Huszonöt év az egészség szolgálatában

Régóta ismerem Molnár Cecíliát. Annak idején iskolámban is megfordult, egészségnapot tartott a diákoknak. Bárkinél jár, bárki fordul hozzá, az elégedetten konstatálja: teste, lelke gyógyulóban. Hosszú ideje arról szól az élete, hogy másokon segít. Gyógyító.

– Éppen huszonöt évvel ezelőtt merült fel bennem az a kérdés, hogy mit tehetünk az emberekért úgy, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak egy orvosnak, egy egészségügyi intézménynek, hanem a számukra leghasznosabb és legfontosabb kezelést kaphassák meg. Fölkeltette az érdeklődésemet egy, a keleti gondolkodással foglalkozó könyv, illetve egy televíziós műsor, amiben Oláh Andort és menyét, Bánszky Juditot mutatták be, utóbbi a talpreflex terápiáról beszélt. Az elindulást ez hozta ki belőlem, megtudtam: a talpon az egész szervezet elérhető, és a reflexterületek ingerlésével a szervrendszerek működését tudjuk segíteni, illetve helyre tudjuk állítani a szervezet energia egyensúlyát. Ez azért is tetszett, mert nem kellett injekciós tű, infúzió, kórházi befekvés, műtét hozzá. Szó sem volt műtéti szövődményről, vagy a gyógyszerek mellékhatásáról, ez az úgynevezett szelíd gyógymód. Szentendrén Oláh Andorék háziorvosként így kezelték a betegeket. Tetszett, hogy az orvosi metodikát nem megkerülve, felkínálta betegeinek a választás lehetőségét – mondja Cecília, aki elhatározta,  megismerkedik a módszerrel, így hát nyakába vette a fél világot.

(Fotó: Nagy Imre)

Bense Erik éppen talpreflex-terápiás tanfolyamot szervezett Veszprémben Major Etelka vezetésével, erre azonnal beiratkozott, alap-, majd középszintű végzettséget szerzett.

– Etelka néni nem a saját érdemének, hanem a teljes univerzumnak, az Úristennek tulajdonította ezeket a lehetőségeket. A hit, egy felsőbbrendűséghez való tartozás nem állt tőlem távol. Tudnunk kell, hogy a sorsunk nem a mi kezünkben van, de a választás lehetősége igen. Akinek problémája van, azt egy felsőbb erő segíti a döntésben. Örömömet leltem abban, hogy először a szűk környezetemben próbáltam segíteni a gyógymóddal a legkülönbözőbb problémákon. Aztán, amikor eredmény tükröződött vissza, és ez elterjedt, hangja lett a tágabb környezetemben is, egyre többen kerestek. És egyre több, és egyre szebb visszatükröződésben volt részem. Például rengeteg fejfájós pedagógust kezeltem. Anatómiai ismeretekkel már rendelkeztem, hiszen a munkámat a sebészeti műtőben aneszteziológus asszisztensként kezdtem. Tisztában voltam tehát azzal, hogy milyen segítséget kap a beteg a hagyományos orvoslás köreiben, illetve azzal is, hogy a megfigyelésen alapuló keleti gyógymódok miben segíthetnek. Az akupresszúrát és az reflexterápiát ma már a Magyar Tudományos Akadémia is hivatalos gyógymódként ismeri el. Föntről jött ajándékként én közvetlenül a bajba jutott, a nehéz helyzetben lévő, a fájdalmakkal küzdő emberrel kerülhettem kapcsolatba – fogalmaz a reflexológus, akitől azt is megtudom, hogy tanítói, dr. Fügedi Agáta, dr. Lipóczki Imre, kivétel nélkül adománynak érezték gyógyító képességeiket, és kötelezőnek érezték, hogy ezt tovább adják, ezzel segítsenek. Ők orvosként, magánrendelésükön, úttörő módon alkalmazták a gyógymódot.

– Szárnyaik alá vettek, segítettek, magántanulójuknak fogadtak, ez nagyon jó érzéssel töltött el. Évente minden nyáron két-három hetet töltöttem náluk. Ez, és a páciensektől kapott bizalom nagy segítségemre volt. Aztán jöttek a 90-es évek, amikor a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet képzést indított a  „természetes gyógymódok tanácsadója” címért. Ebbe a gyógynövény ismerete, a homeopátiás kezelések, az ásványi anyagokkal történő terápiák, a virágillat terápiák, az indiai ayurvédikus, a kínai jinjang gondolkodásmód tartozott. Teljes, átfogó képet kaphattunk a naturmedicina irányából. A kemény táblás bizonyítványokat két év után a Népjóléti Minisztérium adta ki, akkor azt hittem, ez az itthon megszerezhető legmagasabb képesítés. Néhány év múlva viszont ezeket a bizonyítványokat semmibe vették. Akkor úgy nézett ki, mintha mi csak úgy kóklerkednénk. Nagyon rossz híre lett a természetgyógyászatnak, mert aki munkanélkülivé vált, azt hitte, hogy majd kézrátéttel, meg ráolvasással, telefonos távsegítséggel fogja az emberek problémáit (jó pénzért –  a szerk.) megoldani. Ez nagyon nagy mértékben rontotta a hitelét annak a munkának, amit mi néhányan elkezdtünk. Meggyalázták a természetgyógyászatot, és ez nagyon nehezen viseltem. Én őszintén, a segítés szándékával akartam gyógyítani, de akkor a közvélemény egy kalap alá vett minket a sarlatánokkal – mondja keserűen beszélgető partnerem, annak ellenére, hogy környezetében semmi elmarasztalást személyesen nem érzett.

– Engem Pápán akkor is megbecsültek, egészségügyi szakdolgozóként is helytálltam, az iskolák rendszeresen meghívtak egészségnapot, órát tartani. Az árnyoldalak ellenére tehát megvolt a hitelem. Ekkor jött a nagy lehetőség: a szegedi egyetem alkalmazott egészségtudományi tanszéke indított egy egészségfejlesztő-egészségtan tanári képzést. Erre módom nyílt beiratkozni, így szakdiplomát szereztem. Ez kellett nekem ahhoz, hogy a saját önértékelésemet teljesen helyre tegyem, hogy bizonyíthassam, én nem a mondvacsinált természetgyógyászok közé tartozom. Teljesítettem tehát a legmagasabb szintet, nemcsak főiskolai, de egyetemi diplomát is szereztem  – tudom meg, mint ahogy azt is, hogy ezzel párhuzamosan Cecíliát felkérték, hogy a veszprémi egyetem pápai kihelyezett tagozatán idegenforgalmi szakmenedzsereknek tanítson  egészségturizmust. Volt olyan évfolyam, hogy tizenkét hallgató nála akart  szakdolgozatot írni.

– Csak azt kellett elmondanom, amit belülről szükségesnek éreztem, jónak láttam. Ez tulajdonképpen arról szólt, hogy az egészségturizmusnak nem csak a fizikai hatása, hanem a mentális feltöltődés, a kapcsolatépítés is része. Az egyetemi képzés arra is ráirányította a figyelmet, hogy a test csak akkor tud jól működni, ha mentálisan is egyensúlyban vagyunk, és fizikális létünk csak akkor működik jól, ha ebben a környezetünk is segít bennünket. Nagyon fontos a genetika, az alkat és a nemiség is. A környezettudatos gondolkodók azt mondják, hogy az egészségünk megtartása nagy százalékban  múlik a környezetünkön (a levegő, az ivóvíz tisztasága, az épített környezet minősége, a munkahely). Emellett rengeteg írás szól arról, hogy a lelki egyensúlyunk és a biológiai egészségünk miként függ össze. A hagyományos orvoslás mindig a genetikai háttérből indul ki, de az is nagyon fontos, hogy ismereteink alapján mit választunk. Ha huszonöt év távlatából össze akarom rakni a képet, én úgy látom, hogy körülbelül egyötöd rész a genetikáé, ugyanennyi a lelki egyensúlyé, a környezeté, a táplálkozásé és a mi ismereteink alapján tett választásunké. Utóbbi legalább olyan fajsúlyos, mint az első négy. Hogy gyalog, vagy lifttel megyek az emeletre, citromot veszek a limonádéhoz, vagy egy üveg kólát, a tévét nézem, vagy kirándulok, ez csakis  az ismereteinken alapuló döntésen múlik. Az egyetemi képzés, mint komplett egészségfejlesztés a testi, lelki és szociális jólét eléréséhez, és ennek a fenntartásához segített. Amikor egy páciens felkeres, akkor megbeszéljük, hogy hol, milyen környezetben él, milyen táplálkozási szokásai, életmódja van – mondja a gyógyító, majd érdekességként említi: az elmúlt években mindig azt hallottuk, hogy a napsugárzás milyen ártalmas. Most az a nézet, hogy a legnagyobb hiányt a napsugárzásból éljük át, hiszen a tévé, a számítógép előtt élünk. Holott a környezetben energiával töltődünk föl, a nap fertőtlenít, és a hangulatunkat is befolyásolja, sőt, nagy jelentősége van az anyagcsere folyamatokban, a koleszterin szint beállításánál. Az energia kulcsszó. Ezt nem az ételekből kell nyernünk. Megkaphatjuk egy elismeréstől, egy anyai öleléstől, vagy a társtól is, aki megcsókol. Ha ezek hiányoznak, akkor fordulunk a mértéktelen evéshez.

– Szeretem a munkámat. Része vagyok ennek a társadalomnak és én is problémákkal nézek szembe. De úgy érzem, ha az elégedettséget az alapján mérem, amit létrehoztam, ahogy megbecsülnek, akkor igen, elégedett ember vagyok. Azért is, mert gyerekeim a nyomdokaimba léptek. Egészen pici koruktól ebben a miliőben nőttek. Azt látták, hogy hozzánk bárki jöhet a problémájával. Látták, hogy valaki a falat támasztva, kínokkal jött be, mert annyira fájt a dereka, és kiegyenesedve távozott. Azt is látták, hogy aztán a nénik, bácsik visszajönnek, kedvesek, derűsek és hálásak. Úgy nőttek föl körülöttem, hogy ennek mind szemtanúi voltak, és a maguk életében is ezt az irányt választották.  Az én gyerekeim nagyon sok nélkülözést éltek meg, hiszen minimális időt töltöttünk együtt. Lányom gyerekorvos Budapesten, fiam sebész akar lenni. Őszintén segíteni akarnak, ez nagyon jó érzés, és óriási megelégedéssel tölt el. „Az egészséget az ember teremti és éli meg mindennapi élete díszletei között, ott, ahol tanul, dolgozik, játszik és szeret” – idézi a reflexológus, majd hozzáteszi: – Az a célom, hogy a hozzám fordulókat a legmagasabb szintű életminőséghez való jutáshoz segítsem.