A légtér csendes őrei - Szücs József ezredes büszke katonáira

– 2010-ben a haderőreform kapcsán és alapozva a nyugati koncepciókra került elő a kérdés, hogy a légierő-nek, mint speciális haderőnemnek, a korábban meglévő vezetési-irányítási elemei egy kézbe kerüljenek. A másik fontos tényező a NATO integrált légvédelmi rendszerében való szerepvállalásunk. Korábban ez két helyen valósult meg. Egyrészt az MH Összhaderőnemi Parancsnokság a légierő hadműveleti központjában, illetve az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezrednél. A 2011-ben létrejött MH Légi Vezetési és Irányítási Központban (MH LVIK) a hatékonyabb működés érdekében ezeket a feladatokat és hatásköröket vonták össze egy katonai szervezetben – idézi fel a kezdeti lépéseket Szücs József ezredes, az MH LVIK parancsnoka, aki nem tagadja, az első hónapok bizony kemény szervezési és adminisztrációs munkával teltek.

– Először is le kellett tennünk az asztalra a katonai szervezet alapdokumentumait. Az alapító okirat mellett a szervezeti és működési szabályzatot, a hatásköri jegyzéket és a szolgálatszervező intézkedéseket. Két hónap alatt sikerült megvalósítanunk mindezt, így 2011. június 1-jén hivatalosan is át tudtuk venni a légtér felügyeletét.

Szücs József ezredes büszke katonáira, akiket a kollektív intelligencia és a csapatért dolgozás szelleme irányít, mozgat és tesz sikeressé (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Az igazi kihívások azonban csak ezután következtek az alakulat életében, például egy NATO-ellenőrzés.

– Több napon át tartott a veszprémi állomány általános katonai és szakmai képzettségének ellenőrzése. Nagy eredménynek tartom, hogy a különböző katonai szervezetektől ide került szakemberekből sikerült eredményes csapatot alkotnunk, s több területen is kitűnően megfelelnünk a nemzetközi követelményeknek. Mindezt természetesen a központ alaprendeltetése, a légtér folyamatos figyelése, a készenléti szolgálat ellátása mellett teljesítettük. Napi 24 órás munka, ami komoly odafigyelést igényel a kollégáktól, hiszen naponta 2500–3000 légi jármű halad át a légtérben – mondja a parancsnok, aki az elmúlt öt esztendő érdekességeivel kapcsolatban elsőként a lengyel–ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság egyfajta különleges biztosítását említi.

– Kassai Viktor játékvezető és segítői mellett a veszprémi központ katonái is komoly feladatokat kaptak a légvédelmi feladatokban. Magyarország légvédelmi készenléti szolgálatán keresztül az összekötő kapocs szerepét játszotta a két rendező fél között, ugyanis mindkét oldalra tudtunk tájékoztatást adni a légi helyzet-képről – mondta el Szücs ezredes.

A különleges feladatok mellett érdemes azonban részletesebben szót ejteni a központ alapfeladatáról is. Éven-te mintegy 600 ezer légi jármű repül át Magyarország felett, amelyek mindegyike megjelenik a Szikla műveleti központjaiban készenléti szolgálatot teljesítő veszprémi szakemberek számítógépének képernyőjén. – Az itt végzett munka igazi nehézsége abban rejlik, hogy bármi bármikor megtörténhet. A nap 24 órájában, az év 365 napján készenléti, riasztási állapotban van az itt dolgozó állomány – mondja a parancsnok.

A Magyarország légterébe berepülő légi járművek túlnyomó része természetesen a szabályoknak megfelelően érkezik és távozik, ám vannak speciális esetek, amikor például az óvatlan pilóták megfeledkeznek a rádiókapcsolat felvételéről, de az is megesik, hogy diplomáciai engedéllyel és/vagy repülési tervvel nem rendelkező gép repül be a légtérbe. Ilyen esetben úgynevezett Alfa-riasztás történik, azaz a NATO-val egyeztetve mérlegelik a kialakult szituációt, s szükség esetén riasztják a Kecskeméten készenlétben álló vadászgépeket, akik percek alatt az érintett légi jármű mellé repülnek. Szerencsére igen ritka az ilyen szituáció, tízezer gépre talán egy ilyen eset jut. A legtöbb ilyen esetben a civil repülőgép-vezetők figyelmetlensége miatt kerül sor riasztásra, s amikor a Gripenek feltűnnek a légi jármű mellett, szinte azonnal felveszik a rádiókapcsolatot.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az elmúlt időszak nemzetközi terrorizmustól túlfűtött hangulata mennyire van hatással a Sziklában folyó munkára? Szücs ezredes szerint a mindennapokban ez nem érhető tetten.

– A számok tekintetében nincs nyoma annak, hogy bármi megváltozott volna a légtérben, a kisgépes repüléseknél találkoztunk egyedül ilyen problémával. Ukrajna irányából volt jellemző korábban légi úton történő csempészet, ami azonban a NAV-os kollégák hatékony fellépésének is köszönhetően az utóbbi időben megszűnni lát-szik – jegyzi meg a parancsnok, aki különösen büszke az alakulatnál szolgáló személyi állományra.

Ahogy a központ jelmondata is tartja: nem a falak, a harcosok védik a várost. A munkánkat föld alatti létesítményben végezzük, ráadásul váltásos munkarendben, így megesik, hogy a kollégák hosszú ideig nem is találkoznak egymással. A kiképzési rendezvények mellett ezért próbálunk csapatépítő programokat szervezni. Egészségmegőrző sportnapokon veszünk részt és szervezünk, közösen tartjuk rendben a katonai objektum udvarát, de a katonáink gyermekei részére Mikulás-ünnepséget is minden évben tartunk. Ehhez szervesen kapcsolódik a társadalmi szerepvállalásunk, amit szintén nagyon fontosnak tartok, hiszen épp a munkánk jellegéből adódóan nehéz láthatóvá tennünk a katonai szervezetet a veszprémiek számára. Az itt szolgáló katonák kezdeményezésére a kezdetek óta minden évben a veszprémi állatkertben örökbe fogadunk egy-egy állatot, a Mosolygó Kórház program keretében rendszeresen látogatjuk a gyermekeket a veszprémi kórházban, de hagyomány lett mára minden májusban a Katonák köszöntik Veszprémet kulturális programsorozat létrehozása is. A legutóbbi kezdeményezésünk az első világháborús katonadalok feldolgozása volt, a CD díszbemutatóját a közelmúltban tartottuk a Petőfi Színházban. Felemelő érzés számomra egy olyan közösségben és közösségért dolgozni, amelyet a kollektív intelligencia és a csapatért dolgozás szelleme irányít, mozgat és tesz sikeressé – zárja gondolatait az MH LVIK parancsnoka.