Kirándulás a hatlábúak nyüzsgő birodalmában

Egyes fajok védettsége a jelen- és a jövő generáció szemléletformálásának eszköze: figyelemfelhívás, hogy a számítógépen túl is van élet, melytől saját testi-lelki egészségünk érdekében sem szabad elszakadni, és hogy annak megőrzését természetesnek és nem kötelességnek tekintsük, mondta lapunknak Tóth Szabolcs, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, akivel a hatlábúak érdekes birodalmába pillantottunk be.

A kardoslepkét könnyű megkülönböztetni a fecskefarkú lepkétől, neve ugyanis nem „farkára”, hanem a szárnyain látható foltok kardszerű mintájára utal (Fotó: BfNPI)

A szakember kifejtette, lassan lezárul a szarvasbogarak rajzása, mely a Balaton-felvidék és a Bakony jellemző, szerencsére sok helyen nagy létszámban előforduló faja. Lárvaként 4-5 évet tölt a föld alatt, melyhez képest a bogárként töltött pár hónapja „igazságtalanul” rövidnek tűnik. A szarvasbogarak azonban ezzel szerencsére nem foglalkoznak. Ha ez a fejlődésmenet alkalmas a faj fenntartására, akkor ezt kell alkalmazni. „Rajzófákon” gyülekeznek néha nagyobb számban is és a fából kifolyó nedveket kóstolgatják. Alkonyatkor nagy zúgással indulnak útnak új „világot” keresni.

A fűrészlábú szöcske félelmetesnek, s a méreténél nagyobbnak tűnik (Fotó: BfNPI)

Hasonló, tölgyes élőhelyeken él a nagy hőscincér. Leginkább ritkás erdőkben, vagy erdőszegélyeken találhatunk rá. Szintén inkább alkonyatkor és éjjel aktív. Lárvája hüvelykujjnyi vastag járatokat rág a többnyire már legyengült fa kérge alatt, Ezirányú tevékenységét a külvilágra nyíló nagyméretű, ovális röplyuk árulja el. Kedvenc élőhelyei a fás legelők, melyeknek megóvása és újak kialakítása nem csak az impozáns, évszázados fák látványa miatt, hanem sok, speciális élőhely igényű faj fennmaradása miatt is fontos.

A szarvasbogár bogárként töltött pár hónapja igazságtalanul rövidnek tűnik (Fotó: BfNPI)

Tölgyes élőhelyeken találkozhatunk a nagy hőscincérrel (Fotó: BfNPI)

Az erdőkből kisétálva a száraz időben ekkorra már kisült gyepekre, „sáskahadak” pattognak a lábunk elől. Az egyenesszárnyúaknak nevezett csoport legméretesebb tagja viszont egy szöcske, melytől nem ok nélkül retteg a talajszinten élő rovartársadalom. A fűrészlábú szöcske a tíz centimétert is eléri, de hosszú lábai miatt még nagyobbnak tűnik. Négy mellső lábát fűrészszerű tüskesor szegélyezi, melynek szorításából nincs menekvés. Méretén túl több különlegessége is van e fajnak. Csak nőstényei vannak, vagyis hímek közreműködése nélkül is életképes petéket tud rakni. A peték akár több évet is elfekszenek a talajban, mielőbb fejlődésnek indul belőlük a következő generáció. Élőhelyei legtöbbször száraz sziklagyepek, melyen ha még peterakás előtt tűz megy végig, kipusztíthatná a populációt. Ilyen esetben az elfekvő petékből azonban akár több év múlva is pótlódni tudnak a faj egyedi.Kis odafigyeléssel akár kertünkbe is becsempészhetünk valamennyit a rovarvilág „színe-javából”. Egyik legmegfelelőbb erre a nyári orgona, melynek késő őszig nyíló illatos és szép virágait számtalan nappali lepke látogatja: bogáncslepke, nappali pávaszem, atalantalepke, ökörszemlepkék, kardoslepke, fecskefarkú lepke. Sok lepkefajnak kettő-, esetleg három generációja is kifejlődik egy évben. Ezért van az, hogy a tavaszi ütött-kopott áttelelt, vagy délről bevándorolt példányok után nyár második felében „hibátlan” példányok látogatják virágainkat.

Felmerülhet a kérdés: több faj esetében miért van szükség védettségére, amikor olyan sok van belőlük? Egyrészt több példa van arra, hogy korábban kipusztíthatatlannak hitt, milliós egyedszámú fajokat az ember sikeresen eltüntetett, vagy annyira megritkított, hogy az a kipusztulás szélére került. Az, hogy adott élőhelyen sok van egy valamilyen szempontból érdekes fajból, az az élőhely „jóságát” is mutatja. Tehát a védett faj olyan, amire valamiért érdemes odafigyelni: vagy mindenhol ritka, vagy esetleg csak máshol ritka (endemizmusok), vagy még nem ritka, de veszélyeztetett.

Az uniós csatlakozásunk óta európai viszonylatban kell a tagállamoknak biztosítani bizonyos fajok és élőhelyek megmaradását. Ez utóbbiak a köztudatban a naturás területek. Sok van belőlük, mert szerencsére sok olyan élőhelyünk és fajunk van, ami európai léptékben megőrzésre érdemes.