Ki tartsa fenn a temetőt?

Rögtönzött összejövetelre hívtak a település hivatalába. Itt beszélgettünk a kialakult helyzetről a polgármesterrel és néhány helyi lakossal.

– Az évek során pályázatokból, saját erőből rendeztük, fejlesztettük a temetőt. Kerítést építtettünk, felújítottuk, lapoztattunk, térköveztük a ravatalozó belső helyiségét, utat csináltattunk, kapukat újítottunk fel, megoldottuk a víz- és áramellátást, a külső részt parkosítottuk, díszfákat ültettünk. Mindezt a lakosság és az elszármazottak megelégedésére. Szerettük volna a megállapodást felújítani, ezért megkerestük a református egyházat, hogy újra megkössük, azokkal a feltételekkel, amiket ezelőtt tíz esztendővel is ajánlottunk. Itt adódott a probléma: az egyház vezetése nem írta alá a megállapodást. Olyan kitételhez kötötte, hogy aki az egyházfenntartói járadékot nem fizeti, annak ötvenezer forintot kell fizetnie sírhelymegváltás címén, hogy eltemethesse a hozzátartozóját – kezdte a történetet Marton Dezső, a település polgármestere. Mint mondta, ebbe a feltételbe viszont az önkormányzat nem ment bele, már csak azért sem, mert a temetőt sok évvel ezelőtt a faluközösség építette. Igaz, a tulajdonjog közben a református egyházhoz került.

A temetőnek addig is működnie kell, amíg önkormányzat és egyház megállapodik a fenntartásban (Fotó: Nagy Imre)

– Ezen a ponton a lakossághoz fordultunk, falugyűlést hívtunk össze, ahol az előbb említetteket elmondtuk. A jelenlévők kinyilvánították a véleményüket, hogy szeretnék, ha a temetőt továbbra is az önkormányzat gondozná, és azt viszont nem, ha különböző jogcímeken fizetniük kellene az egyháznak. Elindult egy aláírásgyűjtési akció is a régi megállapodás újbóli létrejötte érdekében. A lakosság kilencven százaléka csatlakozott ehhez. Az ívekkel megkerestük az egyház helyi vezetését, az eredményt ismertettük a tiszteletes úrral. Ő annyit mondott, az egy dolog, hogy az emberek emellé álltak, de az egyháznak a talpon maradáshoz szüksége van a pénzre – mondta a község első embere. A folyamat nem állt meg, a tiszteletes úr és az egyik presbiter (ők ketten állnak szemben a faluval ebben a témában) megkereste a testületet, azt akarták, hogy az önkormányzat nyisson egy másik temetőt, ahova azok temetkezhetnek, akik nem fizetik meg az egyházi járulékot. – A képviselők, de mindenki felháborodott, és írtunk egy újabb petíciót, amit eljuttattunk a lakossághoz. Arról szólt, hogy ezt az „ultimátumot” nem tudjuk elfogadni. Akiktől pedig ezt kaptuk, azoknak nincs helyük Adorjánháza közösségében. A többség akaratával nem lehet szembemenni. Írtunk egy levelet a püspök úrnak, felvázolva ezt a folyamatot. Kértük, hogy vizsgálja ki az ügyet, és küldje el a hivatalából azt, aki ezt az ultimátumot megfogalmazta – mondta el a polgármester.

A hölgyek részéről is sorjáznak a panaszok, ki a temető állapotát, ki a temetés árát, megint más az elöregedett, fizetésképtelen lakosságot hozza példának.

– Az evangélikusokhoz, katolikusokhoz havonta járnak ki, nálunk, reformátusoknál sem kell főállású lelkész. Nem tudja eltartani a közösség. Pedig amúgy semmi gond vele, értelmes ember, jól énekel, jól beszél, de amikor idejött a faluba, olyan emberekre hallgatott, akikre nem kellett volna. Nemcsak az ő gyerekeit vitte el másik iskolába, de a faluban más családokat is agitált erre. Próbáltunk felé nyitni, de nem sikerült. Amúgy sem sokan jártak a templomba, de most aztán nagyon kevesen – tartják az asszonyok, akik elmondták, hogy az egyház részéről érkező javaslatokkal a falu nem járt volna jól. Ezért egyre többen nem kérik az egyházi szolgáltatásokat. – Hogy mit várunk a nyilvánosságtól? Azt, hogy az egyház is elgondolkodik a megoldási lehetőségen. Látniuk kell, hogy mit az, amit a község elfogadhat, és mi az, ami már túlmegy minden határon. A presbitériumban kisebbségben maradtunk a véleményünkkel – foglalta össze a történteket Marton Dezső.

– Nem a faluról, hanem a polgármesterről és néhány személyről van itt szó. Hogy velük miért így alakult a kapcsolatom, az egy régi ügynek köszönhető. Nevezetesen annak, hogy elsős gyermekünket nem az ő elvárásaiknak megfelelő iskolába írattuk be. Ezért volt egy óriási meghurcolás, számonkérés és neheztelés. Most a temetőügyről van szó – mondta el Füstös Gábor helyi református lelkész, akit később kerestem fel, hogy megtudjam, ő miként vélekedik a temető ügyéről. – Hogy miért van a szembenállás a falu vezetése és az egyház között? 2011. december 31-én lejárt a megállapodás, aminek a lényege, hogy a gyülekezet ingyen és bérmentve átadja a fenntartást az önkormányzat részére. Elismerem, hogy az önkormányzat becsületesen fenntartotta a temetőt. Semmi kifogás nem merült fel a részünkről. Az új megállapodáshoz tettünk egy mellékletet, mivel a faluban egyre többen vannak olyanok, akik nem fizetik meg az egyházfenntartói járulékot (ebből és a perselypénzekből él az egyház), viszont a temetőt mindenki használni akarja. A presbitérium látta ezt az aránytalanságot, azt, hogy van olyan, aki évtizedeken keresztül nem fizet járulékot, amit az egyházkerület ajánlása alapján határoz meg a presbitérium, nem ad perselypénzt, nem ad külön adományokat, mégis ugyanolyan jogok illetik meg a temetőben, mint azt, aki évente mindezt megteszi. Ezért úgy döntött, hogy fenntartásra odaadjuk a temetőt továbbra is, azzal a kéréssel, hogy akik nem fizettek egyházadót, azok sírhelymegváltást fizessenek. Ezt az önkormányzat visszautasította.Füstös Gábor szerint a fő gond, hogy az önkormányzat nem hajlandó sírhelymegváltással elvállalni a temető fenntartását. Mindez marad az egyházra, amely bevezette a sírhelymegváltást, meghatározta a temetői szabályrendeletet, s igyekszünk fenntartani a temetőt.

– Megpróbáltak a lelkünkre beszélni, érvelnek azzal, hogy ők fenn tudják tartani, mi nem. Sok érv és ellenérv elhangzott, az egyház részéről többféle megoldási javaslatot kínáltunk. Arra is hivatkoztak, hogy az emberek szegények, és nem tudnak fizetni. A „szegény” emberek tudnak több százezer forintos temetést rendezni, de nem tudnak az egyháznak fizetni havi ötszáz forintot? – fogalmazott a lelkész, aki elmondta, elismeri, a temető állapota méltatlan körülmények közt volt. Azóta kétszer lenyíratták a füvet, de ekkora gaz nyomait nem lehet eltüntetni egy-két hónap alatt. Szerinte, ha az önkormányzat újra jelentkezne, és együtt kívánna munkálkodni velük, ez az egyházon nem múlna.

– Mi keresnénk megoldást arra, hogy ők is részesek lehessenek, ugyanakkor az egyház ebben ne járjon rosszul. Tudom, hogy a helyzet jelen pillanatban nem tökéletes. A hosszú huzavonában, 2012-ben az önkormányzat még ellátta a fenntartói feladatokat, mi pedig jóhiszeműen azt gondoltuk, hogy meg tudunk egyezni. Idén az önkormányzat egy kapavágást nem tett, ellenben júniusban közölte a faluval, a temető azért néz ki így, mert az egyház tartja fenn. Mi nem vettük vissza, ám szerintük jogilag már a mi fenntartásunkban van. Kértem, hogy jegyzőkönyv alapján vehessem át a temető fenntartását, ám erre azóta sem került sor – mondta el Füstös Gábor.

A közös gond közös orvoslást kíván

Mi lehet a jelen helyzetben a megoldás? – Ha az egyház részéről gondolkodom, az volna ideális, ha az emberek elismernék, hogy az egyházra ilyen kicsi faluban is szükség van. Mégpedig itt élő lelkésszel, aki az idejének, a figyelmének, a szeretetének a teljességét rákölti ezekre a gyülekezetekre, és akit bármilyen problémával meg lehet találni. Ha a megoldást a temető gondja mentén kell megfogalmazni, akkor biztos vagyok abban, hogy lesznek olyanok, akik ebben segítenek. És amíg vannak, akik megköszönik a vasárnapi igehirdetést, úgy gondolom, érdemes itt maradnom. Annyi bizonyos, hogy én ide nem békétlenségre, hanem szolgálni szegődtem – mondta a lelkész.