Ismerős hangulat Kapolcson

Huszonharmadik alkalommal szervezték meg idén a fesztivált, ahol negyven helyszínen ötszáz program várja a látogatókat. Sok a visszatérő vendég, akit vonz az ismerős hangulat, a falusi romantika, a természetközeliség és a programkavalkád, az illatok, ízek. Jól megfér egymás mellett a komolyzene, a dzsessz, a blues, a vers, a játék, a néptánc, a cirkusz, az élő szobor. A meleg ellenére is megtelik a falu, az utcákon hömpölyög a tömeg, az udvarokban az emberek pihennek, zenét hallgatnak.

Együttműködő udvar, együttműködő partner – sok ilyen táblát látni Kapolcson végigsétálva. A tájudvarban, nosztalgiakiállításon korabeli újságok, könyvek között válogathatunk, a régmúltat idézhetjük, mellette odébb szemünk előtt készülnek a textil mesefigurák, babák, játékok.

A gólyalábas, biciklis és a lovon álló bohóc az esti cirkuszi előadást ajánlja a nagyérdemű közönség figyelmébe, a Malomszigetre vezető hídon egy mozdulatlan alakról sokan nem tudják eldönteni, agyagszobor-e vagy élő figura. A Muharay-udvarban gyereknapot tartanak, a gyerekek néptáncot járnak, mások népi játékokat próbálnak.


Az egyik udvarban virágdíszes, illatos gyertyákat árulnak, és a kutya is kalapot visel, arrébb, az Artjáróban kicsi piros lábos lóg az udvar közepén, „Trevi-kút” felirattal. Pénzérmék is vannak benne, akárcsak az igaziban. Kövek, kütyük, kerámiák, vásárfiák, langalló, lángos, kürtőskalács – minden, mi szem-szájnak ingere.

Mindenki eszik, iszik, inni kell, meleg van. Nem viszkit, pedig a „viszkis” is jelen van, igaz, csak a kerámiáival; nem személyesen, viszkisflaskát a viszkistől, hirdeti. Az udvarokból zene szól és a völgymunkások idén is udvariasan, készségesen segítenek.