Orbán Péterrel fotópályázatunk második helyezettjével beszélgettünk

- Hány éves korodban kezdtél el érdeklődni a fotózás iránt?
Az első (filmes, teljesen automata) fényképezőgémet még 8 éves korom körül kaphattam a szüleimtől (jelenleg 28 éves vagyok), amellyel megszülettek az első képeim. Azonban ezt még semmiképpen sem tekinthettem tudatos fotózásnak, mint sem inkább játékos képalkotásnak. Az első, saját fizetésből vásárolt digitális fényképezőre 8 évet kellett várnom, egészen 16 éves koromig. Ezt követően, azonban minden nyár végén egy kicsivel jobbra és jobbra cseréltem le a fényképezőmet, míg végül 2009-ben eljutottam, a még jelenleg is használt fényképezőmhöz.

-A munkádhoz kapcsolódik a fényképezés valamilyen formában vagy csak egy hobbi a számodra?
Jelenleg még csak egy hobbi. Igazából pont az elmúlt egy évben jutottam arra az elhatározásra, hogy szeretnék a fotózásból (azon belül is majd az esküvői fotózásból) élni még akkor is, ha nem feltétlenül lehet belőle meggazdagodni. Úgy érzem az elmúlt 12 év során tisztán bebizonyosodott számomra, hogy ez az egyetlen dolog, amit teljes odaadással és töretlen lelkesedéssel vagyok képes csinálni. Legyen akár hó, akár napsütés, vagy egy csillagos éj, egy jó ötlettől vezérelve bármikor képes vagyok útra kelni, akár csak egyetlen fénykép megvalósítása érdekében is.

-Milyen témák érdekelnek?
Alapvetően a tájképek azok amikben igazán otthon érzem magam, azonban az utóbbi időben elkezdett foglalkoztatni, az ember és a természet kapcsolatának megörökítése. Jelenleg ebből próbálom képezni magam, hogy a jövőben esküvői fotósként erre a szoros kapcsolatra próbáljak meg képi válaszokat adni. Ezeken kívül nagyon szeretem az éjszakai táj- és városképeket is, az utóbbit sajnos (vagy szerencsémre) nem sok lehetőségem van gyakorolni, mert nincsenek nagyvárosok a közelemben.

Mikor vagy elégedett egy fotóval?
Szinte soha, mindig találok hibákat a saját képeimen, amik persze legtöbbször másoknak fel sem tűnnek.  Alapvetően mégis akkor érzem magamat elégedettnek, ha van a fényképen valami "plusz", ha valamilyen hangulatot, vagy érzést sikerül közvetítenem és mindezt persze a saját látásmódomban.

-Melyik képed jelent a legtöbbet a számodra és miért?
Nem tudok különbséget tenni a képeim között, mindegyiket ugyanannyira szeretem. Azonban, ha mégis választanom kéne egyet akkor az egy egyszerű igazolványkép amit édesanyámról készítettem pár évvel ezelőtt. És, hogy miért? Ennek igen egyszerű oka van. Ez az egyetlen jól sikerült portré amit róla készítettem és sajnos már nem lesz lehetőségem megismételni.

-Van olyan fotó, amit szívesen elkészítenél, de még nem volt rá lehetőséged?
Csak ilyen fotó van. :) Folyamatosan újabb és újabb ötleteim vannak, illetve különböző technikákat tanulok, így aztán állandóan keresem egy adott kép elkészítéséhez a lehetőséget. Példának okáért most egy párás, napsütötte erdei hajnal képe ugrik be, ahol a fák ágai között beszűrődik a napfény és ideális esetben akár még valamilyen építmény is látható a képen, legyen az akár csak egy erdei kunyhó, vagy akár egy kolostorrom.

A munkáimat követni a http://www.facebook.com/ophotography címen lehet.

Orbán Péter csodálatos fotói: