85 millió éves dinoszauruszok után kutatnak

- Ezek a maradványok 85 millió évesek, és a miénk az első emberi szempár, ami sok-sok millió év után a napfényben viszontlátja őket - fogalmazott a Naplónak nyilatkozva Ősi Attila paleontológus, akit többek között az iharkúti ásatások részleteiről, eredményeiről kérdeztünk.

- Hogyan kezdtek el dinoszauruszok után kutatni?

- Egyetemista geológushallgatóként az 1999-es év végén nagyon foglalkoztatott a kérdés: miért nincsenek Magyarországon dinoszaurusz-leletek, és egyáltalán a dinoszauruszok korából származó gerinces állatok maradványai? Ennek egyszerű oka volt: Magyarországon nincs sok olyan típusú kőzet, melyből gerinces leletek előkerülhettek volna, és nem nagyon kutatták ezeket. Egész egyszerűen nem is volt specialistája a dinoszauruszoknak és az egyéb őshüllőknek itthon, hiszen leletek sem voltak. Mi nem magukat a csontokat kezdtük el keresni, hanem először azt néztük meg térképeken és különböző adatbázisokban, hol fordulhat elő olyan kőzet, ami a dinoszauruszok korából származik, és egyáltalán lehetnek benne csontok.

- Miért esett Iharkútra a választás?

- Ha a dinoszauruszokra fókuszálunk, akkor alapvetően folyóvízi, ártéri, szárazföldi körülmények között lerakódott kőzeteket kell keresni. Ilyen kőzetekből nem sok lelhető fel az országban: előfordul például a Mecsekben, Villányban, illetve a Bakonyban is. Az iharkúti bányában az úgynevezett Csehbányai Formáció táródik fel. Ez egy geológiai szakkifejezés, ami a kréta időszaki folyóvízi, ártéri képződményeket foglalja magában, és 40-50 méteres vastagságban fordul elő a bánya területén. A felszín alatt sok-sok méter vastagságban homokos, agyagos kőzetrétegek egymásra települve láthatók, és az itteni egykori bauxitbányászatnak köszönhetően hatalmas gödröket, katlanokat készítettek, melyek révén felszínre kerültek ezek a kőzetek, amiket tanulmányozni lehetett. Így találtuk meg ezeket a kőzeteket, illetve bennük a csontokat a bánya területén 16 évvel ezelőtt. - Mára azonban számos lelet került elő, melyek közül több a környékbeli települések nevét is őrzi.

- Több olyan őshüllőfajt, köztük dinoszauruszfajt is felfedeztünk ezen a területen, amely új a tudomány számára. Ilyen például az Iharkutosuchus makadii névre hallgató krokodil. A kistermetű ős-krokodil neve az egykori Iharkút településre utal, a „suchus” a krokodilra, a „makadii” pedig Makádi László barátomra, a kutatócsoport egyik tagjára. Emellett a térségben éltek a lelőhely hírnevét adó dinoszauruszok is, ilyen az Ajkaceratops kozmai, vagy a Mochlodon vorosi. Ezek maradványai az iharkúti bányából kerültek elő, és néhány évvel ezelőtt történt meg a publikálásuk. Jelenleg ezek a fajok nem ismertek a világ más lelőhelyeiről. Rokon formák, csoportok, családok előfordultak főként európai lelőhelyeken, de ugyanezek a fajok nem.

- Mi lehet ennek az oka?

- Elég valószínű, hogy ez a terület, valamint az egykori itteni élővilág hosszabb-rövidebb ideig elszigetelt állapotban fejlődött. Ugyanez igaz például a Hungarosaurus tormaira, mely az első magyarországi dinoszaurusz volt, amit 2005-ben publikáltunk erről a területről. Ez egy páncélos, növényevő, 4,5 méter hosszú dinoszaurusz volt, melynek elég sok maradványa, több száz kisebb-nagyobb izolált csontja, illetve 12 részleges csontváza is előkerült. Van, hogy összekapcsolódva maradtak meg a csontok, például a csigolyák és a bordák, de előfordult az is, hogy kissé szétesve.

- Miért maradhattak fenn évmilliókon át ezek a leletek?

- Fontos, hogy legyen olyan kőzet, ami egykor olyan környezetben képződött, ahol ezek az állatok éltek. Az elhullott állatok maradványai nagyon-nagyon ritkán fosszilizálódnak, maradnak meg évmilliókon keresztül. Amit mi fosszíliaként megtalálunk, általában egy parányi része annak az élővilágnak, mely egykoron létezett. Általában a szervetlen vázdaraboknak is csak a töredékei maradnak meg: fogak, csontok, illetve, ha nem gerincesekről beszélünk, akkor mészvázú szervezetek, többek között csiga- és kagylóhéjak. Mindehhez pedig nagyon fontos a gyors betemetődés. Ahhoz, hogy ezek a leletek megőrződjenek, nagyon gyorsan el kell temetődniük a csontoknak, oly módon, hogy alapvetően reduktív, tehát nem oxidáló környezetben maradjanak évmilliókon keresztül. Mert ha oxidálódik a lelet, és a különböző oldatok átjárják a kőzetrétegeket, akkor szétmállik, egy idő után pedig elbomlik benne minden, így a csontok és a fogak is.

Fotó: Vallner Bettina

- Milyen régiek az Iharkúton talált leletek?

- A Hungarosaurus tormai, az Ajkaceratops kozmai, és egyáltalán minden lelet, amit itt kutatunk, 85 millió éves. Az a kőzetréteg, amiből ezek a leletek előkerülnek, és az a kőzetrétegsor, ami a bányában látható, egy folyóvízi, ártéri anyag, mely 85 millió évvel ezelőtt rakódott le. Hogy pontosan mennyi idő alatt keletkezett ez a 40-50 méter vastag rétegsor, nem tudjuk, de valószínűleg nem több, mint 250 ezer év. Minthogy ilyen távlatokban nehéz tízezer-százezer éveket elkülöníteni, geológiai értelemben minden lelet, ami innen előkerül, egykorúnak tekinthető. Előfordulhat, hogy egy csigolya és egy felkarcsont között - melyek tíz centiméterre voltak egymástól a kőzetrétegben - van néhány nap, hét, hónap, vagy esetleg egy-két évnyi különbség is, de ezt ennyi idő távlatából már nem tudjuk kimutatni. Ezért ezeka leletek gyakorlatilag teljes mértékben egykorúnak tekinthetők.

- Hogyan nézhetett ki 85 millió évvel ezelőtt ez a környék?

- A lapos térszíneken körülbelül egy Rába méretű folyó különböző ágai kanyarogtak. Sokszor, a csapadékos, nedves periódusok alatt ezek megáradtak és elborítottak mindent, összegyűjtve a fatörzseket, más növényi maradványokat, illetve csontokat, tetemeket. Egy olyan területet kell elképzelni, ami egy mocsaras tengerparthoz viszonylag közeli terület hátterében feküdt, a tengertől körülbelül 40-50 kilométerre, és ezen a viszonylag lapályos háttérterületen folyók ágai kanyarogtak. Bizonyos folyóágak valószínűleg lefűződtek, morotvatavakká alakultak, voltak kisebb-nagyobb egyéb tavak is, és a környéken, legalábbis az alacsonyabb térszínen feltehetőleg mindent buja növényzet borított.

- Az itt talált, korábban még nem publikált fajok révén világviszonylatban is egyedülállónak számít ez a lelőhely?

- Számos olyan faj ismert innen, amelyet sehonnan máshonnan nem azonosítottak még be. Ennek az egyik oka a már említett elszigeteltség: feltehetően 85 millió évvel ezelőtt, amikor ez a szárazulat létezett, amin ezek a dinoszauruszok éltek, a terület elszigetelődött Európa többi részétől. Azonban Európa nem úgy nézett ki abban az időben, mint manapság. Kisebb-nagyobb szigetek láncolata volt a kontinens, és ez részben annak köszönhető, hogy a pólusterületek nem voltak eljegesedett állapotban, magasabb volt a világóceánok és a tengerek szintje, az átlaghőmérséklet tíz fokkal magasabb volt a maihoz képest, a kontinensek jelentős része pedig víz alatt feküdt. A Dunántúli-középhegység ebben az egykori európai szigetvilágban egy volt a sok sziget közül. Mára szinte lehetetlen felderíteni, hogy ez a térség kapcsolatba került-e a többi szigettel, és volt-e faunakicserélődés. Az mindenesetre biztos, hogy ez a szigetterület hosszabb-rövidebb ideig, valószínűsíthetően legalább évtízezrekig teljes mértékben elszigetelt állapotban is létezett.

- Milyen leleteket találtak az idei ásatás alkalmával?

- Idén a háromhetes ásatás alatt közel 800 csontmaradvány került elő. Az előző ásatásokhoz hasonlóan a halaktól a krokodilokon, a teknősökön, a Mosasaurusokon keresztül a dinoszauruszok és a repülő hüllők csontjaiig minden előkerült, ahogy ezt vártuk is. Van egy-két igazán értékes maradvány, mely sok új dolgot hordozhat az adott csoport megismerését illetően. Például olyan felkarcsont került elő, amiről egyelőre még nem tudjuk, a dinoszauruszok melyik csoportjához tartozott, de van rá esély, hogy ez egy páncélos dinoszaurusz felkarcsontja. Találtunk egy koponyaelemet is, amiről azt gondoljuk, egy dinoszauruszé lehetett, de azt, hogy pontosan milyen dinoszauruszé, egyelőre nem tudni. Nagyon klassz, jó megtartású krokodilállkapcsok kerültek elő, melyek segítenek ennek a diverz csoportnak a jobb megismerésében.

- Milyen módszerekkel derítik ki, hogy egy-egy csont melyik dinoszauruszhoz, őshüllőhöz tartozott?

- Miután a leletet kipreparáltuk, a legfontosabb dolog, hogy meghatározzuk: milyen csont és minek a csontja. Ehhez szakkönyvek, szakfolyóiratokban publikált cikkek, és más, a világ többi lelőhelyéről ismert csontvázak, csontvázrészek, csontok rajzait, leírásait kell böngészni heteken, akár hónapokon keresztül. Ez teszi ki az időnk jelentős részét két terepi kutatás között.
- Idén három alkalommal nyílt napot tartottak, melynek során az érdeklődők megtekinthették a lelőhelyet. Milyen volt a program látogatottsága?- A tavalyi évhez hasonlóan minden nyílt nap alkalmával közel 400-450 látogató fordult meg a területen. Az emberek nagyon érdeklődők, főleg a fiatal generációt fogja meg igazán a dinómánia. Ezen a területen azonban nemcsak a gumidinót lehet megnézni, hanem magát azt a helyszínt is, ahol a valós, sokszor törött, nehezen felismerhető dinoszaurusz-leletek és más őshüllőcsontok előkerülnek. Itt akár a kutatókkal együtt lehet átélni a felfedezés élményét, amire volt is példa. Ne feledjük, hogy ezek a maradványok 85 millió évesek, és a miénk az első emberi szempár, ami ezeket sok-sok millió év után a napfényben viszontlátja. Ez fantasztikus érzés, ami az itt dolgozó kollégákat legalábbis megfogja.

- Hányan dolgoztak idén az iharkúti ásatáson?

- Ez a tizenhatodik szisztematikus, nagy ásatásunk volt Iharkúton, és a háromhetes ásatás alatt minden héten 25-26 fő tevékenykedett itt. Nagyon sokan csak egy hétre jöttek, ezért a csapat nagy része hetente cserélődött. Így idén több mint hatvan ember fordult meg itt az ásatás ideje alatt. A résztvevők döntő többsége egyetemi hallgató volt, akik földtudományi, térképész, geográfus vagy biológus szakról jöttek hozzánk. Nem kreditért, nem pontokért, hanem azért, hogy dinoszauruszokat kutassanak, és többek között elsajátítsák azt a módszert, amivel ki lehet preparálni a leleteket a kőzetből. Minden alkalommal olyan embereket várunk, akik kitartóak és a lelkesedés hajtja őket. Emellett nagy segítségünkre vannak támogatóink is: az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja, a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány, melynek utóbbi célja kétéves fennállása óta, hogy a kutatásokat, illetve a nyílt napokat megszervezze és lebonyolítsa. Emellett fontos még kiemelni az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok utódját, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalt, hiszen gyakorlatilag az ő kutatási támogatásuk az, ami 2019-ig biztosítja az ásatások jövőjét.

- Májusban a kutatásaiért átvehetett egy rangos elismerést, a Magyar Felfedező Nagydíjat. Hogyan tovább?

- Nagyjából ugyanezen az úton szeretnék haladni. Szeretném, hogy a kutatócsoportunk tovább dolgozhasson, és folytathassuk az ásatásokat. Most már vannak az iharkúti mellett új, sokat ígérő lelőhelyeink Magyarországon. Villányból, illetve Ajka határából szintén előkerültek olyan maradványok, melyeket korábban nem ismertünk, így felfedezési értékkel bírnak, és sok újat hordoznak magukban a tudomány számára. Ezeket szeretnénk feltárni, és természetesen dokumentálni, hogy minél többet adhassunk a tudománynak.