„A magyar nemzet szabadnak született!”

Ezt a gondolatot hangsúlyozta köszönőjében Csúsz Péter, a losonci Kármán Imre Alapiskola és Óvoda igazgatója, Beszterce megyei képviselő az államalapító Szent István király tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen.

Az eseménynek az Erzsébet liget adott otthont, ahol az ünneplő közönség a toborzót követően a Himnuszt hallhatta Pápa Város Fúvószenekara előadásában, majd Farkas Ferenc Régi magyar táncok című művéből hangzott el részlet a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ Kamarazenekara tagjainak tolmácsolásában.

Fotó: Babos János

- Három nemzeti ünnepe van a magyarnak, amelyek függetlenek attól, hogy az anyaországon belül vagy az államhatárokon kívül ünneplik, illetve hogyan tekintett ezekre a mindenkori magyar államhatalom - emelte ki Csúsz Péter, aki elsőként március 15-re emlékezett.

Mint mondta, nagyot alkotott nemzetünk: gondolhatunk feltalálóinkra, Jedlik Ányosra és Irinyi Jánosra, vagy zeneszerzőinkre, Erkel Ferencre és Liszt Ferencre. Nem szabad megfeledkeznünk jeles irodalmárainkról sem, Kölcsey Ferencről, Vörösmarty Mihályról, Arany Jánosról, Jókai Mórról, valamint Petőfi Sándor. Kiemelkedő színészeink nevét a mai napig ismeri minden magyar, ilyen volt Déryné Széppataki Róza vagy Laborfalvi Róza. Nagy nemzeti politikusainkról sem feledkezünk meg. Széchenyi Istvánt a mai napig úgy emlegetjük: a legnagyobb magyar. Wesselényi Miklós az árvízi hajósként, Kossuth Lajos a nemzet atyjaként, Deák Ferenc a haza bölcseként, Batthyány Lajos pedig az első magyar miniszterelnökként él az emberek emlékezetében.

- E nagy neveken felnőve 1848. március 15-én a márciusi ifjak 12 pontba foglalva megírták, mit kíván a magyar nemzet. Nagyon sokszor megesett a magyar történelemben, hogy görbe szemmel néztek a márciusi ifjakra, és megpróbálták emléküket elhalványítani a nemzet előtt - sikertelenül. A másik nagy nemzeti ünnepen, október 23-án arra emlékezünk, amikor szintén megmozdult a pesti ifjúság, és egyértelműen tudtára adták a világnak, hogy elég volt a sztálini rendszerből, elég volt a kommunizmusból, és valami újat, szabadabbat akar a magyar. Ki ne tudná közülünk, hogy több mint harminc évnek kell eltelnie, míg végül október 23-áról is úgy emlékezhettünk meg, hogy az egy népfelkelés, egy szabadságharc, egy forradalom volt - fogalmazott a Beszterce megyei képviselő.

Csúsz Péter rámutatott, az augusztus 20-ai ünnepnek több apropója van: ünnepeljük a független Magyarország megteremtését és Szent István királyunkat, akit Szent László közbenjárásával 1083-ban éppen ezen a napon avattak szentté Imre herceggel és Gellért püspökkel egyetemben. A losonci Kármán Imre Alapiskola és Óvoda igazgatója megjegyezte, erről az ünnepről sem volt mindig ildomos megemlékezni, hiszen az 1848-49-es szabadságharc után betiltották, még az egyházi ünnepek sorából is kivették ezt a napot, valamint a 20. században is igyekeztek háttérbe szorítani, de hiába.

- A nemzeti ünnepeknek van egy sajátossága: mindig üzenettel bírnak a jelenkor számára. Megint forradalmi időket élünk. A 21. században újra példát kell vennünk azokról az emberekről, akik igyekeztek kivívni a magyar függetlenséget. Most, a 21. században újra ki kell mondani azt, hogy valami mást akarunk, és nem akarunk úgy élni, hogy mások ránk erőltetik akaratukat. Mert e három nemzeti ünnep üzenete szinte süvít: a magyar nemzet szabadnak született! Október másodikán, amikor népszavazást tartanak Magyarországon, éppen a hősök emléke miatt ki kell mondani: eddig, és ne tovább! - húzta alá Csúsz Péter, aki a Himnusz soraival zárta köszöntőjét.

Ezután Megvirradt napunk hajnala címmel ünnepi összeállítást tekinthettek meg a jelenlévők Halas Adelaida és Keresztes János, a veszprémi Petőfi Színház művészei, valamint a Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont Kamarazenekarának tagjai és Vadvirág Néptáncegyüttes közreműködésével. A műsort Keresztes János és Kocsis Gyula szerkesztette, zenei közreműködőként tevékenykedett Nagy Tibor, Nagy Tiborné, valamint Mészáros Sándorné, a koreográfiát pedig Müller Anita és Müller Zoltán készítette. Az ünnepség az Országzászló-emlékműnél koszorúzással, majd a Szózattal zárult.