Hova fordulhat az, aki rettegésben él?

A vádlott felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amit Imre nevetségesnek tart. 

– Tizenhat év házasság után elváltunk, fiam nálam maradt, a 4,5 éves kislányom az anyjához került. A feleségemmel úgy érzem, mindig normálisan viselkedtem. Megegyeztünk abban, hogy a kislányt kéthetente láthatom. Amikor május 26-án elmentem Várpalotára érte, J. A., a volt feleségem közölte, pénz kellene. Mondtam, kérjen attól, akivel együtt él.

Aznap kezdődtek a bonyodalmak, azóta félünk – idézi fel az előzményeket Imre. Hozzáteszi: még aznap este felhívta H. L., mondván, jó lenne, ha szót fogadna, mert ha nem, megöli. – Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kiabált, vigyem vissza a kislányt, és beszéljek a volt feleségemmel szépen, verést is ígért, meg, hogy felgyújtja az autómat. Kérdeztem, a kislány előtt akarsz megölni, azt mondta, mindenki előtt. Hogy a rendőrségre kerül, nem érdekli, többször járt már ott, jó ügyvédje van – állította.

– Volt feleségem férfi ismerőse, H. L. azzal ijesztget, hogy az ő volt felesége barátjának a kezeit saját gyerekei előtt törte el. Ezt is meg fogja úszni, nyugodjak meg – kiáltotta a telefonba. Mondtam újra: nem viszem a lányomat, mert mi lesz, ha megöli? Azt válaszolta: őt jobban szereti annál, mint hogy ezt tenné vele. „Téged foglak legyilkolni! Beverem a fejed, mert nem tudsz viselkedni egy nővel!” – fenyegetett.

„A. állandóan panaszkodik rád, nem vagyok gyilkos, csak elverlek. Milyen jogon beszélsz csúnyán A.-val? Egy nőnek add meg a tiszteletet!”– üvöltötte a telefonba. E beszélgetés után kővé dermedtünk a mostani párommal, mert H. L. azzal adott nyomatékot szavainak, hogy elmondta, Palesztinában megedződött tavaly szeptemberben – fogalmaz Imre, aki ijedtében azonnal hívta a várpalotai rendőrséget.

Ott azt mondták, majd szóljak, ha találkozom vele. Felhívtam a kenesei rendőrséget is, ahol ugyanazt mondták, akkor szóljak, ha H. L. Főkajáron lesz. Éjszaka le sem hunytuk a szemünket, de szerencsére nem történt semmi. Vasárnap délután felhívott A., hogy jön a gyerekért, este fél nyolcra. Amikor mentünk kifelé a kislányommal, A. ott állt a kapuban, L. pedig a bokor mögül hirtelen előugrott, és azonnal ütött-vert. Egyenlőtlen küzdelem volt, mert ő sokkal nagyobb és erősebb nálam. A kislány kiszaladt az anyjához, a másik két gyerek is ordított, sikított az ijedtségtől.

Az egyik szomszéd is szemtanúja volt mindennek. Alighanem a párom védett meg az agyonveréstől, aki kettőnk közé ugrott, miközben ő is kapott a hátára egy ütést. Én közben menekülni próbáltam vérző fejjel, halálfélelemben, kétségbeesve. A fejem nyoma még ma is látható a kerítésen. Hívtam a rendőrséget. A kenesei rendőrök öt perc múlva kiérkeztek, hívták a mentőket, bevittek a kórházba, elláttak, hazaengedtek. H. L.-t Almádinál elfogták. A balatonalmádi rendőrségen feljelentettem őt.

– Volt feleségemet három héttel a támadás után kértem, láthassam a kislányomat és kértem, többet ne érjen engem bántódás. Az ottani rendőrségen megkérdeztem, ha az embert megfenyegetik, veréssel, vagy megöléssel, milyen védelemre számíthat, mondták: ez nem bűncselekmény, semmilyenre. Ha sor kerül ilyesmire, csak akkor tudnak közbe lépni. Javasolták: szerezzek be önvédelmi eszközöket, például gázsprét és ne menjek egyedül sehová. Közben gyermekelhelyezési pert indított A., pedig erről már megállapodtunk korábban ügyvéd előtt. Szeptember 20-án volt a tárgyalás, azóta ismét láthatom kéthetente a kislányomat – mondja Imre, majd újra elismétli, a verés óta félnek az új párjával. – Milyen világ az, amikor rettegésben kell élni? – kérdezi.

Aztán hozzáfűzi még, a kislányuk szerencsére jókedvű, kiegyensúlyozottnak tűnik, Balatonfüreden élnek, úgy tudja, legalábbis oda megy érte, az egyik játszótéren találkoznak. – Éppen kertészkedtem, amikor a verekedés kitört – borzong még most is Rédli Sándorné. – A kislány egyszer csak kirohant és kapaszkodott a kerítésbe, hogy ő nem akar menni, az a férfi meg ütötte-verte Imit, a párja próbálta védeni, aki szintén kapott egy ütést. A kislány közben kifutott, az anyja kocsiban ült, aki odaszólt az udvarban levő fiának, hogy ne avatkozzon bele semmibe. A férfi azt üvöltötte, hogy megöli Imrét. Borzalmas! – fogalmaz. 

A történtekről szerettük volna hallani A. és L. véleményét is. A nő által megadott e-mail címre elküldtük kérdésünket. A nő ígérte, megmutatja a levelet L.-nek. Egyiküktől sem kaptunk választ a jelzett határidőig. A Veszprém megyei Rendőr-főkapitányságtól megkérdeztük: kérhet-e valaki és milyen védelmet akkor, ha megfenyegették avval, hogy megverik és megölik, sőt, meg is verték. Ez májusban történt, már bírói ítélet is született. Azóta nem volt sem verés, sem zaklatás, de a férfi új párjával és annak két kiskorú gyermekével továbbra is rettegésben él. Ha megtámadják használhat-e gázsprét, vagy ütlegelő eszközt? 

Péter Katalin rendőr alezredes, a Veszprém MRFK Bűnmegelőzési Osztály Család-, gyermek, ifjúságvédelmi, áldozatvédelmi kiemelt főelőadója azt válaszolta, ha sem verés, sem zaklatás nem történt május óta, rendőrségi intézkedésnek nincs alapja. Ha fenyegetés történne, azonnal hívni kell a rendőrséget, és ők intézkednek. A zaklatás bűncselekmény. A jogtalan támadás elhárításához szükséges védekezést mindenki megteheti, azt előre nem lehet megmondani, hogy az adott esetben mi a szükséges védekezés, ez a körülményektől függ, és a jogosságot a bíróság vizsgálja.Dülkné dr. Pintér Zsuzsanna a veszprémi törvényszék sajtószóvivője a feljelentést követő ítéletről elmondta: H. L.-t bűnösnek mondta ki a Veszprémi Járásbíróság zaklatás vétségében, testi sértés bűntettének kísérletében, és ezért halmazati büntetésül tíz hónap szabadságvesztésre ítélte.

A büntetés végrehajtását két évre felfüggesztette és megállapította, hogy a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és a szabadságvesztés kétharmad része után a vádlott feltételes szabadságra bocsátható. Eszerint ha két éven belül újabb bűncselekményt követ el, akkor rendelkezik a bíróság a tíz hónapos börtönbüntetés utólagos végrehajtásáról. A vádlott köteles a bűnügyi költséget megtéríteni. Nem jogerős az ítélet, másodfokon elbírálják, ami legalább fél évet igényel.Horváth Imre ezt az ítéletet nevetségesnek tartja, mert hiszen azt mondja, volt felesége férfi ismerőse emberöléssel fenyegetőzött, amivel szerinte meg is próbálkozott. Kérdésünkre, szeretné-e, hogy ilyen körülmények között a kislánya hozzákerüljön, elmondta: nagyon félti, de úgy tudja, nincs kellő indoka ahhoz, hogy magához vegye.