Iszapkatasztrófa: Nem az emberélet mentése volt a legfontosabb?

A lakosságot senki sem riasztotta, ők egymástól, illetve a helyszínen értesültek a katasztrófáról. Egy riasztórendszer pedig legalább 5-10 percet biztosíthatott volna a menekülésre.

Ez derült ki többek között Fejes Péter fellebbviteli főügyészségi ügyész vádbeszédéből a Veszprémi Törvényszéken, szerdán, ahol a vörösiszap-ügyet tárgyalja Szabó Györgyi tanácsvezető bíró tanácsa. Az ügyész egy vádlottat idézve azt mondta, az iszapömlés Magyarország történetének legtragikusabb eseménye volt. Kiderült továbbá, az azonnali riasztás esélyt adhatott volna a menekülésre Kolontáron és különösen Devecserben. Az ügyész rámutatott, az azonnali mentésben is lett volna a cégnek feladata, ez – mint mondotta - kimerült abban, hogy B. Z. az első rendű vádlott ötven pár gumicsizmát vitetett ki aznap a kolontári polgármesteri hivatalba.

Fejes Péter fellebbviteli főügyészségi ügyész

Elhangzott, az azonnali értesítés nem önkéntes vállalás a Mal Zrt.-nél, amelynek tízes számú kazettája átszakadt öt évvel ezelőtt, és elöntötte a térséget, hanem jogszabályi előírás, morális kötelezettség. Az ügyész szavaiból kiderült, a mentősök jártak utána, mi lehet a kiömlött anyag összetétele, ami megégette az embereket. Az országos katasztrófavédelem ügyeletese pedig az interneten keresgélt az anyagról információkat. A vádlottak viszont tudhatták, mennyi és milyen anyag ömlött ki a tározóból – derült ki a vádbeszédből.

Elhangzott,  B. Z. elsőrendű vádlott a tragédia után azt mondta, a katasztrófát a média ellenségesen, torzító módon, szerinte a sajtóetika szabályait megsértve kezelte, és csapott le az interjúalanyra. A helyszínen a kolontári polgármester előtt is bagatellizálta az anyag veszélyességét, miközben az általa, mint első számú cégvezető által aláírt céges katasztrófavédelmi tervben sorolták fel a veszélyes anyag jellemzőit, részletezték a nátronlúg súlyos, egészségkárosító hatását. Jelezték a tervben, veszélyforrások a kazetták, azokban lúgos zagy tározása történik.  Az ügyész tanúkat idézve közölte, „egypár embert úgy vettem le az autóról, hogy a bőrük húsig volt marva”.

A vádbeszéd szerint a vádlottak avval védekeztek, hogy csak a helyszínen tudták meg, mekkora katasztrófa történt, amitől ők maguk is megrendültek. Az ügyész úgy fogalmazott: éppen ennek kellett volna indokolnia az azonnali segítségnyújtást. Hozzátette, akik házaikban rekedtek, nyakig merülve az iszapban kuporogtak asztalon, földkupacon, kapubástyán, kerítésen, akiket rakodókanalakban, nyilvánosan az utcán slaggal mosdattak le, azok mennyire rendültek meg?

A környezetkárosítás kapcsán elhangzott még, környezet és természet elleni bűncselekmény történt. A vádbeszéd szerint a vízügyi és környezetvédelmi hatóságok akadályozták meg az élő környezet, a természet további pusztulást. A környezetszennyezés a környék élővilágát teljesen, a Marcalét csaknem tejes egészében elpusztította, a környezet csak beavatkozással volt helyreállítható. Kiderült továbbá, nem volt olyan élőlény, amire ne lett volna halálos a kiömlő anyag magas pH értéke. Az anyagban levő magas arzén és higany koncentráció meghaladta az egészségügyi mértéket. A gipsz alkalmazása szükséges volt. – hangoztatta az ügyész.

Fejes Péter a vádbeszédet szerdán ebédszünet után folytatja.

Öt tűzoltó egyhangú állítása szerint az iszapömlés után egy vádlott azt mondta nekik: a cégnél tudták, hogy átszakad a gát néhány hónapon belül, mert a kazetta túl volt töltve. Ezt jelezték a figyelőkutak mérései is. A vádlott szembesítéskor ezt tagadta.