Porcelán akvarell - Műalkotások mutatják be Kínát

Pápai Éva – Nagy Endre Festői tájak útikönyve sorozat II. kötetét foghattam a kezemben. Az elsőhöz már lehetett szerencsém. Akkor a festőművész – Pápai Éva – és férje – Nagy Endre, a Pannon Egyetem tanára – Indiában járt, ezt az utat örökítették meg egy olyan könyvben, aminek csupán a neve útikönyv. Valójában egy festményeket (akvarelleket) tartalmazó művészeti album. Ott és az a könyv is megfogott, mert Indiát nem úgy ismerhettem meg belőle, mint bármely útkönyvből, hanem egy művész egyedi nézőpontján keresztül láttatva.

Kínáról keveset tudunk. Számunkra ma is zárt világ, a múltja, a kultúrája és a jelene is. Ott még mindig él a kommunizmus egy speciálisan távol-keleti válfaja, amiről annyit azért sejthetünk, sokkal több köze van az ősi császári diktatúrákhoz, mint a szovjet típusú kommunista önkényhez. A gazdasága – noha a kínai termékek kezdetben a bóvli szinonimáit jelentették – szárnyal, meghódította a világot.  Az közismert a távol-keleti hatalomról, hogy tudománya, gazdasága, kultúrája évszázadokkal előzte meg az ismert világot, de mivel bezárkózott, befelé fordult, a világ nem ismerhette meg.

Pápai Éva Kínában. A művész a helyszínen vázlatokat készít, az akvarelleket itthon fejezi be (Fotó: Nagy Endre)

Az már kevésbe köztudott, hogy a középkorban Kína – pontosabban 1405 és 1433 között – egy fantasztikus, a korabeli technikai színvonal körülményei között hihetetlen méretű flottával (60-80, 100 méter hosszúságot is elérő dzsunkarajjal) körbejárta az egész Földet. Ismerjük az expedíciót vezető udvari főeunuch nevét is, Cseng Ho-nak hívták. A hajókon szállított 26-28 ezer kínai harcos azonban nem rendezett vérengzést sehol és nem létesítettek hídfőállásokat sem a későbbi gyarmatosításhoz, mert nem látták értelmét. Cseng Ho hazament, és beszámolt róla, hogy a nyugati világ fejletlen, civilizálatlan. Nem ismerik az iránytűt, nem tudnak a tengeren navigálni a csillagok alapján, nem ismerik a porcelán titkát, nincsenek értékesíthető termékeik, betegségek, járványok tizedelik őket, mert nem tisztálkodnak, a higiéniát nyomokban sem ismerik, koszosak, büdösek. Nem kellett sokat győzködnie a Ming dinasztia aktuális uralkodóját, hogy úgy döntsenek, nem érdemes nyitni a világ felé, mert a Föld Kínán kívüli részével nem lehet mit kezdeni.

Ezt a történetet azért tartottam érdemesnek itt és most elmesélni, mert Pápai Éva gyönyörű akvarelljei ezt a Kínát mutatják meg nekem: az országot, ahol évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt is olyan magas szinten művelték a tudományt és a művészeteket, hogy a Nyugat a nyomába sem érhetett. Aki teheti, utazzon el Kínába, aki nem teheti, feltétlenül vegye a kezébe Pápai Éváék útikönyvét. A leheletfinom akvarellek mint a porcelánok, kecsesek, letisztultak, törékenyek. Az útikönyvekből, egyébként ebből is – erről a szerzőtárs férj által szerkesztett, magyar és angol nyelvű szöveg gondoskodik – minden praktikus ismeret megtudható Kínáról. De aki Kína lelkéről akar benyomást kapni, az engedje, hogy az akvarellek vezessék.  
(Kína Ahogy egy akvarellista látja, Kairosz Kiadó.)