Várpalotai hintabaleset: „Hisszük, hogy fiúnk meggyógyul!”

Mi hisszük, hogy meg fog gyógyulni a fiúnk, szeretnénk, ha újra itthon lenne velünk! –Ezt mondta Máthé Zoltán, a 18 éves Krisztofer nevelőapja, akit szerdán este veszprémi albérletükben kerestük meg. Krisztofer szombaton életveszélyes koponyasérülést szenvedett egy várpalotai rendezvényen, amikor egy működés közben meghibásodott forgó mérleghintából kiesett.

Aggódó, szomorú arcú család, rokonok szállnak ki az autóból, amikor odaérkeztünk a ház elő Veszprémbe szerdán este, ahol él a nyolcgyermekes család. Zoltán, aki a hétfő óta szabadságon tartózkodik, naponta látogatja a fiút a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban.

-Változatlan Krisztofer állapota! – közölte érdeklődésünkre Zoltán. Azt mondta, próbálkozás történt már a felébresztésére, de sajnos ez még nem sikerült, ezért majd újra megpróbálják. Addig a szülők várnak, és bizakodnak.

Máthé Zoltán, mellette Szandra (balról), és a kis Regina. Az egész család nagyon várja haza Krisztofert Fotó: Kovács Erika

-Naponta megyek látogatóba a győri kórházba, feleségem, Dia pedig folyamatosan mellette van, mert neki ott a helye! Az orvosok próbálnak felkészíteni minket arra, amit nem tudunk elfogadni! Mi hisszük, hogy meg fog gyógyulni Krisztofer, szeretnénk, ha újra itthon lenne velünk, az egész családdal! – fogalmazott Zoltán. Közölte, ameddig kell, szabadságon lesz, ezt megbeszélte munkahelyén, ahol közölték vele, visszavárják, munkája nincs veszélyben.

Zoltán beszélt arról, hogy gyökeresen megváltozott az életük szombat este óta. A gyerekek nagyon hiányolják az édesanyjukat, aki soha nem volt még távol tőlük. Szerencsére a nagyobbak már tudnak segíteni a háztartásban, illetőleg a kicsiknél, így oldják meg a napi dolgaikat. A két legkisebb még nem tudta felfogni, hogy mi is történt a családban, egyfolytában azt kérdezik, hol van Krisztofer és az édesanyjuk?

Zoltán felidézte azt is, hogy a hinta üzemeltetője elment a győri kórházba látogatóba, de felesége nem fogadott el tőle semmilyen segítséget. A kérdésre, hogy milyen érzéssel gondolnak a hinta működtetőjére, kiemelte, ezt nagyon bonyolult lenne megfogalmazni.  -Dühöt is érzek, de az egészet nem tudom szavakba önteni! A történtekben az illető is hibás, de Zoltán szerint valószínűleg nemcsak ő. Egy hintára szórakozásért ül fel az ember, és nem azért, hogy baj legyen. Egy ilyen eszköznek nem úgy kell működnie, hogy onnan kórházba kerüljenek! – állította Zoltán.

Az egyik lány, a tizenhat éves Szandra szintén ott volt, amikor a baleset történt Várpalotán. Most Zoltán mellett ülve, könnyeivel küszködve idézte fel: emlékei szerint a hinta velük gyorsabban ment, mint korábban, aztán elkezdett recsegni, szikrák estek összevissza, ő csapódott ide-oda, aztán édesanyja tartotta meg a levegőben. Létrával segítették le őket a hintáról, aztán akkor látták meg, hogy Krisztofer lenn fekszik a földön. A lánynak a térde, válla, csuklója, nyaka fájt, de azt mondta, most már jobb. -Amiben csak tudok, segítek itthon, és indulok Krisztoferhez a kórházba. Nagyon jó lenne, ha ismét itthon lehetne velünk! - mondta a fiatal lány.