A család szentsége - Nem kizárólag a papa-mama felállás a jó család

A családot biztos háttérnek, szeretetteli közegnek és biztonságos zónának tekintik, hogy ezek a vélekedések mennyire helytállóak, különbözőek a vélemények.

Kuszing Gábor pszichológus az általa megfigyelt család- és párterápiás beszélgetések során szerzett tapasztalatairól számolt be.

- Shere Hite amerikai szociológus szerint az idealizált papa-mama-gyerekek családmodell  az emberi történelem folyamán csak rövid időre volt jellemző, mivel sok korban és társadalomban a kiterjesztett család, a közösség vagy kizárólag nők gondoskodtak a gyerekekről. Mítosz tehát, hogy kizárólag a papa-mama felállás volna a jó család - foglalta össze a pszichológus. Hozzátette, hogy bárhogyan is áll fel egy család, a lényeg az, hogy hozzájáruljon az együtt élő emberek fejlődéséhez.

Kuszing Gábor pszichológus (Fotó: Penk Tímea)

- Kutatások azt támasztották alá, hogy egy gyermeknek gondoskodásra van szüksége, és az nem számít, hogy ezt egy egyedülálló anyukától, vagy akár egy leszbikus pártól kapja-e meg - véli Kuszing Gábor, aki az egy- és a kétszülős családok vizsgálatait ismertette. Kiderült, hogy a különbség elsősorban gazdasági természetű, hiszen az egyszülős család költsége magasabb, míg a bevétele alacsonyabb. Azonban amikor ezeket az anyagi eltéréseket kiegyenlítették, akkor eltűntek az egy- és a kétszülős családokban élő személyek lelki egészsége közötti különbségek.

- Hangsúlyozom, hogy egy jó család azt jelenti, hogy hozzájárul az emberek fejlődéséhez. Ennek egyik legnagyobb akadálya a nők és a férfiak közötti hatalmi egyenlőtlenség, illetve az, hogy a felnőtteknek milyen elképzelései vannak a gyerekekről - számolt be a pszichológus. Hozzátette, hogy a férfiak általában uralkodni akarnak a családban és a párkapcsolatban, és azt várják, hogy a nők kiszolgálják őket. A nemek közötti hatalmi egyenlőtlenség nem pusztán gazdasági természetű, hanem abban is tetten érhető, hogy legtöbbször a nők végeznek több munkát a háztartásban, a gyermeknevelés terén.

- A nők emiatt túlterheltek, de egyre kevésbé fogadják el az egyenlőtlenséget, így általában ők kezdeményezik a párterápiát, illetve a válást is. A párok közötti kiegyensúlyozatlan hatalmi viszony az oka a legtöbb kapcsolat felbomlásának, illetve hogy sok nő választja az egyedülálló létet - mondta a szakember, aki semmiképpen nem javasolja, hogy a józan észnek ellentmondó, romboló kapcsolatokat tartsanak fenn.

- Sokszor a gyerek a hivatkozási alap a menthetetlen kapcsolat fenntartása mellett, ez azonban zsákutca. Még soha nem találkoztam olyan ügyféllel a rendelőmben, aki azt mondta volna, hogy attól szenvedett, hogy "az állandóan veszekedő szüleim túl korán elváltak, még jó lett volna, ha próbálkoznak". Azt viszont gyakran hallom, hogy "a szüleim folyton veszekedtek, sokkal jobb lett volna, ha elválnak". A szülők veszekedése tönkreteheti az ezt elszenvedőnek a gyerekkorát - hangsúlyozta a pszichológus. A konfliktusos kapcsolatból és a bántalmazótól történő elválás is megviselheti a feleket, azonban ennek lezárása után megkönnyebbülés figyelhető meg.

- Magyarországon a pszichológusok többsége meglehetősen konzervatív a családról való gondolkodásban. Álláspontom szerint ha valakit bántalmaznak, annál jobb, minél hamarabb sikerül kikerülnie a kapcsolatból, lehetőleg még mielőtt fizikai erőszakká fajul a bántalmazás - mondta Kuszing Gábor. Ebben segítenek a Stop-Férfierőszak Projekt munkatársai, illetve az általuk kidolgozott anyagok, köztük a De hiszen azt mondja, hogy szeret! című könyv, amellyel korán felismerhetők a bántalmazók. A pszichológus szerint a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségen kívül a felnőttek gyerekekről alkotott gyerekellenes elképzelései is akadályozhatják azt, hogy a család az emberek fejlődését szolgálja.

- Sok szülő azt gondolja, hogy a gyerek fejéből ki kell vennie a rosszat, és be kell töltenie a jót. Ez a vélekedés nem a gyermek fejlődését szolgálja - állította a szakember. Példaként az iskolát hozta fel, hiszen gyakori, hogy a gyerekben ellenérzések támadnak. Rosszul teszi a szülő, ha piszkálja a gyermekét, hogy akarjon iskolába menni, még pszichológushoz is elviszi és meg akarja változtatni.

- Az iskola nem gyermekbarát intézmény. A kicsik életkori sajátosságainak nem felel meg, hogy negyvenöt percen át csendben üljenek és figyeljenek - mondta a pszichológus, aki szerint nem a gyerekkel van baj. Szerinte a szülő is lehet egy kicsit cinkos abban, hogy a gyereknek legalább az otthoni létét ne az iskolai követelmények határozzák meg, ha már muszáj iskolába járni. A táplálkozás szintén egy kritikus pont.

- A szülőnek van egy elképzelése, hogy mit kellene elfogyasztania a gyermeknek, ugyanakkor a kicsi szervezete megmondja, hogy mi jó neki - hangsúlyozta a pszichológus, tiszteletben tartva gyermekünk személyiségét, karakterét, hiszen jobb lesz annak a gyermeknek az élete, akit megerősítenek a szülei, hogy számít, amit a testében érez.

- Gyakran szülők az erőszakos viselkedésüket - az iskola vagy az étel erőltetését - szeretetnek nevezik. Ez megbetegítő hatású. A gyerek konfliktusba kerül, hiszen azt mondja neki a felnőtt, hogy ez a jó, miközben ő éppen az ellenkezőjét érzi - nyomatékosította Kuszing Gábor. A szakember szerint rövid távon a szülő könnyebben érvényesíti az akaratát, ha a gyerek elhiszi, hogy jó neki, amiről a teste mást mond, de hosszú távon könnyen lesz a gyerekből döntésképtelen felnőtt, aki nem tudja, mi jó neki, és akinek a torkán könnyű bármit lenyomni.

- A család szentségéhez vallási és társadalmi előírások is kapcsolódnak. A jogvédelemben sajnálatos módon még mindig nem érvényesül a családban zajló testi és lelki bántalmazások szakszerű felderítése - mondta a pszichológus.

Fercsák Gyuláné szívesen tölti idejét legkisebb unokájával, Udvardi Marcellel (Fotó: Penk Tímea)

Az ajkai Fercsák Gyuláné fontosnak tartja a harmonikus családi élet megteremtését. Az özvegyasszony szívesen tölti idejét öt unokájával és három dédunokájával.

- Szeretem a gyerekeket, az unokákat. Az a legjobb, amikor együtt van a család, ez semmi mással nem pótolható - hangsúlyozta Fercsák Gyuláné, aki naponta találkozik a legközelebbi rokonaival. Sokat jelent neki, hogy számítani lehet egymásra, de még ennél is fontosabb, hogy osztozhatnak egymás örömeiben.

- Bár mostanában egyre több családi problémáról hallani a hírekben, nem tudom, ennek mi lehet az oka. Talán az emberek változtak meg - mondta az asszony, aki a megélhetést egy lényeges elemként emelte ki.