középiskolai gyakorlat alatt nyakig olajas lett, s a hideg hólé a nyakába csöpögött a szerelőaknában, meggondolta magát. No, ebben azért közrejátszott a rendőrségnél, majd a büntetés-végrehajtásnál dolgozó édesapja is, akit a kamasz fiú nagyra tartott: elkapta a bűnözőket, ráadásul izgalmas, színes volt az élete. Viszont keveset volt otthon. Ezért Tamás a középiskola után jelentkezett a Zalka Máté Katonai Főiskola gazdálkodási szakára, mint a büntetés-végrehajtás ösztöndíjasa. „Azért nem léptem rendőrként apám nyomdokába, mert kiszámíthatóbb a rossz fiúkat őrizni, mint üldözni...”

Államvizsga után hadnagyként került Baracskára, ahol gazdasági és biztonsági területen dolgozott. Ugyanezt a munkakört már vezetőként négy évvel később Veszprémben látta el miután édesapja, a ma 73 éves József, nyugdíjba vonult az intézmény éléről. (Ő kilenc évig volt a börtön parancsnoka.) 

– A veszprémi várbörtönben legendásan rossz körülmények voltak, főleg ami az állományét illeti – meséli Tóth Tamás. – A folyosón nem volt természetes fény, „friss” levegőt az őrök a zárkákon át kaptak, ahol egy függöny választotta el az illemhelyet az emeletes ágyaktól... A falak nedvesek, dohosak voltak, a kollégáim közül sokan ízületesek lettek. Ennek az áldatlan állapotnak vetett véget Gönczöl Katalin ombudsman, amikor a jelentése után bezárták az épületet. Szép, izgalmas időszak volt az új létesítmény létrehozása a számtalan egyeztetésen át a kivitelezésig. Tizenkét évvel ezelőtt adtuk át az épületet, ahol, nem titkolom, szerettem volna parancsnok lenni.

Már csak azért is, hogy egy városban élhessek a családommal. A vágyam máshol valósult meg.

A tősgyökeres veszprémi férfi harmadik állomáshelye Márianosztra volt, ahol két és fél évet húzott le parancsnok-helyettesként, majd főnöke bíztatta: pályázzon ő is a tököli fiatalkorúak börtönének parancsnoki állására.

A büntetés-végrehajtás napja alkalmából nevezte ki Áder János dandártábornokká a veszprémi Tóth Tamást
Fotó: Mátételki András

– Igazi kihívásnak tekintettem az új munkahelyemet: közel 300 fiatalkorú és 400 nagykorú őrzéséről, neveléséről kellett gondoskodnunk. A legnagyobb gond az volt – nyilván ma is –, hogy a társadalom perifériájáról olyan fiatalok kerültek rács mögé, akiket szocializálni kellett: megtanítani őket az együttélésre, az elfogadásra, a konfliktusok normális rendezésére. Egyesek nem tudtak késsel, villával enni, s mivel nem ismerték a medvesajtot, alufóliástól megették. Volt, aki az első pár éjszakát a földön töltötte, mert nem ismerte az ágyat – otthon nem volt nekik. Sokan írni, olvasni sem tudtak, tudnak. Iszonyú komoly erőfeszítéseket tettek a pedagógus, nevelő, felügyelő kollégáim – sokat tanultam tőlük -, akik egyeseknél a szülőket pótolták, illetve bevezették őket a tanulás világába. Meg kellett velük értetni, hogy csakis bizonyos iskola elvégzésével kaphatnak munkát, s illeszkedhetnek vissza a társadalomba. Ezerféle dolgot találtunk ki szabadidejükre: sportolhattak, fejleszthették kézügyességüket a szakkörökben, megismerhették a számítástechnikát. Volt két olyan kamaszunk – emberölés miatt ítéltek el őket -, akik latinból érettségiztek. Igaz, mindketten jó polgári családból származnak. Egyikük, már, mint felnőtt, átkerült hozzám a jelenlegi munkahelyemre, a szombathelyi börtön vallási körletébe, ahol rendszeresen részt vesz a biblia órákon, istentiszteleten. Sokan vállaltak Tökölön jóvátételi munkát: a városban végeztek különböző társadalmilag hasznos feladatokat.

Amikor 2010-ben betörtek a szolgálati lakásába, s ahonnan minden értéket elvittek a tettesek, Tamás felesége visszaköltözött Veszprémbe az akkor 11 éves fiúkkal, Dáviddal. Erzsébet, aki régen a veszprémi börtönben volt nevelőtiszt, jó pár éve már a városi kapitányságon a bűnmegelőzési főelőadó.

Tököl azért is emlékezetes állomáshelye a parancsnoknak, mert közreműködésével közel 600 milliós uniós pályázatot nyertek az épületek energetikai felújítására. Az átadásra meghívták őt is, ugyanis akkor már Szombathelyen szolgált. – A Vas megyei intézmény azért különös, mert a 2008-ban magánerőből épült börtönt a kivitelező cég üzemelteti – főzéstől a karbantartásig -, nekünk „csak” a szakmai munka a feladatunk. A két „cég” munkáját kell összehangolnunk az intézményben, ahol a fogházastól az életfogytiglanosig töltik büntetésüket az elítéltek. Újabban idegenrendészeti őrizeteseknek, a migránsoknak is helyet kell adnunk a majdnem 1500 személyes intézetben. Nálunk is komolyan foglalkozunk az elítéltek nevelésével, képzésével, hogy valamilyen szakma legyen a kezükben mire innen kikerülnek. Van egy országosan egyedülálló programunk, melyben eddig közel harmincan vettek részt: állatvédők kóbor kutyákat hoztak be, melyeket már a fogva tartottak idomítottak heteken át. Azt tapasztaltuk, hogy nem csak a négylábúak változtak meg, hanem az új gazdáik is, akik elfogadóbbak, türelmesebbek lettek mire az ebek eljutottak a hivatalos engedelmességi vizsgáig. De büszke vagyok az elítéltekből álló sakkcsapatunkra is, hiszen tavaly a megyei másodosztályban ezüstérmesek lettek. A sétaudvaron sok sporteszközt szereltünk fel, hogy fizikailag se épüljenek le. 

Tóth Tamás világéletében sportolt, ma is rendszeresen focizik, kondizik, síel, régen aikidózott, ami meg is látszik erőteljes felépítésén. Határozottságával, tekintélyt parancsoló külsejével (45-ös inget hord) mindenhol kivívta magának a tiszteletet.

Egyszer ezt mondta neki az egyik rab:„ A parancsnok urat azért kedvelem, mert nem pocakos, tesze-tosza ember, habár már többször bezárt a fogdába.”

„Benti” ismerőseitől akkor sem fordul el – egykoron az édesapja sem -, ha az utcán megállítják. A kéregetőknek nem ad pénzt, de szívesen vesz nekik kiflit, ugyanakkor arra biztatja őket, hogy keressenek maguknak munkát. A zord falak között gyakran találkozik az elítéltekkel, hogy meghallgassa őket. Kollégái azért is fogadják el, mert nem a „bőrszékből” osztja a tanácsokat egy-egy probléma megoldásakor.

Azt mondja, sikeres pályafutásának gyökerei a szülői házban keresendők, ahol szeretet és tartást kapott.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!