Épületegyüttesekben gondolkodhatott

Nem gondolt másra, csak arra, hogy építész lesz. A családban voltak építészek, apja, unkabátyja, innen az indíttatás, mondta Ruttkay Gyula, Balatonalmádiban élő építész, aki idén kapta meg a megyei Prima Díjat. Hozzátette, középiskolás korában a sport teljesen lekötötte, az lehetett volna a másik irány, csakhogy két verseny között felvételizett az egyetemre, felvették, így aztán el is dőlt, melyik pályán folytatja.

Nem tősgyökeres Veszprém megyei. Budapestiként Pesten kezdett dolgozni a Középület Tervező Vállalatnál, ahol a barátaival jó mesterek keze mellett dolgozhatott. A fizetés azonban meglehetősen alacsony volt. Egyik évfolyamtársától kapta a hírt, hogy Veszprémben fejleszteni akarják a tervező irodát, s akit elvesznek, annak segítenek lakáshoz jutni. Ez olyan lökés volt számára, hogy egyszer megnézte a leendő munkahelyet, aztán már jött is. 1966-ben került Veszprémbe, és aztán itt is maradt.

Pályafutása alatt maradandót alkotott, keze nyomát viseli többek között Ajka, Veszprém belvárosa. Van-e olyan munka, ami különösen a szívéhez nőtt? Ötvenéves pályafutásból kiemelni egy-két munkát, szinte lehetetlen, ráadásul nagyon különböző tervezési feladatai voltak.

Ajka belvárosában zajló munka húsz évet ölelt át, 1966-ban a városháza tervezésével lépett be a városba, és attól kezdve mindig volt ajkai munkája, s mindig a városközpontban.  Az tette nagyon érdekessé, izgalmassá ezt, hogy amikor az egyik tervezéssel elkészült, már körvonalazódott a következető, de már kérték a javaslatot, mi legyen a harmadik lépés: vagyis szépen szövődött tovább az egész.

A Veszprém belvárosi rehabilitáció számára bő egy évtizedig tartott. Szokatlan feladat volt, nem is úgy indult, hogy abból valami komoly munka kerekedik, emlékezett vissza mosolyogva. Az egész IKV-s épületek felújítása címén kezdődött, aztán abból is tömbnyi dolog lett. Arra, hogy ezekből mit lehet kihozni, menet közben derült ki, ennek nem voltak előzményei. Ez egy ilyen megtartós, megújításos, átépítéses feladat volt, kitalálni, miként alakulhat ki érték. Az egyenkénti, elzömösödött kis udvarokat összenyitották, így az épületek mellett olyan közterületeket hoztak létre, amelyek korábban sosem voltak. A munkában az volt az izgalmas, hogy nem tudták, mire lyukadnak ki.

Ilyen szintű és mérvű feladatok keveseknek adatnak meg, azért Ruttkay Gyula különösen hálás a szakmai sorsnak, hogy ilyen együttesekben gondolkodhatott!

Kérdésünkre kijelentette, a tervezés során mindig próbált „ruttkays” lenni, más kérdés, hogy ami végül megvalósult, nem mindig hasonlított arra, amit legelőször papírra vetett. De ezt nem sirámként mondta! Jelezte, akkoriban sokkal könnyebb volt a helyzetük, mint a maiaknak. Látja, mit kell küszködniük a tervezőknek, s milyen módon erodálódik manapság egy eredeti gondolat, mire abból pecséttel, hatósági engedélyekkel ellátott terv lesz. Szerinte sok bába között elvész a gyerek. Nem biztos, hogy amit 40-50 évvel ezelőtt gondolkodva, tervezve meg tudott csinálni, azt ma is meg is meg tudná tenni, pedig ma többet tud, mint akkoriban! E téren is szerencsés.

Korábban Ybl Miklós-díjat, Építészeti Nívódíjat is kapott. E sorban hol helyezkedik el a megyei Prima Díj? Ruttkay Gyula késő őszi meglepetésként értékelte! Kifejtette, most már nem annyira aktív, mint mondjuk húsz éve, ezért különösen nagyon jól esett számára, hogy van, ahol még számon tartják őt és a munkásságát.