Segítségkérés fekete pöttyel?

Csak egy álhír, ami az interneten és közösségi oldalakon terjed, miszerint azonnal hívni kell a rendőrséget, ha olyan nőt látunk, aki fekete pöttyöt rajzolt a tenyerébe, mert így jelzi, hogy családon belüli erőszak áldozata.

– Nagyon veszélyes, hogy egy ilyen álhír terjed, mert sokan hajlamosak szó szerint érteni. Ez mindössze egy felvilágosító kampány, és nem indul el a fekete pöttytől semmilyen folyamat – nyomatékosította Tóth Györgyi. A NANE Egyesület munkatársa szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a közösség továbbra is az áldozattól várja el, hogy beazonosítsa magát.

– A valóság az, hogy az áldozatok nagy kockázatot vállalnak, ha nyilvánossá teszik, hogy őket bántalmazták. Hogy ezt ki meri felvállalni és ki nem, kizárólag attól függ, hogy a közösségtől milyen reakciót valószínűsít – mondta Tóth Györgyi.

Tóth Györgyi szerint valódi segítség nincs, mert a bántalmazás kinyilvánításával fokozódhat az áldozatra leselkedő további veszély, a bántalmazás mértéke, illetve a hatóságok és a barátok, családtagok is negatívan reagálnak. 

– Természetesen mindenki támogatja a bántalmazott, megerőszakolt nőket elméletben, de ha konkrét esetről szereznek tudomást, akkor a legtöbb emberben egészen más mechanizmus indul el. Tipikus, hogy nem hisznek az áldozatnak, és ezzel a bántalmazót védelmezik – mondta a NANE Egyesület munkatársa. Jellemző az is, hogy lekicsinylik a bántalmazás tényét, megpróbálják felmenteni a bántalmazót, vagy az áldozatot hibáztatják, hogy ő provokálta az erőszakot. 

– Nem biztonságos segítséget kérni, mert az áldozatot nem védi meg senki. Ezért is problémás a kampány üzenete. Az pedig egyenesen ne-vetséges, hogy titkos kódokat terjesztenek az interneten, mintha a bántalmazók nem használnák a közösségi oldalakat – fogalmazott Tóth Györgyi. Hozzátette: azokban az országokban és közösségekben, ahol van akarat a családon belüli erőszak felszámolására, ott vannak protokollok az ilyen helyzetekre.

Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület munkatársa szerint a kapcsolati erőszak nem fizikai formáiról is fontos szót ejteni

– Van, ahol az egészség-ügyi rendszer végez univerzális szűrést: megkérdezik a pácienst, hogy éri-e erőszak a párkapcsolatában. Ettől megugrott a beazonosított áldozatok száma, és az intézmény teszi meg az első lépést az erőszak megszüntetése érdekében – számolt be a NANE munkatársa, aki szerint egy ilyen közegben biztonságos a bántalmazásról beszélni.

– A protokoll része az is, hogy elhiggyék, amit az áldozat mond, mert nem származik abból előnye, ha hamisan vádolja a partnerét. Ugyanakkor a bántalmazónak nem áll érdekében, hogy kiderüljön az erőszak, ezért az ő állításait érdemes gyanakvással fogadni – mondta Tóth Györgyi, példaként felhozva azt, hogy egy tolvajnak vagy rablónak is kételkedve hisszük el a szavait, miszerint ő ott sem volt a bűncselekmény helyszínén. A bántalmazónak ugyanígy nem érdeke elismerni az erőszakot. 

– Nagyon sok bántalmazó elképesztően elbűvölő tud lenni! – hívta fel a figyelmet a NANE munkatársa, ugyanis a családon belüli erőszak elkövetői ügyesen keltenek szimpátiát másokban, és vannak közöttük olyanok, akik szívesen állítják be magukat áldozatnak, akiknek „muszáj” volt megütni a partnerüket. 

– A kapcsolati erőszak nem fizikai formáiról is fontos szót ejteni. Érzelmi, lelki bántalmazás esetén csak a sértett tehet feljelentést. Az eljárási zaklatás is ebbe a körbe tartozik, amikor a bántalmazó különböző hatósági eszközökkel támadja volt partnerét. Azonban, ha valaki lelki erőszakot alkalmaz jelenlegi vagy volt párjával szemben, akkor a közös gyermekek fejlődését is veszélyezteti. Ilyen esetben a gyermekvédelem szakembereinek vagy a szociális munkásoknak kiskorú veszélyeztetése miatt kellene feljelentést ten-ni a bántalmazó szülő ellen – taglalta Tóth Györgyi. Nincsenek azonban jó tapasztalatai ezen a területen. A NANE munkatársa úgy látja, hogy ha a gyermekvédelemmel foglalkozó szervek tudomására jut a kapcsolati erőszak, akkor nem az elkövetőt, hanem az áldozatot szankcionálják. 

– Sokszor úgy kezelik a bántalmazó szülőt, mint egy természeti jelenséget. Mintha jönne az árvíz, és a gyermekjóléti szolgálat nem áll le az árvízzel tárgyalni, hanem a gyermekeit védelmező anyát bünteti. Ez tovább erősíti a bántalmazót – fogalmazta meg Tóth Györgyi, aki szerint az is tipikus, hogy a gyermekvédelem dolgozói nem a bántalmazó szülőt próbálják motiválni viselkedési szabályokkal vagy együttműködéssel, hanem az erőszaktevő meghosszabbított kezeként ők is zaklatják az áldozatot.