A lejtők ördögei, avagy hegyikerékpárosok élesben

– Ettől ugrik egekbe az adrenalinszint, ez hajt, ez visz előre. Keressük, várjuk a versenyeket, kemény pályákat, kihívásokat. Egy magunkfajtának ez semmihez sem fogható érzés. Boldogok vagyunk, hogy a hegyi bringázás az életünk része lehet! – így beszéltek szenvedélyükről a Naplónak a résztvevők Eplényben, a Bringarénában, ahol a múlt hétvégén Gravity Hall Downhill országos bajnokságot rendeztek.

Először az időmérő és szabadedzéseken találkoztam velük szombaton délelőtt. Porfelhő, hatalmas forróság fogadott, az izzó abroncsok alatt lefelé zúduló kövek, a fizika törvényét szinte átlépő, vágtázó, az izzadságtól csuromvizes bringások, csodagépek, dizájnos csúcsszerelések, biztató hujjogások, tapsok, vállveregetés, aggódó és büszke szülők, csupa lüktetés!

– Inkább versenyezzen a gyerek, mint hogy drogozzon, ezért adok is pénzt erre szívesen, pedig alaphangon több százezer egy gép, – magyarázza egy anya.

A kaposvári Forró Ilona az unokaöccséért aggódik a pályaszélen, bízik benne, de mégis. Elmondja, milyen fontos a maximális szellemi koncentráció, nem csak a fizikai erőnlét számít, és inkább bátor legyen, ne határtalanul vakmerő a sportoló.

(Fotó: Kovács Erika)

Félelemnek nincs helye, aki fél, könnyen hibázhat is. Vig Balázs, a veterán downhilles nemcsak a lejtős bringázásban profi, hanem az események humoros közvetítésében is.

Többen arrébb, az erdő mellett, sátrakban készülődnek, bringát szerelnek, beszélgetnek. Ezeknek a fiúknak és köztük egyetlen lánynak, Bereczki Vikinek, a lejtők ördögeinek, a hegyi kerékpárosoknak avagy a downhilleseknek igazi ajándék ez az eplényi pálya, ahol télen sípálya működik, és most fantasztikus hangulatú DH-faluvá alakította a 120 résztvevő, no és a főszervező, Gács Péter, az elit kategóriás, Európa legveszélyesebb lejtőit megjárt szuperbringás srác, ezúttal a LiMiT Racing Team képviseletében. Ő már tavaly Eplénybe hozta az év legrangosabb DH- versenyét, és megszállottan küzd a sportág rangjáért. Ebele Bálint, a Bringaréna marketingfőnöke mindenhol ott van, péntek óta felvonóval járja, figyeli a pályákat, segít.

– Mi vonz ide? Hát a terep, a szenvedély, ez a szerelmem! – lihegi két edzőfutam között az isaszegi Ziemer Tamás, a felvonóra várva.

– Én minden pénzemet erre költöm – jelenti ki az abonyi Kollár Péter.

– Forróság van, kiváló a pálya meg a társaság! – törli a verejtéket magáról a budapesti Gál Lukács és a pécsi Vén Dániel.

– Ha adrenalin van, mindent kibír az ember! – állítja a mogyoródi Suhajda László. Közben villámgyorsan bepattannak a fiúk a felvonóba, utánuk mi is. A pálya lenyűgöző, aki itt lejön, az a legbátrabbak közül való. Fenn a rajtnál a budapesti Hargitay Gábor, aki most csak nézelődik családi, baráti körben, azt mondja, hogy ez a sport nem veszélyesebb a síelésnél.

– Ez a pálya megközelíti az ausztriai schladmingit, színvonalas, jó vonalvezetésű – állítja Fekete Gergely és Koppány Balázs. Ezt boldogan nyugtázza Fiskál János eplényi polgármester is.

Az eplényi Bringarénában megrendezett Gravity Hall Downhill országos bajnokság győztesei az érmekkel, ajándékokkal (Fotó: Kovács Erika)

Szombaton élesbe fordultak az események: a fourcross kategóriában, ahol négyen indulnak egyszerre, végül Krizsák János, Hódi András és Szabó Endre lett a befutó. Vasárnap délutánra hatalmas küzdelem alakult ki, több kategóriában száguldoztak a bringások.

– Jobbra számítottam – lihegi a célnál Csicsai Ádám. Nem baj, büszkék vagyunk rád, veregetik a hátát a barátai. Liszi Attila, a csúcsprofi 1,35 perc alatt vágtázott le a másfél kilométeres pályán a 185 méteres szintkülönbségen. Érdekes volt open kategóriában Szecskay András és Krizsák János, a két jó barát élvonalbeli helyezése, ők a semmeringi versenyt Ausztriában már többször megnyerték.

Jó volt nézni, ahogy a szervezők és versenyzők egy célért dolgoztak, a pályát is együtt építették, hogy élvezhessék a világ legszebb sportját, a hegyi bringázást. Különleges élmény volt látni őket. Meggyőződésem, hogy van jövőjük.

Viktória, az egyetlen bátor lány

Az egyetlen női versenyzőt, Bereczki Viktóriát büszkén öleli át párja a befutónál, a lányt nagy vastaps fogadja. – Ez az életem, boldog vagyok, hogy jól sikerült, kiválóan együtt dolgoztunk! Álmom Kanada és Ausztrália arénái – nyilatkozza.