Az állatoknak szenteli az életét

- Nem eszem húst, hárítja el a meghívást, amikor ebédkor beszélgetek vele. Azt mondja, ez amiatt van, mert szerinte az állatok tartása és levágása a legtöbb helyen méltatlan az élőlényekhez, akik érzik, megélik a fájdalmat, a földi poklot, amiben sok helyen élnek. Laura így folytatja, sajnos az emberek jelentős része ilyenkor, karácsony előtt sem jó az állatokhoz, mert - ahogy fogalmaz - most is dübörögnek a bejelentések kínzásról, állatok kidobásáról, sajnos naponta rengeteg hívás érkezik hozzájuk. Elmondja, most, hogy tél és hideg van, különösen oda kell figyelni, hogy milyen körülmények között él egy kutya, mert hamar megfagyhat, főleg, ha sovány és gyenge. - Sokat mentünk utcáról, út mellől, mert kirakják oda őket, köztük sok kölyköt is. Sajnos olyan is megtörténik, hogy kórházba kerül vagy meghal az eb idős gazdája, akivel addig nagy szeretetben éltek együtt. Ez történt Buksival, akit a minap hoztunk el, mert magára maradt, nem volt, aki befogadja, etesse. Hogy mennyi szomorúság van egy ilyen kutya szemében, az tudja, aki velük foglalkozik, fogalmaz Laura.

Norm, aki az utcán kóborolt egy Somló melletti településen. Alapvetően fontosnak tartják a felelős állattartást Fotó: Kovács Erika

Érzékelteti, csökkent az utóbbi időben a megrázó esetek száma, de ami van, az súlyosabb, mint korában. Volt példa arra, hogy kalapáccsal szétverték a kutya fejét, illetve a lábát, mert összejárta a virágágyást, egy kutyakölyköt pedig megrugdostak, így labdáztak vele. Laura a közelmúlt eseményeiről felidézi, az mindig különösen megrázza, amikor kikötik, és magára hagyják a kutyát, erre adódott példa Rokinál, akinek a nyakába már belenőtt a nyakörve is, és súlyos lánccal kikötve hagyták magára étlen és szomjan, mert gazdája elköltözött. Esete sajnos nem egyedüli történet. Már ő is jó helyen van a menhelyen és gazdára vár. - Arra pedig végképp nincsenek szavak, amikor agyonverik a megunt állatot, ez történt Somlóvásárhelynél nemrég, amikor szétverték két kiskutya fejét, így dobták ki az út mellé őket. Egyik még élt, de sajnos már rajta sem lehetett segíteni, sorolja a borzalmas esetet. Hozzáteszi, a napokban pedig egy autóból öt kölyköt dobtak ki az út mellé Városlődnél, a 8-as főútonál, Gombáspusztánál. Laura azt mondja, a bejelentésekre természetesen azonnal indulnak, és - mint fogalmaz - lelkileg bizony nagyon nehéz feldolgozni azt, ami gyakran fogadja őket. - Akkor azonnal arra gondolok, a menhelyen már biztonságban lesz a szerencsétlen, ott szeretetet, élelmet és vizet meg orvosi ellátást kap, aztán azért dolgozunk, hogy mielőbb gazdát találjunk neki - mondja el. Utal rá, azt mindig megnézik, hogy a kutyák - akiket oltva, azonosítóval adnak ki a kezük közül - milyen körülmények közé kerülnek. Ha távolabbra viszik el őket, akkor az ottani állatvédőkkel veszik fel a kapcsolatot. Aztán követik, kísérik az állat életét, fényképeken, a közösségi oldalon, és találkoznak is velük meg gazdájukkal a menhely rendezvényein. Laura nagyon fontosnak tartja a különféle programokat, amelyek napirenden vannak náluk, mert esetükben a nyilvánosságnak alapvető szerepe van abban, hogy a hozzájuk került kutyák mielőbb szerető gazdára találjanak.

Kiemeli, ők a családoknak is segítenek, ahol nincs mivel etetni az állatokat. Ezenkívül a végleges gazda megtalálásáig ideiglenes kihelyezést is működtetnek, és mindemellett folyamatosan kilincselnek ennivalóért, meleg ruháért, alomért. Szerencsére vannak olyan emberek, akik segítenek nekik, ennek köszönhetően a napokban kezdik meg az újabb kennelek építését.

Antal Laura egy mentett kiskutyával

A működés, a napi lét kőkemény munkába kerül, derül ki az állatmentő elmondásából, ezért minden lehetőséget megragadnak az állatok érdekében. December 17-én jótékonysági estet szerveznek Ajkán, aztán látogatóikkal, a leendő gazdákkal együtt karácsonyfát állítanak a menhelyen.

Antal Laura és segítői, önkéntesei alapvetőnek tekintik a felelős állattartást, ezért iskolákba, óvodákba, osztályfőnöki órákra járnak, mert vallják, minél előbb beszélni kell a gyerekeknek erről! Laura arról is beszél, amióta ők vezetik a menhelyet, Ajkán nincsenek kóbor kutyák, de a környező településrészeken és falvakban még sajnos nem ilyen kedvező a helyzet. Ezen szerinte az változtathatna, ha kötelező lenne a hivataloknál a kutyák bejelentése, azonosítása, illetve az ebek évenkénti összeírása.

A kérdésre, hogy neki mi ad erőt napi munkájához, a rengeteg küzdelemhez, azt mondja, természetesen a kutyák, akik tele vannak pozitív energiával és őszinte szeretettel! A megmentettek és sajátjai is! Az élet külön ajándékának tekinti, hogy azzal foglalkozhat, amitől boldog, emiatt fordított hátat korábbi állásának, amikor fodrászként dolgozott. Mint mondja, párja is így ismerte meg és fogadja el őt, hogy az állatoknak szenteli az életét.

Igazi értéket ad önmagának és a világnak

- Miért lettem állatmentő? Mert nagyon jó érzés adni! Fontos, hogy az ember segítsen rászorultaknak, időseknek, gyerekeknek, hajléktalanoknak. Végezzen önkéntes munkát, mindegy, hogy mit, mert ezzel igazi értéket ad önmagának és a világnak! Egy gyerek számára valószínűleg örök emlék marad egy menhelyi séta a kutyákkal, főként így, karácsony előtt, együtt a családdal.