A homoszexuális lét viszontagságai egy fiatalember szemével

- Először nem foglalkoztam vele, és nagyon furcsán érintett az érzés, magam sem értettem az egészet, hogy más vagyok, mint a többiek, de nem küzdöttem ellene, és nem akartam heteró se lenni - kezdi a beszélgetést a fiatalember, akivel arról beszélgettünk, mikor érezte először, hogy meleg, illetve arról is, milyen ma a magyar társadalomban, egy kisvárosban ilyen beállítottsággal élni. Németh István így folytatja: Az érzéstől, amit egészen fiatalon tapasztalt meg először, nem ijedt meg, de meglepte, illetve akkoriban, illetve 14 évesen még nem akarta, hogy kiderüljön, hiszen látta, más fiúk lányokat nézegetnek, velük barátkoznak, ő pedig nem így érzett. Titkolta is, nem beszélt róla sehol és senkinek.

- Örültem neki ugyanakkor, mert már akkor is éreztem, ez egy jobb, őszintébb világ! Minden tekintetben különbözik attól, ahogy a hétköznapi emberek élnek, ettől is vonzóbb - fogalmaz. Azt mondja, akkoriban, tizennégy évesen kezdett el kozmetikushoz járni, eleinte még három-négy hetente, ma erre kéthetente kerül sor.

István a kezdetekről felidézi, még 12-13 éves korában egy ismerőse a Balatonnál egy közös családi nyaraláson megjegyezte róla, meglátjátok, ez a gyerek meleg lesz! Akkor a család még kinevette ezt a megjegyzést, és nem vették komolyan.

- Aztán 15 esztendős koromra végleg eldőlt, hogy meleg vagyok, és gyakran feljártam Budapestre, ahol egy televíziós csatornához kerültem jósnak. Ugyanis ezoterikus dolgokkal, illetve jóslással szívesen foglalkoztam, nagyon érdekelt ez a világ, kiderült, van is hozzá érzékem, tehetségem, így kerültem a képernyő elé. Akkoriban találkoztam először sok ismert emberrel a fővárosban, köztük melegekkel is - említi István, és így folytatja: Emlékszem anyám arcára, amikor kiderült rólam, hogy meleg vagyok. Abból tudódott ki, hogy sok homoszexuális oldalt néztem, amit aztán ő meglátott. Akkor ő azt kérte tőlem, hogy próbáljak meg lányokkal is kapcsolatot létesíteni, barátkozni, hátha ettől megváltoznak az érzéseim, de nem így történt, és én ezt soha nem próbáltam és nem is akartam, mert nem vonzódtam hozzájuk. Adódott úgy, hogy egy ágyban feküdtem egy csinos modellel, de semmi nem történt köztünk. Ma is én vagyok az egyetlen pasi, akivel nyugodtan elengedik barátnőiket a fiúk szórakozni - mondja nevetve.

Fotó: Kovács Erika

István abba is beavat, hogy eleinte édesanyja még nagyon szomorú, elkeseredett volt, amikor megtudta, hogy egyetlen fia meleg. Édesapja viszont soha nem tudta meg ezt, mert még akkor meghalt, amikor fia 16 éves sem volt, így István nem tudta elmondani neki az igazságot. - A rokonság később, 16 éves korom körül szembesült a helyzettel, nagymamám akkor, amikor pattanásos volt az arcom, és emiatt sminkeltem magam. Ő azt mondta, bármilyen is vagy, az unokám vagy, és nagyon szeretlek! Az egész család, melyben soha nem volt még meleg, pozitívan áll hozzám, elfogadtak, támogatnak mindenben. Az iskolában viszont 16 évesen magántanuló lettem, mert sokat bántottak, gúnyoltak amiatt, mert meleg vagyok - sorolja a vele történteket a fiatalember.

Még egészen fiatalon a közösségi oldalon ismerte meg az első férfit, akivel találkozott, kapcsolatba is került Szombathelyen, az illető lakásán, aki ezt nem vállalta magáról beosztásánál fogva. Aztán az elsőt sorra követte a többi kapcsolat, illetve találkozás, köztük több ismert emberrel. Nevekre még csak nem is utal, azt mondja, a hozzá hasonlók között íratlan, szigorú dolog a maximális diszkréció. Hozzáfűzi, a melegek között van, aki bevallja azt, hogy meleg, van, aki titkolja, többen karikagyűrűt viselnek, és a világ előtt színlelik a házasságot, mert István szerint a magyar társadalomban aligha számíthatnának komoly beosztásra akkor, ha őszintén bevallanák szexuális hovatartozásukat. Utal rá, ismeretségei ma is a közösségi oldalon köttetnek.

István beszél arról is, hogy Budapestre ma már ritkán jár, Ausztriába gyakrabban. Szerelmes egy osztrák fiatalemberbe, aki jelenleg nem független, de azt mondja, azon van, hogy megszerezze magának. Említi azt is, hogy Nyugat-Európában lehet kézen fogva sétálni, itthon még Budapesten is ez elképzelhetetlen lenne anélkül, hogy megjegyzést ne kapna. Jó példa a hazai társadalomra az, hogy őt a közelmúltban hovatartozása miatt súlyos kellemetlenség érte, amikor kemény megjegyzések mellett bántalmazták az utcán.

István a jövőjéről úgy beszél, hogy leendő párjával együtt majd szeretne gyermeket, például egy nőtől mesterséges úton, olyan országban, ahol ezt a törvények megengedik, illetve esetleg örökbe fogadnának gyermeket. István az előítéletek miatt kizárólag külföldön szeretne élni, mert úgy látja, túl nagy lenne a támadás a gyereknek és neki is, amit egy életen át nem lehet elviselni.

- Itthon nem vagyok boldog, nagyon rosszul fogadják beállítottságomat, sok sértő megjegyzést tesznek rám, amiket nehezen dolgozok fel, mert nagyon bánt. Nem fogadják el, hogy más vagyok, olyan is sérteget, akit én soha nem bántottam, én senkire nem teszek megjegyzést, elfogadom, hogy mindenki úgy él szexuális tekintetben, ahogy akar - avat be életébe. István barátainak nagy része nőkből és melegekből áll, de heteró is van köztük.

Emlékei közül felidézi, volt olyan partnere, aki karikagyűrűt viselt, jól ismert ember, a nagyvárosi szállodában, ahol találkoztak azt kérte, hogy mély hangon köszönjön, aztán két szobát is vett ki. Az illető fennhangon mondta, „ő az unokaöcsém, a feleségem mindjárt jön”. Aztán természetesen valami közbejött a nőnek, és nem érkezett meg - utal a társadalom előtti titkolózásra István. Hozzáteszi, ebből is látszik, a társadalom mennyire prűd és álszent. Egy másik partnere pedig transzvesztitaként melegbárban dolgozik Pesten.

István kereskedelmi eladói képzettséget szerzett, angolul társalgási szinten, németül alapszinten beszél, azt tervezi, hogy majd egy külföldi meleg szórakozóhelyen dolgozik.

- Nemrég egy barátom azt mondta, hogy menjek Londonba, küld repülőjegyet is. Ott elfogadott a melegházasság, de Ausztriában, Németországban vagy Svájcban szívesebben élnék - fogalmaz. Jövőjéről megemlíti még, sok gyermeket szeretne, ő maga heteró meg transzvesztita soha nem lenne.István szereti a kedves embereket, a virágot. Általában a harminc és ötven év közötti, jó egzisztenciájú, ápolt, izmos férfiakhoz vonzódik, ő maga is sokat ad a megjelenésre. Természetesen szóba jöhetnek nála fiatalabbak is. Ami nagyon sokat jelent számára, az a családja, mely komolyan veszi és elfogadja őt, illetve terveit.

- Hogy ki a meleg? Bárhol azonnal észre lehet venni, ki melyik kapuba rúgja a labdát - mondja.