A legédesebb mosoly és a győztes pár - Mintha az élet kompenzálná őket

Napsütötte, kellemes tetőtéri lakásukban fogad a Bak család. A legkisebb, a másfél éves Flóra néhány percig messziről méreget, majd a következő pillanatban már kezemet megragadva szobájába húz. „Nézd!” - mutat körbe saját kis fészkében. A csajos, rózsaszín szoba a szülők rezidenciájából nyílik, ahol a vendégnek bizony leesik az álla. A hitvesi ágy fölött fantasztikus fotókollázs az imádott kislányról, meghitt családi pillanatokról, de a falakon és a bútorokon is több tucat kép idézi az elmúlt hónapok emlékezetes eseményeit.

- Rengeteget fotózzuk Flórát, egyszerűen nem tudunk betelni vele - mondja félszegen az édesanya, Földesi Beáta, aki jelenleg gyesen van, de egyébként fodrászként dolgozik a Veszprém közeli Szentkirályszabadján.

Földesi Beáta és Bak Károly között a másfél éves Flóra (Fotó: Penovác Károly)

A nappaliban foglalunk helyet, ahol már a családfő, Bak Károly veszi át a szót.

- Nyilván minden szülő elfogult a saját gyermekével, ám úgy gondoltuk, Flóra mosolya másokat is elvarázsol majd, ezért neveztünk be a Gyermekmosoly-pályázatra. Nagy előny volt, hogy falun lakunk, ahol mindenki ismer mindenkit, így aztán a szomszédok, az ismerősök és azok ismerősei is gyűjtögették nekünk a szavazócédulákat. Rengeteg szelvényt összegyűjtöttek az emberek, amiért rettentő hálásak vagyunk, és naponta dobálták be a postaládánkba. Végül nagyjából 1200 cédulát sikerült leadni a szerkesztőségben, és az online szavazatokról akkor még nem is beszéltünk - összegez Karesz, aki fuvarszervező Veszprémben.

- A Mr. és Mrs. játékra először Karesz akart jelentkezni - meséli Bea, aki közben egy túrókrémmel is megeteti a mindig mosolygós, és nagyon gyorsan barátkozó Flórát. - Először persze hallani sem akartam róla, de később, amikor úgy döntöttünk, a nyáron mindenképpen összeházasodunk, már én forszíroztam a jelentkezést. Eleinte az egészet poénnak fogtuk fel, ám a döntőbe jutás után már komolyan készültünk - tudom meg.

Bea több hasonló tévéműsort megnézett, ahonnan kijegyzetelt több tucat kérdést. Pontosan betanulták, milyen színű egymás fogkeféje, mikor és hol randiztak először, egymás kedvenc ételeit, italait, szokásait.

Karesz és Bea kapcsolata egyébként négy éve tart már, de korábban, ha lehet így fogalmazni, tinédzserként is egymásba szerettek. Aztán az élet külön utakra terelte őket, viszont szoros és jó barátságot kötöttek egymással. Ámor nyila végül négy éve találta el őket véglegesen.

(Fotó: Penovác Károly)

- Soha nem hittük volna, hogy ilyen szerencsések leszünk, és mindkét játékot megnyerjük. Olyan, mintha az élet kompenzálna minket - mondja komolyan Karesz. S ekkor megtudom, Flóra kis élete nagy veszélyben volt - hathetes korában mellékvese-daganatot diagnosztizáltak nála. Az orvosok eleinte azzal nyugtatták a szülőket, hogy ez a daganat gyakran magától felszívódik, azonban nekik nem volt szerencséjük. Flórát négy hónaposan megoperálták, majd kemoterápiás kezelést kapott négy alkalommal. Az erős és vidám csemetének akadtak ugyan nehéz periódusai, főleg a kemoterápia miatt, ám mindennél jobban akarta az életet. Most, több mint egy évvel a szörnyű diagnózis után, szerencsére már teljesen tünetmentes a kislány, és az egész család legnagyobb örömére majd kicsattan az egészségtől.

- Életünk legnehezebb időszaka volt. Többet voltunk kórházban, mint itthon a kezelések és azok mellékhatásai miatt. Amikor pedig végre hazajöhettünk, szinte karaténba vonultunk a babával, a családtól elzárva. Ezt nem kívánom egy szülőnek sem. Ültünk a kórházban, és azt láttuk, rengeteg a beteg a gyerek, akik a szüleikkel hatalmas aktákat szorongatva várták, hogy bekerüljenek az orvoshoz. Azon imádkoztam, hogy nekünk soha ne legyen ilyen aktánk, hogy mielőbb túléljük ezt az időszakot, és újra egészséges legyen a mi szemünk fénye - néz maga elé az édesapa.

- Az ember ilyenkor bezárkózik, próbálja magában feldolgozni a történteket, feloldani valahogy az elviselhetetlen fájdalmat. A sok együttérzés pedig, ami kívülről jön, az sokszor inkább zavaró. Őszinte leszek, egyáltalán nem szeretünk erről a témáról beszélni - húzza alá Karesz.

Bea aztán mintegy lezárva a témát hozzáteszi: - Még mindig folyamatosan járunk kontrollra, és csak öt év tünetmentesség után jelenthető ki, hogy Flóra gyógyult. Tudom, hogy soha többé nem eshet baja Flórának, erről meg vagyok győződve, de azért mindig aggódunk.

Aztán Flóra közéjük telepszik, de nem sokáig marad nyugton. Rövid ideig kell nógatni, és dalra fakad, sőt táncra is perdül. Cukin és szakavatottan rázza a csípőjét a jól ismert magyar nótákra.

- Imádunk táncolni, és amikor még Flóra nem volt, nagyon sokat buliztunk, mulattunk. Azt szeretnénk, ha az esküvőnk egy nagy örömünnep lenne mindenki számára. Július 30-ra tűztük ki az időpontot, 150-180 vendéget várunk, mert mindkettőnknek népes a családja, és szeretnénk, ha a barátaink is velünk ünnepelnének - árulja el Bea.

A nyári esküvő szervezése már meg is kezdődött, hamarosan minden részlet a helyére a kerül.

A kis Flóra mosolya kísér hazáig.

Fityiszt mutatott

Nem tagadom, könnyeket csalt a szemembe Flóra története. Még csak másfél éves, de már annyi mindent kellett kiállnia. Neki és a szüleinek is. Egy csodaszép időszakot keserített meg a betegség, az elviselhetetlen bizonytalanság, a vajon mit hoz a holnap keserű, torokszorító érzése. Remegő gyomorral hallgattam, ahogy az édesapa arról beszélt, először azt hitte, egy rossz álomba csöppent, majd folyton azon járt az esze, miként tudná átvállalni a betegséget, miként kaphatná meg ő a kórt imádott gyermeke helyett. Miközben pontosan tudta, ez sosem történhet meg. Azonban most tegyük félre azt, milyen megpróbáltatások érték a kis Flórát és szüleit: a három és fél órás műtét, a mindent kiirtó kemoterápia mellékhatásai, az állandó rettegés és félelem már mind belevesztek a múlt tekergő és homályos útvesztőibe. A szomorúság helyett elég csak Flórára nézni. Ahogy a mosolyával elbűvöl mindenkit. Ahogy apró lábait szedi, és rohan a játékaiért, vagy ahogyan táncol. Édesanyja énekel, ő pedig kacagva rázza aprócska csípőjét, pörög a csodás szoknyájában, mintha mi sem történt volna. Ahogy átöleli szüleit, és hatalmas puszikat nyom az arcukra. Nyoma sincs a tekintetén a betegségnek, megpróbáltatásnak. És ez így van rendjén. Élni akarásával, vidámságával, gyermeki, őszinte jóságával fityiszt mutatott az eddig ki nem mondott fogalomnak, az elmúlásnak. Helyette itt van ő, a napsütés, a ragyogás, az élet értelme. Az igazi kárpótlás az élettől. Hogy minden nyomorúság, kín és szomorúság dacára Flóra az egészség útjára lépett, és eltántoríthatatlanul halad előre. A legédesebb mosoly méltán az övé. Kétségem sincs felőle...