Génjeinkben hordozott természetszeretet

Amikor a természetvédelem és állampolgár kapcsolatáról kezdtünk beszélgetni Fischer Józseffel, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának vezetőjével, első mondta az volt, hogy lassú javulás tapasztalható e téren, próbálunk környezettudatosan élni. Igen ám, de honnan jutottunk hová, és merre kellene tovább menni? Erre nincs egyszerű válasz.

Fischer József jelezte, száz évvel ezelőtt az emberek ökológiai gazdálkodást folytattak, ehhez való eszközeik voltak, az igényeit, a megélhetését is ehhez igazította. Igaz, nem is volt más lehetősége.

A fejlődés mára olyan irányt vett, ami megnehezíti a természettel való együttélést is. Napjainkban a városi embernek már nincs meg az a lehetősége, hogy ilyen életet éljen, ugyanakkor vidéken még találkozhatunk ennek a nyomaival. Ami úgyszintén sajnálatos, hogy az ember sok esetben már nem tekinti magát a természet részének. A városi ember, aki generációk óta a panelben él, olyan szinten szakadt el a természettől, hogy nem is tudja, mi ez.

Pásztortalálkozó a salföldi majorban. A fejlődés mára olyan irányt vett, ami megnehezíti a természettel való együttélést is (Illusztráció: Penovác Károly)

Szerencsére azonban egyre többen kezdik felismerni természetszeretet, a természetvédelem jelentőségét, érezhetően nő az érdeklődés a természeti környezet iránt. Fokozott hangsúlyt fektetünk arra, hogy ugyan más irányt vettünk az életünk - ami persze lehet tőlünk független folyamat, mert szeretünk jobban élni - ugyanakkor mégis csak kíváncsiak vagyunk arra, miként működik a természet, milyen lehetett annak idején élni. Ez talán a génjeinkben még benne van.

Az őrszolgálati vezető szerint ebben a folyamatban kulcsszerep hárul az ismeretterjesztésre, az oktatásra. Az erdei iskolák, a nemzeti parkos látogatóhelyek, egyéb közjóléti helyek, objektumok mind-mind hozzájárulhatnak a szemléletváltáshoz. A természetes életmódra nevelést nem lehet elég korán kezdeni, ebben nagy szerepük van az erdei iskoláknak, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a környezetükkel. Úgy tapasztalja, a fiatalok nyitottak, fogékonyak erre, kellő bennük az érdeklődést. A látogatóhelyeken, a közjóléti objektumokban pedig a felnőtteket is meg lehet szólítani. Mindegyik helyen információt is kapnak az őket körülvevő világról, ami célravezető, és a jövőben tovább erősítendő folyamat kell legyen.

Ha az embereknek végre sikerül kiszabadulniuk a természetbe, ráadásul mindezt kulturált körülmények között tehetik, az sokat segít a szemléletváltásban. Az erdőgazdaságok, a nemzeti parkok részéről ennek a munkának van értelme.