Vörösiszap: Mivel vádol az ügyész?

A vörösiszapügyben a Veszprém Megyei Főügyészség B. Z.-t és társait különösen nagy kárt előidéző közveszélyokozás bűntettével és más bűncselekményekkel vádolja. Az ügyészséget Fejes Péter fellebbviteli főügyészségi ügyész képviseli a tárgyalásokon.

Az iránt érdeklődtünk a Veszprém Megyei Főügyészségtől, hogy mivel vádolja az ügy tizenöt vádlottját, akkor, amikor B. Z.-nek, az ügy elsőrendű vádlottjának védője nemrég kijelentette, talajtörés okozta a tragédiát. Az iránt is érdeklődtünk, hogy miben történt vádmódosítás.

Érdeklődésünkre Gulyás Ildikó, a megyei főügyészség szóvivője az alábbiakat közölte a Naplóval. Az ügyészség a végindítványában a tárgyaláson megváltozott szakértői véleményekre figyelemmel annyiban módosította a vádat, hogy bár egyes szabályszegéseket mellőzött, egyidejűleg újabb szabályszegésekkel kiegészítette.

- Mindez azonban a tizenöt vádlott terhére rótt bűncselekményeknek a jogi minősítését alapvetően nem érintette - fogalmazott a szóvivő.

Hozzátette továbbá, a vádirat szerint tizenegy vádlott az üzemeltetési, ellenőrzési, intézkedési mulasztásaik folytán - változatlanul felelős a közveszély 2010. október 4-én történt előidézéséért és annak következményeiért. Utalt még arra is, hogy a vád ezen túl a vádlottak túlnyomó többségének terhére rója, hogy akadályozták a közveszély elhárítását, következményeinek enyhítését, míg van, akiket a környezet és a természet károsodásáért, illetve az engedély kereteit túllépve végzett veszélyeshulladék-kezelésért tesz felelőssé.

- Mindebből következik, hogy az ügyészség a vádlottak többségét nem kizárólag egy bűncselekmény elkövetésével vádolja - derült ki a tájékoztatóból.

Mintegy 1 755 000 köbméter lúgos, maró hatású veszélyes anyag ömlött ki
Fotó: archív, Gáspár Gábor

Gulyás Ildikó arról is beszélt, hogy az ügyész a vádmódosítással egy vádlott esetében terjesztette ki a vádat, és ugyanezt a vádlottat nemcsak a katasztrófa utáni, hanem az azelőtti szabályszegéssel is megvádolta. Így az ügyészség szerint ezen személynek a szándékos közveszélyokozás mellett immár halált előidéző gondatlan közveszély okozásának vétsége miatt is felelnie kell.

Mint hangoztatta, mindez tehát nem a vád enyhítését eredményezte, hanem azt, hogy a vád egészében véve szigorodott. Elmondta a szóvivő: a vádlottak terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése ezen felül annyiban változott, hogy az ügyész a büntető törvény időbeli hatályára figyelemmel a bűncselekményeket az elkövetéskori büntető törvénykönyv (Btk.) rendelkezései helyett az elbíráláskor érvényes Btk. rendelkezései szerint minősítette át.

- A végindítvánnyal módosított vádirat nem tartalmaz olyat, hogy a katasztrófa bekövetkezése nem volt előre látható, és azt sem, hogy a katasztrófa után a vádlottak nem akadályozták szándékosan a kár elhárítását - közölte a szóvivő.

Kiderült Gulyás Ildikó szóvivői tájékoztatásából az is, hogy az ügyész továbbra is mind a tizenöt vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozza. Mindemellett a nyomozás során három vádlott teljes vagyona zár alá került, így változatlanul zár alatt van összesen tizennyolc ingatlan, valamint huszonöt bankszámla - mondotta Gulyás Ildikó.

A Napló bírósági tárgyalások során szerzett ismeretei alapján a vád lényege az, hogy a Magyar Alumínium Zrt. az ajkai telephelyén timföldgyártást folytatott, ennek mellékterméke a vörösiszap, amelyet azonban úgy tároltak a X. számú kazettában, hogy a kiülepedő vörösiszap feletti kiporzás elleni víznek jelentős lúgtartalma volt.

A vád alapján a X. számú kazetta gátja 2010. október 4-én 12 óra 5- 10 perc körül az északnyugati sarokban megrepedt, megroppant, majd 12 óra 14 perc körül ki-, illetve átszakadt. A vád szerint a gát kiszakadása következtében a kazettában tárolt vörösiszap tetején nagy mennyiségű víz a vörösiszapot is kimosva kifolyt, és közveszélyt elő-idézve elöntötte Kolontárt, majd Devecsert, illetőleg elérte Somlóvásárhelyt is.

A szennyezett vizet a Torna-patak a Marcalba vezette, ahonnan a vízügyi igazgatóságok közbeavatkozása révén már nem jutott el a Rábán keresztül a Dunáig. A katasztrófa során mintegy 1 755 000 köbméternyi erősen lúgos, maró hatású veszélyes anyag ömlött ki, amelyből közel 835 000 köbmétert tett ki a víz és mintegy 920 000 köbmétert az iszap mennyisége állítja a vád. Az ügyészség szerint az iszapömlés közveszélyt okozott: nyolc ember halálát, valamint 227 ember sérülését idézte elő és különösen nagy kárt eredményezett, több tíz milliárd forintnyi összegben. Mindemellett a környezetet, illetőleg a természetet pedig jelentős mértékben károsította. A katasztrófa bekövetkezésében szerepet játszó szabályszegések között az ügyészség a vádban - egyebek mellett - a hatékony védelmi rendszerek, például jelző-, valamint riasztórendszerek és védművek, az emberi életek megóvásához szükséges intézkedések, az érdemi környezetvédelmi monitoring rendszerek kialakításának a hiányát, az építménnyel, a gátak állapotával kapcsolatos ellenőrzési hiányosságokat, a karbantartási kötelezettségek elmulasztását, illetőleg túlzott mennyiségű víznek a kazettában tartását, a tárolt víz túl magas lúgtartalmát emelte ki. A vörösiszap-katasztrófa után a vádlottak elmulasztották a külső szervezetek, hatóságok, így a polgármesteri hivatalok, a tűzoltóság, mentők, rendőrség értesítését a történtekről. Az ügyben senki nem áll kényszerintézkedés alatt. Az elsőrendű vádlott a nyomozás kezdetén volt őrizetben, de a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el, így ő is szabadlábon védekezhet.

Csak az élet győzhet!
Az újságíró véleménye

Csak az élet győzedelmeskedhet mindenek felett! Ezt állították kínai bölcsek sok ezer évvel ezelőtt. Alighanem kijelentésük azóta és napjainkban is abszolút érvényes. Mi más adhatna hitet, erőt arra, mint maga az élet, hogy az ember igenis képes legyőzni olyan váratlan dolgokat és úrrá lenni olyan eseményeken, történéseken, amelyekről korábban azt gondolhatta, sosem lesz rá képes.

Emlékszem, amikor 2010. október negyedikén a vörösiszapömlés után egy órával megláttam Kolontárnál a pusztítást, ami emberi ésszel felfoghatatlan volt. Valószínűleg sokan úgy vélekedtek, hogy soha nem tér vissza az élet ebbe a térségbe, ezekre a településekre, aztán napról napra, hétről hétre és hónapról hónapra nagyobb volt a remény arra, hogy igenis, az élet győzhet mindenekfelett! A kezdetben elcsigázott, reményüket vesztett emberek erőre kaptak, bizakodni kezdtek, hogy lesz még fedél a fejük felett, lehet még újra háztáji az otthonuk mellett, benne konyhakerttel, állattokkal, házi kedvencekkel. A környező vizek, erdők egyszer majd megtisztulva várják a kirándulókat, gombászokat. Jó volt látni, amikor a katasztrófát követő első tavaszon virágba borult már több fa is a közelben, és az iszaptól megtisztított kerteket is zöldre festette a vörös helyett a természet ereje. A minap egy helybeli azt mondta, a történtek örökre szívükbe égtek, könyörtelenül kitörölhetetlen emlékek maradtak, hiszen többen életükkel fizettek a tragédiáért, de az életbe, az újrakezdésbe vetett hitük átsegítette őket a kezdetben leküzdhetetlennek vélt nehézségeken, és bíznak abban, hasonlók miatt sohasem kerülnek többé világlapok címlapjára.