A beteg gyerekek szolgálatában - Szabó Éva főorvos nyerte el a Mindennapok hőse elismerést

– Kilencéves koromban vakbélgyulladással kerültem kórházba, a szövődmények miatt több operációt is végrehajtottak rajtam. Összesen másfél hónapot töltöttem bent, ez azonban olyan meghatározó élmény volt, hogy hozzájárult ahhoz, hogy az orvosi pályát válasszam – meséli Szabó Éva, a Csolnoky Ferenc Kórház Csecsemő-és Gyermekgyógyászati Centrumának vezetője.

A Lovassy gimnázium matematika tagozata után a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre került, s bár eredetileg szülész-nőgyógyász szeretett volna lenni, ma már nem bánja, hogy az élet másképp hozta és a gyermekgyógyászat felé sodorta. Az egyetem elvégzése után visszajött Veszprémbe és a gyermekgyógyászati szakvizsga megszerzése után az aneszteziológiai szolgálatnál folytatta munkáját, annak érdekében, hogy a gyermekellátás területén is majd alkalmazni tudja az anesztézia és az intenzív ellátás nyújtotta lehetőségeket.

– A nyolcvanas években Budapestet leszámítva még nem léteztek önálló gyermekintenzív-osztályok, a súlyos állapotú, közvetlen életveszélyben lévő kisgyerekek vagy az általános gyermekosztályokon vagy a felnőttekkel egy részlegen kaptak helyet – emlékszik vissza Szabó Éva.

A szakma fő fogásait ezért az aneszteziológián tanulta meg, s egyik alapítója volt a veszprémi kórházban az 1985-ben induló központi intenzív osztálynak. A felnőttek ellátása mellett azonban a gyermekintenzív-ellátásban is fejlődni akart, ezért fél éven át a Heim Pál Gyermekkórház intenzív osztályára szegődött, majd visszatérve Budapestről, 1992-ben a felnőtt intenzív osztályon az ő vezetésével hozták létre a gyermekrészleget, amelyet máig ő vezet.

– A felnőttek és a kisgyerekek között az anatómiai és élettani különbségek mellett gyakran a betegségek is eltérőek, és ez az ápolószemélyzettel szemben is más elvárásokat támaszt, mely indokolja, miért jöttek létre országszerte önálló gyermekintenzív-részlegek.

A gyerekkórház megszűnésével már valamennyi kis beteget a megyei kórház központi tömbjében látták el, s ezekben az években jött létre az önálló gyermekintenzív-ellátás és a koraszülött-újszülött intenzív ellátás is, az összevont újszülött- és gyermekintenzív-osztály vezetését 1997-től látja el Szabó Éva.

Gáty István főorvos nyugdíjba vonulásáig az intenzív ellátás menedzselése mellett a legkisebb feladatban is részt tudott venni személyesen, így nap, mint nap tudott  foglalkozni a munkatársaival is. Az összevont gyermekgyógyászati centrumot 2003 óta vezeti, a megnövekedett adminisztrációs és szervezési feladatok, valamint a folyamatos hiánygazdálkodás komoly terheket ró rá.

Arra azonban büszke, hogy asztmás beteg több mint tíz éve nem került lélegeztetőgépre, gégehurutos beteget pedig több mint tíz éve nem kellett intubálni. – Igyekszünk olyan hátteret biztosítani, hogy az időben megkezdett szakszerű kezeléssel ne kelljen ezekhez a beavatkozásokhoz folyamodni – mondja az osztályvezető, aki az operatív munka mellett az orvosszakmai feladatokra is koncentrál. A vizitek mellett ügyeleti szolgálatot is ellát a huszonöt orvost és nyolcvan szakdolgozót foglalkoztató gyermekosztályon, ahol évente négyezer fekvőbeteg fordul meg, a járóbetegek száma pedig megközelíti a húszezret.

Az osztály nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, ma már a neurológiától az endokrinológiáig, a tüdőgyógyászattól a gasztroenterológiáig számos szakterület képviselői dolgoznak együtt egy osztályon belül. A diagnosztikus és műtétes társszakmákkal közösen ellátott gyermekek ápolása is egységesen a gyermekosztályon történik. Az osztályvezető előtt a legnagyobb kihívás most, hogy az egyes szakterületek tárgyi feltételeit minél inkább megteremtsék, még hiányzó szakterületekre szakorvost képezzenek, illetve pótolni tudják a nyugdíjba vonulókat. Mégis a legsürgetőbb a szakdolgozói utánpótlás biztosítása lenne, aminek a jelenlegi képzési rendszer nem tud eleget tenni.

Az osztály vezetése mellett a Bébi Koraszülött Mentő Alapítvány vezetését is ellátja. A régióban egyedül szervezik az újszülött-koraszülött mentést, az évek során sok szívszorító pillanatot tapasztalt meg. – Nemrég egy 34 dekával a terhesség huszonhatodik hetében született baba került hozzánk, és bár nem voltunk benne biztosak, hogy életben lehet tartani, szerencsére sikerült, amihez kellett az is, hogy a kisbaba is élni akart. Ma már otthon nevelkedik, és reméljük, teljesen egészséges lesz – osztja meg búcsúzóul az egyik pozitív kimenetelű történetet.