Állatvédelem: menlevelet kérnek a toronylakó baglyok

Végigjárunk minden tornyot, ahol 1991-ben költött gyöngybagoly. Ezt a munkát az én ebben az időpontban végzett felmérésem alapozta meg, akkor közel száz tornyot jártam végig. A napjainkra lezárt, pontosabban sűrű hálóval ellátott tornyokba szeretnénk őket visszacsábítani. Ezek a költőhelyek biztonságosak, hiszen a sötét, pókhálós, poros padlásokon és tornyokban nemigen jár emberfia.

Gyöngybagoly egy toronyablakban. (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Sok helyen az idős emberek nosztalgiával beszélnek a baglyokról, sőt arról, hogy akkoriban milyen jó is volt kézzel harangozni, húzni a harangkötelet. Napjaikban az elektromos harangozás miatt a galambokat akarják kizárni a tornyokból, hiszen ürülékük tönkreteszi az elektromos rendszert. Sőt, még tűzveszélyes is a behordott fészek-anyaguk. Mi egy zárt költőládát helyezünk ki a baglyoknak amely a templom zsaluján vágott röpnyílásra csatlakozik. Maga a láda két részre van osztva belül, a hátsó fele sötét, mert a világosságot nem szeretik a gyöngybaglyok. Ennek következtében csak a ládába tud bejutni a megtelepíteni kívánt madár. Ezzel mindenki jól jár. A ládákban felhalmozott köpeteket pedig négy-öt évenként kitisztítjuk.

Költőládát helyeznek ki a baglyoknak a templomtornyokba (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

A gyöngybagoly hasznos madár, elpusztítja a túlszaporodott pockokat és egereket, különösen fiókanevelés idején vadásznak intenzíven. Egy-egy láda kihelyezése nem veszélytelen vállalkozás a rossz állapotú toronybelsőkben, általában négy óra alatt készülünk el egy helyen. Munkánkat sokfelé örömmel fogadták, sajnos azonban vannak, akik ezt ellenzik. Így törekvésünk párszor kudarcba fulladt. Terveink között szerepel, hogy menlevelet kérünk az érsektől, a kérést ez idő tájt postázzuk annak érdekében, hogy könnyebben tudjunk dolgozni.

A munkához szükséges ládákat egy civil szervezet biztosítja, azonban a többi járulékos költséget mi álljuk. Mindkét oldalról feleségeink már sokat perlekedtek, mert a költségek napjainkra az egekbe rúgnak, nem is beszélve a családtól távol töltött időről. De számunkra annál nincs szebb érzés, mikor ezekben a költőládákban a kotló gyöngybaglyokat megpillantjuk. Akkor érezzük, hogy minket a Jóisten fizet!