Babaúszás mint családi program

Lautner Judit kifejtette, a rendszeres foglalkozás eredményeképp a babák merülési képessége fejlődik, és birtokukba kerülnek az úszást elősegítő gyakorlatok, melyekkel felkészítik az úszás tanulására a kisgyermekeket. – A babaúszás kialakítja a gyermekben a vízhez való pozitív hozzáállást, vízi jártasságot ad, amely az úszástanulással folytatódik. Mindezt a baba életkorához illően, játékos formában érjük el – mutatott rá Lautner Judit.

Kiemelte, a babaúszás – a víz pozitív hatásait felhasználva – hatékony fejlesztő módszer. – Ez a korai fejlesztés a lehető legoptimálisabb módon történik, úgy, hogy sem az idegrendszer, sem a mozgásszerv-rendszer fejlődésébe nem avatkozunk bele, hogy ne okozzunk későbbi károkat a gyermek életében. A speciális motorikus fejlesztés mellett a babaúszás célja a baba-szülő kapcsolat erősítése. A foglalkozások alatt a szülő és a gyermek fontos közös tapasztalatot gyűjthet a kommunikáció, a bizalom, a szeretetteljes kapcsolattartás terén – magyarázta a babaúszás-oktató.

– A rendszeres babaúszásnak azon túl, hogy erősíti az izmokat, ízületeket, edzi a légzőrendszert és a keringést, jó néhány pozitív hatása van még. Tudományos kísérletek kimutatták, hogy a fizikai megterhelés után a babák mélyebben és nyugodtabban alszanak. Jó hatással van a központi idegrendszerre, a babák tanulási készsége fejlődik, figyelmük és koncentrációs képességük erősödik. Fokozódik a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség is. Mindezeken túl a babaúszás-foglalkozások középpontjában mindig az öröm áll.  A sok énekkel és mondókával tarkított tanulás élményekkel gazdagítja mind a gyermeket, mind a szülőt, örömtelivé teszi a foglalkozást. Ideális családi program – hangsúlyozta Lautner Judit.

Mint mondta, minden egészséges csecsemő részt vehet a foglalkozáson, ha betöltötte a három hónapot, vagy testsúlya elérte az öt kilogrammot, és egészen az óvodás úszásoktatás megkezdéséig járhatnak a kicsik babaúszásra. – Fontosnak tartjuk, hogy egészséges csecsemő esetében is mindig kikérjük a háziorvos véleményét az uszodai foglalkozás  megkezdése előtt, így minden esetben háziorvosi igazolás is szükséges. Ne vigyük uszodába a gyermeket lázas, fertőző betegség esetén! – tette hozzá a tapasztalt oktató.

Elmondta, a babaúszás alkalmával a szokásos fürdőfelszerelésre lesz szükségünk: papucsra, törölközőre, fürdőruhára, a babának pedig úszónadrágra és törölközőre - egyre amivel megtöröljük, egyre amin öltöztetjük őket.  Emellett folyadékpótlásról is gondoskodni kell, mivel a foglalkozás után szomjas lesz a baba.

– Az alkalmazott módszer az egy szülő egy gyermek részvételét helyezi előtérbe, de természetesen mindkét szülő részt vehet a foglalkozáson. A medencét a foglalkozások ideje alatt csak a babaúszáson részt vevő szülők, illetve gyermekeik használhatják. A vízminőséget folyamatosan ellenőrzik, hogy minden higiénés szempontnak megfeleljen. A medence mélysége 110 centiméter, a víz hőfoka 32 Celsius-fok. Pápán a foglalkozások heti egy alkalommal, vasárnap délelőtt vannak. Kor és képesség szerint három csoportba osztjuk a babákat. Átlagosan 30 gyermek vesz részt egy vasárnap – adott áttekintést az oktató, aki 2013 óta tart babaúszást Pápán, de ezt megelőzően is voltak ilyen foglalkozások a városi fürdőben.

– Az életkori sajátosságok miatt szükséges szétválasztani a babákat. Amíg a piciknek csöndre, nyugalomra van szükségük, addig a nagyobbak hangot adnak tetszésüknek, és nemtetszésüknek is. További bontási szempont a gyakorlottság, így van kezdő és haladó csoportunk is. Bármikor lehet csatlakozni. A fent említett szempontokat figyelembe véve soroljuk be a gyermekeket megfelelő csoportba – ismertette Lautner Judit.

Elmondta, a foglalkozások 30-45 percesek. – Kezdő csoport esetén az óra előtt a medenceparton megbeszéljük a legfőbb szempontokat. Az órának ugyan vannak kötött elemei, de mindig alkalmazkodjunk a babánk kedvéhez, hangulatához. Minden baba más és más, ezért ne hasonlítsuk gyermekünket a másikhoz. Ne erőltessünk semmit. Legyünk türelmesek babánkkal és magunkkal szemben is. Tanítsuk a babát végtelen szeretettel és odafigyeléssel – hangsúlyozta.

– A legfőbb szempontok, amit a foglalkozások során figyelembe veszünk, a rendszeresség, a fokozatosság, a játékosság és az örömszerzés. Az egyszerűtől haladunk az összetettebb gyakorlatok felé, figyelembe véve a babák fejlődési fokát és testi jellemzőit. Minden gyakorlat lényege a játék és a dicséret. Az órák során a mozgásokat folyamatosan énekkel, ritmikus mondókákkal színezzük. Azzal, hogy a dalok, mondókák mindig ugyanazt a mozgást kísérik, az ismerősség, stabilitás érzését adjuk a babáknak, ami nagyon fontos számukra – magyarázta a babaúszás-oktató.

– Az általam alkalmazott módszer merülésközpontú, azaz a foglakozások legfontosabb eleme a merülés, aminek az alapja a búvárreflex. Ez a veleszületett reflex általában 4-6 hónap után nem váltható ki. Ezt követően a tudatos légzésvisszatartást kell tanítani. A babaúszáson 3-4 hónapos babáknál erre a reflexre támaszkodva kezdjük el a merülés tanítását. A búvárreflextől gyakorlás útján jutunk el a koordinált, akaratlagos mozgásig. A merülést befolyásolja a szülő hozzáállása a merüléshez, a gyermek állapota az órán, a születés. A vízhez való kapcsolatukat ugyanis meghatározza a születés élménye.

Fulladásos élményt okozhat a nehéz születés, a köldökzsinór a nyakon, a hosszú vajúdás, de ez a császármetszéssel született babák nagy részénél is előfordulhat. Mindezeket figyelembe véve tanítjuk a szülőt és a babát is. A közös játék eredményeképp a gyermekek merülési képessége nő, elsajátítják az úszást előkészítő gyakorlatokat, amelyekkel felkészítjük őket az úszás tanítására – zárta gondolatait Lautner Judit.