Körmenetben vitték a fatimai Szűzanyát

Így emlékeztek és emlékeztettek az egybegyűltek  a portugáliai kisvárosban, Fatimában történt  1917. május 13-i Mária-jelenésre, amikor három kisgyermeknek – Luciának, Francisconak és Jacintának – először adott át üzeneteket a Szűzanya, aki azután még öt alkalommal újabb találkozóra hívta a őket, hogy általuk újabb titkos üzeneteket, gondoskodó figyelmeztetéseket küldjön a világnak.

A körmenetet hagyományteremtő céllal tartották meg az almádiak, s évente szeretnék megismételni május 13-án, így készülve méltóképpen a fatimai jelenések közelgő századik évfordulójára. A jeles alkalmon részt vett a templom korábbi káplánja Árus-Kovács Gábor nemesszalóki plébános, valamint Bóka Tibor plébános Sármellékről (ő hozta el „vendégségbe” a Fatimai Máriát), s miután a szobrot a Szent Imre-templom oltáránál felállították - Szabó János almádi plébános úr vezetésével szentmisét mutattak be a vendégpásztorok és Laposa Norbert helybéli káplán koncelebrálásával.

Szentbeszédében Szabó János atya Jerikó falainak leomlását idézve vont párhuzamot az ószövetségi múlt és a jelen között. Mikor Józsué és a választott nép nem tudott bejutni Jerikó városába, mert bezárkóztak annak lakói, népével a frigyládát követve, harsonaszó kíséretében hét napon át hétszer járták körül a várost, s hetedik alkalommal leomlottak a város falai. Ezt a körüljárást  lehetne a körmenet eredetének tekinteni, mondta a plébános. Majd rámutatott: A körmenet mindig, ma is kegyelmi lehetőség, hogy leomoljanak „Jerikó falai”, amelyeket az emberek építenek egymás közé, a családon belül, vagy közösségeikben, máskor saját egzisztenciájuk körül. A ma embere is gyakran falak közé bújik, elzárja magát, hogy ne kelljen hallania, tudnia Istenről, de talán még a másik emberről sem. Bezárkózik az önzésnek, a bűnnek a falai közé, ahol egy darabig talán még boldognak, harmonikusnak is tűnik az élet, hiszen nem szól bele abba senki, de ez a létforma bármennyire is boldognak látszik, tulajdonképpen a megkezdett pokol, a későbbi magára maradottság, a magány előszobája. Ma azért jártuk ezt a körmenetet elsősorban, emelte ki az atya, hogy a kárhozattól mentse meg az Úr közösségeinket, hozzátartozóinkat, a környezetünkben élőket a Szűzanya közbenjárásával. És segítsen hozzá, hogy Jerikó falai leomoljanak az emberi lelkek, a családi fészkek körül, s mindenki boldog örömmel ismerje föl Isten végtelen nagy szeretetét, amely a Boldogságos Szűz Máriának ragyogott föl.

A szentmisén énekkel és a zenével szolgált Káplán György stuttgarti énekművész, Pusker János kántor és Kruppai Tamás orgonán.