2017.03.21. 17:20
Méltóvá kell válnunk az áldozatra
Balatonfőkajár – Ahogy az a március 15-i beszédemben elhangzott, akkor működnek jól a dolgok, ha a becsület és a nemzeti öntudat kéz a kézben jár – mondta el Forró Zsolt, Balatonfőkajár polgármestere a település 1956-os Büszkeségpontjának átadóján kedden.
– A kormány megteremtette a lehetőséget, hogy méltó módon tisztelegjünk az áldozatok előtt. A Büszkeségpont nem nekünk épült, hanem a gyerekeknek. Ők azok, akiknek nem szabad elfelejteniük, mit tettek elődeink hatvan éve a magyarságért.
– Ma, március 21-én az éjszaka és a nappal hossza egyforma. A XX. században azonban voltak időszakok, amikor ez a nap megszegte a csillagászati szabályokat, és sötétség borult hazánkra – utalt 1959. március 21-ére Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Ezen a napon végezték ki Mansfeld Pétert, az épphogy tizennyolc éves szabadságharcosost.
– 1956 azonban néhány napra felszakította a kommunizmus uralmának sötétjét – mondta a házelnök. – Mansfeld Péter tizenöt évesen harcolt a Széna téren, azon pesti srácok egyike volt, akik szerették a szabadságot és nem szerették a kommunistákat. Ma is csak 76 éves lenne – emelte ki Kövér László, s hozzátette, Mansfeld megélhette volna többek között 1990-ben annak a rendszernek a kimúlását, mely édesapját és nagyapját is malenkij robotra, szovjet kényszermunkára kényszerítette.
– Magyarország a rendszernek, a szovjet típusú kommunizmusnak nem önként lett része, elorozták helyét a szabad Európa világában. Erre mondott nemet a magyarság 1956-ban.
– Háromezer halott az utcákon, húszezer sérült, húszezer koncepciós per, kétszáz halálos ítélet – sorolta a házelnök. – Ezt kapta büntetésként a magyar nép 1956-ért, amiért nem pusztult ki, „nem várta csendben a végét”. Vérrel és áldozattal megszentelt jutalomként azt kapták a magyarok 1956-tól, hogy tizenkét napra visszakapták a szabadság, a méltóság és a felelősségvállalás lélekemelő lehetőségét – mondta Kövér László, majd köszönetet mondott Balatonfőkajár közösségének és elöljáróinak a büszkeségpont létrehozásában tanúsított elkötelezettségükért.
– Idén még biztosan tart az emlékév, jó lenne, ha nem érne véget, és sikeres tudna lenni abban, hogy feléleszti az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatos érdeklődést mindazokban, akik akkor még nem éltek – mondta a Naplónak Kövér László. Az Országgyűlés elnöke az 1956-os emlékév fővédnökeként kifejtette, az emlékév legfontosabb célja volt, hogy megpróbálják közelebb hozni a forradalom és szabadságharcot a mindennapi emberekhez.
– Az általános történelemfelfogásban nagy államférfiak, kiemelkedő alakok élnek az emberek tudatában, de ’56 ilyen szempontból is rendhagyó volt. Nem volt igazi vezér, igazi vezérkar, egyszerű emberek, munkások, diákok, paraszt fiatalok mondták azt, hogy elég volt. Emberközelbe szerettük volna hozni az eseményt, hogy ne legyen olyan távoli, mint a nagy állami ünnepek.
– Remélem, hogy soha nem kell még egyszer ilyen típusú áldozatvállalást felmutatnia a magyar népnek – mondta Kövér László, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy ma úgy válhatunk méltóvá az akkori hősökhöz, ha ki-ki a maga hivatásában, a helyén megteszi azt, amit tennie kell.
