Hetvenéves Naplót őriz a Tömpe család

A lapot még Tömpe Györgyné édesapja tette félre 1945-ben, aki lánya születésének alkalmából fontosnak tartotta, hogy az újságban leközölt újszülöttek között a gyermeke neve is szerepeljen. Simon Anna és Tátrai Károly lányaként Tátrai Anikó Gyöngyi 1945. június 10-én született, és a neve az akkor még hetente, szombatonként megjelenő újságban június 25-én, az első évad hatodik számában szerepel. A régi dokumentumot azóta is őrzi a család, és lapunk felhívására újra előkeresték a fiókból, ahol a többi emléktárgyat, fotókat és iratokat is tartják.

A férj, Tömpe György olvasta a felhívást, elmondta, először nem voltak biztosak abban, hogy megtalálják az újságot, de amikor előkerült, egyből telefonáltak a szerkesztőségbe. A régi családi történetekről pedig szívesen meséltek. Úgy tartják, nem szabad eldobni semmit, ami értékes, azt meg kell menteni az utókor számára.

A hetvenéves, de ma is fiatalos Tömpe Györgyné mosolyogva emlékszik vissza a kedves családi emlékekre és édesapjára, aki nagy gonddal gyűjtötte a relikviákat. A családban ez a szokás immár hagyomány, hiszen a szülők példáját követve a házaspár ma is gyűjt mindent, ami értékes emlék, lenyomat a múltból. Legyen az privát vagy a városhoz kötődő emléktárgy, írás vagy éppen film.

A helytörténeti kutatásokat figyelemmel kísérik, és amit fontosnak tartanak, azt a mai napig kivágják az újságból és elteszik. A beszélgetés alatt is előkerültek régi fényképek, iratok, bizonyítványok. A kedves emlékekhez történetek kötődnek, és az egykori eseményeket szívesen felidézik.

A hetvenéves iratot megőrizte a család, és lapunk felhívására azt újra elővették. A fotón Tömpe Györgyné Fotó: Balogh Ákos

A városhoz kapcsolódó jeles eseményekről, helyszínekről is mindig gyűjtötték a tárgyi emlékeket; többek között az Óváros tér kialakítását, a viadukt építését megörökítő írások, film- és fényképfelvételek egyaránt fontosak számukra. A régi tűztoronyról és az egykori kékfestő üzemről is őriznek ma már ritkaságnak számító fotókat. A nyugdíjas hölgy szerint a város ma nagyon szép, főleg a belvárost kedveli. Férje a történelmi épületek sorsát követi figyelemmel, van olyan, amelyet hiányol a mai Veszprémből.

Az emléktárgyak ma is érdekesek számukra, mint mondták, nosztalgiázni ritkán szoktak, hiszen ami elmúlt, azon nem érdemes gondolkodni, azonban a korabeli iratok, fotók értéket képviselnek.

Tömpe Györgyné édesapja egykori katonai fényképeit is nagy becsben tartják, a már múzeumi gyűjteménybe is beillő képeket is szívesen megmutatják.

- Elraktam az összes Veszprémről szóló filmet és könyvet. Ha olvasok a Naplóban helytörténeti anyagokat, azokat is kivágom és elteszem - mondta Tömpe Györgyné, aki elárulta, egy nagy szatyorban tárolja a gyűjteményt, amelyet időnként elővesz.

Tömpe Györgyné építőipari technikumot végzett, tősgyökeres veszprémi, férje Zala megyéből származik, tanulóként került a városba, 1960 óta él a megyeszékhelyen, szakmunkásként, majd szak-oktatóként tevékenykedett. Annyira megszerette a várost, hogy mára ő is tősgyökeres veszpréminek vallja magát.

A nyugdíjas hölgy szülei is Napló-előfizetők voltak, Tömpe Györgyék is immár több mint negyven éve előfizetői lapunknak. A férj, mint mondta, az újságot az elejétől a végéig kiolvassa, felesége inkább szemezget a cikkek között. A helytörténeti anyagokat szeretik, szívesen olvasnak a régi Veszprémről szóló írásokat.

Ma már elsősorban a négy unokát örökítik meg fotókon. Az új felvételeket pedig ugyanolyan nagy becsben tartják, mint a több generáción átívelő régi fényképeket és iratokat.