Édesapjuk intelmével élnek

Öt  lánya közül Hetesi Jánosné Hungler Judittal és Hungler Margittal beszélgettem.

Hungler József történelem-magyar szakos középiskolai tanár, helytörténész

Hungler tanár úr igazi pedagógus, példaadó, tiszteletre méltó, jeles veszprémi személyiség, az egykori, még a várban működő Lovassy gimnázium tanára számos, Veszprémről szóló útikönyv, kiadvány írója, szerkesztője volt. Veszprémben élő gyermekei, Judit és Margit a mindennapok hős asszonyaiként, szerényen megbújva a hétköznapok csendjében teszik a dolgukat, járják a város utcáit, mindazon mai értékek között, amelyeket édesapjuk nagy elhivatottsággal tárt fel, őrzött, védett, adatba rögzítve mentett a szakmai utókor számára. A mai helytörténettel foglalkozók körében bibliográfiaként emlegetett Hungler–gyűjtemény nélkülözhetetlen egy tanulmány elkezdéséhez, összeállításához. Szinte saját szemükkel láthatják a nevezetes épületeket, forgathatják a kezükben az általa összeállított és kiadott településtörténeti könyveket, sétafüzeteket.

– Édesapánk 1935-től publikált, az első újságcikke, helytörténeti írása ekkor jelent meg, de akkor még vidéken élt és dolgozott. Itt született, az Eszterházy utcai házban, ahol szülei laktak. Tanulmányai miatt más-más városban élt, alkotott, majd 1946-ban költözött vissza Veszprémbe. Nem sokkal ezután megszerezte a középiskolai tanári oklevelét. Az ő szülei a Szent László Iskolában laktak, hiszen mindketten ott dolgoztak akkor – emlékezik Judit.

A mai idősebb veszprémiek közül sokan nosztalgikus hangulatban gondolnak vissza erre az elemire, hiszen a város kedvelt népiskolájának számított: az épület ma is itt áll a mai Eszterházy utcában, de más funkcióban. Nagyon kötődött mindig az iskolához. Nagyszülei Szent István utcai (később Vörös Október utca, ma újra Szent István utca – a szerk.) házában sokat nyaraltak a gyermekei is. Mi már a Szeglethy utca 6. számban kaptunk szolgálati lakást a Tanítóképzőben (ma a Padányi Iskola, korábban a Kállai Éva Gimnázium – a szerk.), egy rövid ideig édesapánk annak is volt az igazgatója. 1957 óta egyre rendszeresebben foglalkozott a helytörténeti kutatással, a diákjait, többségében helyi egyetemistákat is bevonta a munkálatokba, feltárásokba. Együtt tárták fel a ma is látható Szent György-kápolnát – emlékeznek lányai. S mily érdekes a sors, Judit lánya lovassys lévén Hungler tanár úr tanítványa is lett.

Legismertebb kiadványai, amelyeket a mai kutatók is használnak

– Elég érdekes helyzet volt édesapánk tanítványának lenni, ma ez a helyzet kevésbé elképzelhető – vallotta. De nekem mégis nagyon nagy előnyöm származott ebből. Esténként felolvasta a családnak a tanulmányait, vázlatait, amikkel készült az óráira. Igyekezett bevonni bennünket is a tudományokba. Munkájából kifolyólag velünk sem kivételezett, bennünket is ugyanolyan tanítványként kezelt, mint az iskolai többi diákját. A precizitás, a rend, a rendszeresség, az önfegyelem jellemezte a mindennapokban, amit igyekezett nekünk is átadni, de nemcsak a tanóráin, a családi életben is.  Édesapánkkal együtt nagyon jó volt lovassys diáknak lenni. Intelmei, tanításai ma is velünk élnek. A híres gimnáziumból 1969-ben ment nyugdíjba.

Mit kaptunk édesapánk szellemi örökségéből? A múltat feltáró munkásságából Veszprém köztéri emlékei napjainkban is őriznek epizódokat. Pár éve, születésének centenáriumán a város gyönyörű, magasztos emlékünnepséget szervezett a Városházán. A Helyismereti Gyűjtemény külön, szakmai polcain sorakozik az általa összeállított többkötetes bibliográfiája, tárgyszókatalógusa, kéziratai, az egykori helyi lapok feldolgozott témakötetei. Még egy, már későbbi kéziratát is őrzi a közgyűjtemény, amit máig sajnos nem sikerült kiadni, de reméljük, a hálás utókor bepótolja és láthatóvá teszi a jövő generációja és a veszprémi utókor számára is.