A betegségéből felépülve a kerékpározás adott erőt az élethez

Ezekre a kiskori emlékeimre is gondolok, amikor bringával 200 kilométert tekerve megkerülöm a Balatont, vagy elmegyek Dunaföldváron át egy nap alatt a 288 kilométerre, Gödöllőre, a rokonokhoz. Meggyógyultam, és attól kezdve nincsenek akadályok előttem - így vall szenvedélyéről, a biciklizésről, és az életről az ajkai Göncz Ákos.

Dinamikus, határozott, jó kiállású sportos alkatú fiatalember pattan a csodabringára szuperszerelésben. Muszáj tekerni minden nap egy kicsit, legalább 10-20 kilométert, ha az ember formában akar maradni - nevet nagyot. Ákos sajnálja, hogy a minapra tervezett balatoni körbekerülésről le kellett mondania az eső miatt. Nem baj, majd legközelebb - nyugtázza, és pár perc múlva már otthonában huppan a fotelba, és kínál frissen gőzölgő kedvencéből, a pizza tekercsből. - Csak mértékkel eszem belőle, mert hizlal - jelzi.

Bárki, bármikor elkezdheti a sportot, sosem szabad feladni semmit – vallja az ajkai Göncz Ákos (Fotó: Györkös József)

- Már kiskoromban, a gyógyulásom után megkedveltem a bringázást, mert sikerélményt, erőt adott - beszél a kezdetekről. - Evvel úgy éreztem, én is vagyok olyan, mint a többi gyerek, mert betegségem után évekig azt éreztem, más vagyok, mert velem valami olyasmi történt, ami mással nem: kórházban feküdtem, míg a többiek játszottak - vall megható őszinteséggel. - A nagy lépés a bringázásban nemrég, 2011-ben történt - folytatja. - Káldi Géza, az egyik ajkai egyesület vezetője szervezésében részt vettem egy Kab-hegyi túrán. Aztán jött a Pannónia Kerékpáros Körtúra, száz kilométer naponta tíz napon át. Jól bírtam, és ez akkora motivációt adott, hogy végigkerekeztem a nyarat. Egy keszthelyi bringás csapattal pedig egy nap alatt körbetekertünk a Balatont. Aztán mindig újabb és nagyobb távok jöttek, meg velük a sikerélmény! Például nemrég az Alföldi túra kilenc napon át közel 900 kilométer. A bringázásban az a jó, hogy csak te vagy, a géped meg a természet. Kedvencem a Balaton-felvidék, az gyönyörű! Nincs jobb annál, mint a nap végén úszni egy jót a Balatonban, máskor valamilyen vízi sportban küzdünk egy jót a többiekkel - utal egyéb passzióira.

- Bárki, bármikor elkezdheti a sportot, sosem szabad feladni semmit, ha nehezen is kezdődik, akkor is, bármi elérhető az életben, csak ki kell tűzni egy célt! - mondja megkapó érettséggel. Hozzátéve: ahogy példaképei, Káldi Géza vagy Móricz Vilmos, az ajkai középiskolai tanár teszi.

- Nekem mindenért meg kell küzdenem, de erővel, kitartással megvalósítható a kitűzött cél, és saját sorsommal remélem, példát adhatok azoknak, akik nem látják a fényt az alagút végén. Emlékszem, eleinte még az Ajkához közeli Úrkútig is alig tudtam elbiciklizni, félúton már toltam a gépet. Ma pedig több száz kilométer is megy, közel 300 is egy nap alatt, amit idén Gödöllőig megtettem, ahol a táblánál felhívtam a szüleimet, és mondtam: megcsináltam! Sokat köszönhetek nekik, annak idején virrasztottak mellettem évekig, mondhatom együtt küzdöttünk a betegség ellen, ma pedig mindenben számíthatok rájuk - mondja elkomolyodva. - Néha egy túrán megvillan előttem, hogy felülök a vonatra, avval megyek tovább. Amikor ezt az érzést leküzdi az ember, az is nagy teljesítmény - állítja.

- A bringázásban is, mint minden más sportban alapvető a mértékletesség, és én emiatt nem lennék jó élsportoló, nem is törekszem arra. Sokszor tudnék még tíz kilométer futni vagy tekerni, de nem érdemes átlépni minden határt. Vallom, hogy az ember saját korlátait sose lépje át, addig sportoljon, mozogjon, amíg igazi örömét leli benne, és az eredményekhez a természetes erőre, a tiszta teljesítményre van szükség, és nem kényszerűségből sportol. Ez a valódi siker, nem igaz? - kérdi.

Ákos barátaival, de legtöbbször egyedül teker, mert így akkor áll meg, amikor akar, és olyan tempóban megy, ahogy akar. Általában nem a kerékpárúton megy, mert szerinte azok nem túl jók, sok rajtuk a gyalogos is, meg aztán nem mindig ésszerűen tervezték ezeket.

- Már gondoltam arra, hogy egy rövidtávú triatlonon, meg a vasember versenyen is indulok, ami megint nehéz kihívás lesz - avat be terveibe. Aztán itt van az iskola, ahová érettségi után jár, gyógy- és sportmasszőr lesz.

- Boldog vagyok, hogy ez sikerült. Gyógyíthatok, és ez már most elégedettséggel tölt el, örömet okoz. Hogy mit szeretnék tíz év múlva? Családot, feleségnek egy sportos, ambiciózus, nem dohányzó lányt, meg azt, hogy megmaradjon a mostani erőnlétem, és bírjam a napi száz kilométert. Evvel mindent megkapok az élettől - mondja.