A legtöbbet hozza ki mindenkiből - Szabó Zsolt lett a hónap tanára

Régóta ismerem őt, még középiskolás korából. A beszélgetés formalitás, miközben új információk, életrajzi elemek is kiderülnek, azt is jó hallani, mennyire szereti a gyerekeket. Mindenkiből ki lehet hozni a jót; csak annyit vár el a diákoktól, hogy ne mondjanak nemet, próbálják meg a feladatot. Pályája során nem is nagyon volt, aki nemet mondott volna feladatra.

Szabó Zsolt az 1. számú iskolába járt, majd a Kállai Éva Gimnáziumba, a Vetési Albert Gimnáziumban érettségizett. Miután az első évben nem vették fel a főiskolára, kitanulta a nyomdai fotós szakmát, két évig dolgozott a Veszprémi Nyomdában. Testnevelés-földrajz szakos tanárként 1996-ban végzett Egerben, a főiskolai négy év életének egyik legszebb időszaka, vallja. Ez idő alatt is rendszeresen járt haza, Veszprémbe, családja, barátai várták itthon. Hogy miért a földrajz, arra úgy válaszol, mindig érdekelte a tárgy, szívesen forgatta a térképeket. A testnevelés nem volt kérdés, sportszeretetét otthonról hozta magával. Édesapja kézilabdabíró - sokan "Cubi" becenéven ismerik őt -, a sport iránti érdeklődés az ő hatása, közösen nézték a meccseket. Fiát is elsősorban a labdajátékok vonzották, foci, kézi, kosár, pingpong.

Egy év katonaság után munkát keresett, édesapja jelezte, hogy a Rózsa Úti Általános Iskolában van testnevelés szakos tanári állás. 1997. szeptember 1-től tanít az iskolában, mindkét tárgyat, a földrajzot is kezdetektől, de "Zsolt bácsit" általában "tesi tanárként" ismerik, holott az iskolában most ő az egyedüli földrajz szakos. Kosárlabda edzéseket tartott délutánonként, később foci edzést,  piciktől, első osztályosoktól kezdve a nyolcadikosokig, egy időben lányoknak is szervezett focit, nulladik órában. Diákjait rendszeresen viszi versenyekre, diákolimpiákra - kosárlabdában megyei döntőbe és országos elődöntőbe jutottak, fociban kétszer szerepeltek az országos diákolimpia döntőjében. A diákok kedvelik ezeket a többnapos versenyeket, szereplésük az iskolának is elismerést jelent.

A gyerekek szeretik, ha mesélek nekik, mondta Szabó Zsolt, december hónap tanára (Fotó: Penovác Károly)

Ha a tanári hitvallásáról, a pálya szépségeiről kérdezem Szabó Zsoltot, úgy fogalmaz:

- Nagyon szeretem a gyerekeket. Legyen az kicsi, nagy, ügyes, ügyetlen, mindenkiben megtalálom azt, amiért szeretni lehet, mindenkiből ki lehet hozni valami jót. Csak egyet várok el: ne mondjon nemet, ne mondja azt feladatra, hogy nem megy neki, nem csinálja meg. Próbálja meg. Nem is nagyon volt olyan diákom, aki valamit nem csinált meg. Volt kicsit ügyetlen, pufi, két ballábas, de ők sem mondtak nemet; tőlük mást kell elvárni, ha megpróbálják elvégezni a gyakorlatot, kaphatnak jó jegyet. Vannak ügyes, tehetséges gyerekek, akiket tanítottam és ma nemzetközi szinten is megállják a helyüket, nagy pályát futnak be. A testnevelésnek sokféle ága van, ha a diák gyengébb az egyikben, a másikban kiemelkedhet.

Beszélünk arról, hogy ma nehezebb motiválni a gyerekeket, mint évekkel ezelőtt és mennyire igénylik a jó szót, azt, hogy a tanár beszélgessen velük. Fontos, hogy a tanár a szünetekben, az órán is oldottabb legyen, beszélgessen velük, Szabó Zsolt ezt örömmel teszi.

- A gyerekek élvezik, ha mesélek nekik. Nagyon érdekli őket, amikor földrajz órán az utazási élményeimről mesélek - sokfelé jártam a világban, megosztom velük ezeket az élményeket, közben a földrajz anyagot is megtanulják. A mai gyerekek több beszélgetést igényelnek. Szükségük van arra, hogy valakinek elmondhassák azt, ami foglalkoztatja őket. Amelyik pedagógusban megbíznak, annak megnyílnak. A pedagógus biztos pont számukra, minden nap ott van, az iskolában, hozzá lehet fordulni. Tanárként, osztályfőnökként pszichológus is az ember, kezelni kell a problémákat, megoldani a konfliktusokat - ez a pálya szépsége és a nehézsége is.

Szabó Zsolt azt mondja, sokat köszönhet a családjának, feleségének és gyerekeinek, hogy otthon támogató közeget biztosítanak számára. Hétköznap szinte reggeltől estig az iskolában van, órák, edzések; otthon keveset látják, de megértik, elfogadják, támogatják őt. Otthon apa, nem tanár bácsi, apaként kérdezi ki a leckét.

Köszöni a Rózsa úti iskola közösségének, ahol minden pedagógus a maximumot nyújtja, a kollégák segítik egymást, a  másik mögött állnak. "Könnyű ilyen közösségben nekem is jónak lenni", mondja. A volt és mostani kollégák is sokat tettek, tesznek azért, hogy ő is a maximumot nyújthassa, a gyerekekből a legtöbbet kihozza. Köszönet illeti a gyerekeket és a szülőket, az iskolabüfés, mindenes Inci nénit.

Jólesik neki, hogy "a hónap tanára" cím miatt sokan megállítják, régi tanítványok is gratulálnak neki. Szerényen szabadkozik: mindenki végzi a dolgát, ő is, ezentúl is úgy, mint eddig. Öröm a visszajelzés, úgy érzi, van értelme a munkájának.