Bogyay Katalin ENSZ-nagykövet lett

Arcát a 80-as évek elején tévéhíradós szerkesztő-riportereként ismerhettük meg, majd néhány év elteltével már a magyar kultúrdiplomácia sikereinek létrehozójaként került a figyelem középpontjába. Karrierje azóta is töretlenül ível a legrangosabb nemzetközi pozíciók felé

A kultúrdiplomácia nagyasszonya egyszer csak így kezdték emlegetni a mindig elegáns, feltűnően nőies külsővel rendelkező és a magyar kultúra melletti feltétlen elkötelezettséggel, hihetetlen energiával dolgozó egykori híradóst. Hogyan lett a közkedvelt móri körzeti orvos okos, érdeklődő, tehetséges kislányából a nemzetközi politikai életben elismert diplomata? Beszélgetésünk során ezt próbáltuk megfejteni.

- Apám azt tanította: ha valakinek szüksége van rád, menned kell, akár éjjel, akár nappal, azonnal. Olyan nincs, hogy munkaidő. A faluban különféle nemzetiségű és etnikumú emberek éltek együtt. Apám sohasem törődött a bőrszínükkel, nyelvükkel, ruházatukkal vagy szokásaikkal, mindig oda ment, ahol szükség volt rá. Az ő példája formálta a felelősségérzetemet - idézett válaszul az UNESCO közgyűlési elnöki székfoglalójából.

Természetesen rengeteg munka, kitartó tanulás is kellett, amelyben a nyelvek meghatározó szerepet kaptak derült ki. Már csak azért is, mert azon kívül, hogy álmaiban színpadon látta magát, legjobban mégis arra vágyott, hogy a világ nagyvárosaiban éljen. A családi kapcsolatok révén nyolcévesen Ausztriában kezdett németet tanulni, később bejárt Székesfehérvárra külön angolra, majd felnőttként a francia nyelvet is sikerült elsajátítania. Fiatal korától rendkívül tudatosan irányította az életét.

- Mindig volt egy vízióm, amit szerettem volna elérni, és abba az irányba haladtam. Szerencsére a szüleim bíztak bennem és hagytak árulta el. A bölcsészkarra például azért nem jelentkezett, mert tudta, az irodalom, a művészetek úgyis részei lesznek az életének, ezért olyasmit kell tanulni, amivel magától nem foglalkozna, de szerinte szükséges a boldoguláshoz. Egyetemista korában játszott az Universitas együttesben, de hamar rájött, hogy mást, többet szeretne. Ez vezette el az újságírásig: zenei és színikritikákat írt, szíve vágya volt, hogy a Film Színház Muzsika című lap munkatársa legyen. Ez nem jött össze, ám a véletlen közbeszólt: az újságíró-iskolán felfedezte őt a tévéhíradó főszerkesztője és riporteri állást ajánlott neki. Híradósként férjhez ment, majd kisfia született. A gyesről 1990-ben még éppen csak visszatért a munkába, amikor újabb fordulat következett: megpályázott és egyedüli magyarként elnyert egy fontos, a rendszerváltásnak köszönhető ösztöndíjat a BBC-nél. A döntés nem volt könnyű, hiszen a család nem mehetett vele. Férje azonban biztatta, éljen a végre megnyílt lehetőséggel, gyermekük gondozását arra a pár hónapra vállalja egyedül is. London aztán meghatározó lett az életében: 1993-ban újabb, egy évre szóló ösztöndíjat kapott, amely nemzetközi kommunikációs mesterfokozat megszerzését tette lehetővé számára. Ismét Londonba költözött, kisfia ott kezdett el iskolába járni. Alig telt el az év, amikor hazahívták a tévéhez, már nem a Híradóhoz, hanem kulturális műsorokat készíteni. Akkor a férje költözött ki Londonba, hogy a kisfiúnak ne kelljen az iskolát megszakítania. Katalin ingázott a két főváros között, s közben itthon remek filmeket és műsorokat készített, reprezentatív nemzetközi kulturális eseményeket közvetített.

Egy évig bírta. Akkor már nagyon hiányzott a kisfia, fogta magát és ismét Londonba tette át a székhelyét. (Tamás fia azóta is Londonban él.)

- Ez nagyon komoly családi vállalás volt - emlékezett vissza -, melyet elsődlegesen az motivált, hogy a fiunk jól megtanuljon angolul. Én televíziós szabadúszó újságíróként - hiába tettem le itthon már sok mindent az asztalra - Londonban a nulláról indultam. De vonzott a megmérettetés, az óriási kihívás. A férjem pedig otthon dolgozott, hogy legyen biztos jövedelmünk, ekkor ő ingázott London és Budapest között.

A televíziózást élete és pályája meghatározó korszakának tartja. Az pedig, ami utána következett, már egy új korszak kezdete volt. Az, hogy a European Business News kelet-európai tudósítójaként dolgozott, hogy riportfilmeket, művészportrékat készített, majd később producerként is működött, sokrétű tudás megszerzését jelentette. Ekkor vette először hasznát a közgazdasági ismereteknek is, amelyekre később már tudatosan támaszkodott. E korszakában találkozott először az UNESCO-val, egy évig készített tudósinterjúkat a szervezet számára. A tapasztalatokat elraktározta, mert közben a fejében összeállt egy kép arról, hogy mivel szeretne igazán foglalkozni. Addigra megismerte a valóságban is azt a brit kulturális közeget, amelyhez a koncepciót már korábban, a nemzetközi kommunikációs mester fokozat megszerzéséhez írt szakdolgozatában lényegében kidolgozta: Hogyan tudnak a kis és közepes európai kultúrák bekerülni a köztudatba a médián keresztül?

És akkor jött a lehetőség a vízió megvalósításra: a Londoni Magyar Kulturális Intézet vezetésére pályázatot írtak ki, amelyet 1999-ben Bogyay Katalin nyert el, és ezzel megkezdte kultúrdiplomáciai pályafutását. A londoni Covent Gardenen berendezett, néhány helyiségből álló kulturális központot olyan élettel töltötte meg, amely beépült London előkelő kulturális negyedének miliőjébe. Bemutató- és találkozóhely, izgalmas események színhelye volt, ahová a minőségi programokkal a kultúra híveinek elitjét sikerült bevonzani. Többéves építkezéssel alapozta meg a Magyar Magic (Magyar Varázslat) című rendezvénysorozat kirobbanó sikerét, amely hazánk 2004-es EU-csatlakozására fókuszált. A programsorozat fővédnökségét nem kisebb méltóság, mint II. Erzsébet angol királynő és az akkori magyar köztársasági elnök, Mádl Ferenc vállalta.

- Ez a rendezvénysorozat igazi áttörést hozott a kultúra területén. A Magyar Magic mintája és modellje lett a kultúrák egymás közötti párbeszédének, hiszen több mint háromszáz partnerrel dolgozunk együtt. De itt mutattuk meg először Európának azt is, milyen gazdag kultúrával érkeztünk a közösségbe - foglalta össze Bogyay Katalin. Ezt a gondolatot vitte tovább 2006 2009 között, amikor az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkáraként, majd Magyarország UNESCO-képviselőjeként tevékenykedett. Itt különösen gyors karriert futott be: egy év után a 193 ENSZ-tagország képviselői egyhangúlag választották meg a legmagasabb pozícióra. Két évig töltötte be a szervezet legfőbb döntéshozó szerve, a 36. általános konferencia elnöki tisztét. Elnökként új hangot, új stílust, új üzeneteket vitt a politikai szervezet életébe, a konfliktusmegoldásban előtérbe helyezve az integrációt, amelyhez, ahol csak lehetett, felhasználta és növelte Magyarország egyébként is magas presztízsét. Lehetetlen felsorolni azokat a kezdeményezéseket, eredményeket, amelyeket - a politikában puha erőnek tartott kultúrdiplomácia művészetének magas szintű gyakorlásával - hazánkat képviselve sikerült elérnie. A Szentágothai-év, a Solti-év, a magyar roma festőnők kiállítása vagy a Tudományos Világfórum nagyívű programjai mellett " a kultúrák sokrétegű varázsdobozában" csak egy kis ékszer a balatonfüredi Quasimodo Költőverseny, amely az ő javaslatára került be az UNESCO A kultúrák közeledése című évének hivatalos programjai közé. Ennek köszönhetően esély van arra is, hogy irodalom kategóriában Balatonfüredet a világ kreatív városai közé is beválasszák.

Bogyay Katalinnak több könyve is megjelent, amelyek életének egy-egy korszakát jellemezték vagy lezárták. A legutóbbi, az Elnökségem története az UNESCO élén töltött két, nagyon mozgalmas év történéseit foglalja össze. A kötet egyebek közt dokumentálja, hogyan követte a székfoglaló beszédében megfogalmazott három fő célt a kultúrák sokszínűsége, a nők felemelkedése és az oktatás ügyét.

Beszélgetésünk idején Bogyay Katalin ENSZ-nagyköveti kinevezéséről még nem volt szó. A hogyan továbbról akkor csak annyit árult el, hogy ezúttal is van egy víziója arról, ahol leginkább kamatoztatni tudná diplomáciai tapasztalatait, tudását, női intelligenciáját hazánk és a világ népeinek békéje és biztonsága érdekében. Mint a karácsony előtti napokban kiderült: víziója megint bejött. Őexellenciája Bogyay Katalin férjével Párizsból immár New Yorkba indul, hogy az ENSZ-ben kezdje az új évet.

Bogyay Katalin kinevezését követően az MTI-nek adott interjújában elmondta: ENSZ-nagykövetként is azt tartaná eredménynek, ha több ország meggyőzésével és összefogásával sikerülne hazánknak egyfajta közvetítőként, a párbeszédre építve, új folyamatokat elindítania és javaslatokat tennie. Úgy érzi, hogy nagyon érdekes időszakban veszi át a magyar ENSZ-képviselet irányítását, ugyanis a 2000-ben elhatározott, 2015-ig előretekintő, úgynevezett Millenniumi Fejlesztési Célok lejártával a jövő őszi közgyűlésén új keretrendszerről dönt a világszervezet. A következő időszakban nagyon fontos lesz, hogy a magyar érdekek bekerüljenek a megvalósítandó tervekbe, s az is, hogy a megvalósítási folyamatokban ki tudjuk venni a részünket.