Elektromos hajóval a Balaton körül

Hasonlóan szép élmény az is, amikor az ember egy hajón nyugovóra tér. A kellemes himbálózást kísérő zajok: csendesebb időben néha egy loccsanás, egy koppanás, vagy csendülés, nagyobb szélben pedig a kötelek nyögése és a sodronyok, árbocok összeütődésének birkakolompolásra emlékeztető hangja ad különleges hangulatot az elalvás előtti pillanatoknak.

A járatlan szemlélő talán nem is érti, hogy miért számít fehér foltnak a balatoni turizmusban az ilyen kishajós kirándulás, miközben az Adrián vagy a francia csatornákon, folyókon komoly szolgáltatási háttér épült ki hozzá. Hiába van meg nálunk a sok kikötő, vitorlás, a gyönyörű természeti környezet, a műemlékek, a kiváló borok, gasztronómiai kínálat, sokakat elriaszthat, hogy vitorlással nem szervezhető ilyen "garantált program", mert a sokszor napokig tartó szélcsendes időszakok nemhogy több napos, de akár egy-egy napra, néhány településre tervezett hajós kirándulást is könnyen meghiúsíthatnak.

Tavaly fészkelte be magát az agyamba a gondolat, hogy egy kisméretű, jogosítvány nélkül is vezethető elektromos hajóval elinduljak balatoni kirándulásra. Több helyen meséltem róla, így Viszkei Andrásnak is, aki egy elektromos hajók építésével foglalkozó cég vezetője. Ő lebeszélt arról, hogy egyedül elinduljak, mert még tapasztalt hajósnak is nagy kihívás a magányos utazás, de egy kezdőnek akár veszélyes is lehet. Ugyanakkor fel is ajánlott egy WIA 265 típusú elektromos hajót az úthoz, mert őt is érdekli, milyen tapasztalatokat lehet gyűjteni egy ilyen kiránduláson. Mivel ez a típus csak jogosítvánnyal használható, vezetőt kellett keresnem. Szerencsére egyik bátyámnak, Sándornak is tetszett az ötlet, aki a balatoni mellett több adriai és karibi vitorlástúrán vett már részt hajóvezetőként.

Az indulás előtt levélben jeleztem a balatoni települések önkormányzatainál, turisztikai szervezeteinél, hogy egy ilyen utat tervezek, szívesen fogadom javaslataikat a programhoz. Néhány helyről válaszoltak, ezeket beépítettük az útvonalba.

A leghosszabb távolságot az első napra terveztük. A Valton névre keresztelt hajóval anyakikötőjéből, a Balatonfői Yacht Clubból Zánkára, az Új Nemzedék Központ – egykori úttörőváros – kikötőjébe akartunk eljutni. Az útba eső települések egy részét most, többet majd a visszaúton akartunk megnézni. Alsóörsön eredetileg a dudás református templom meglátogatása szerepelt az útitervben, de a kicsit késői indulás miatt végül csak a kikötőben kávéztunk Hebling Zsolt polgármesterrel.

Csopakon Steinhausz György kalauzolásával megnéztük a Plul malmot, Kós Attila a Szent Donát Pincében bemutatta, milyen olaszrizling borok kaphatnak arra jogot, hogy egyszerűen Csopaki néven palackba kerüljenek. Késő délután a zánkai Új Nemzedék Központban kapcsoltuk töltőre a hajót, ahol teljesen otthonos körülmények fogadtak bennünket. Eredetileg megálltunk volna az örvényesi horgászkikötőben, de ahhoz túl nagyok voltak a hullámok. Így Huszár Zoltán örvényesi polgármesterrel Zánkáról mentünk vissza megnézni a híres vízimalmukat.

Az első napon összesen 46 kilométert tettünk meg, az óránkénti sebességünk 8-8,5 kilométer között volt, ahogy a későbbiekben is. Az akkumulátorokból alig fogyott valami. Az idő eleinte borús, esős volt, később kisütött a nap. Jól bírta a hajó a nagy hullámokat, kellemes volt utazni vele.

Szerdán Révfülöpön kötöttünk ki először, ahol a helytörténeti gyűjteményben Miklós Tamás, a honismereti egyesület vezetője kalauzolt bennünket, a Kál-Vin Pincében Varga György segítségével a Balaton-felvidéki borok fontosabb jellemzőivel ismerkedtünk. Badacsonyban az Egry Múzeumban megnéztük Egry József és Altorjai Sándor kiállítását.

Az esti állomáshelyünk a Bahart szigligeti kikötője volt, ahol a badacsonyival ellentétben megengedték, hogy a kikötő belső részén álljunk meg. Csak az jelentett gondot, hogyan juthatunk el a falu központjába és a várba, végül a vacsorához kiszemelt Arany Patkó szolgálati autójával sikerült.

Másnap a keszthelyi hajókikötőben néhány órára álltunk meg, hogy a Balatoni Múzeum gazdag és látványos új kiállítását megnézzük a tóról. Ebben a kikötőben is első szóra megengedték, hogy a csendesebb oldalon kössünk ki. Innen Fonyódnak vettük az irányt, hogy még napnyugta előtt megérkezzünk.

Befut a fonyódi kikötőbe a Valton (Fotó: Győrffy Árpád)

Pénteken boglári, lellei megállókkal, szemesi bekukkantással Balatonföldvárra hajóztunk. Mindegyik helyen ragaszkodtak ahhoz, hogy a bejártatnál kijelölt vendéghelyeken álljunk meg, bár lett volna hely beljebb is. Földvárról mentünk másnap korán Balatonfüredre, hogy időben odaérjünk a vitorlabontó ünnepségre és a versenyre.

A Tóti-hegy a Tapolcai-medencében és a badacsonyörsi szőlők. Igazi Pannon táj (Fotó: Győrffy Árpád)

Vörösberényi és szentkirályszabadjai panoráma, ahogyan ritkán látjuk (Fotó: Győrffy Árpád)

Délután Tihanyba kirándultunk, ahol a Tihanyi Hajós Egylet nagy barátságos kikötőjéből a Dottó kisvonat volt a helyijáratunk. A Babamúzeum, az apátság és a faluközpont megtekintése után a füredi kikötőben töltöttük az éjszakát. Itt is megengedték, hogy védettebb helyet keressünk az elektromos hajónak. Mivel az időjárás vasárnap reggelre elromlott, arra jutottunk, hogy Zamárdiba, ahová meghívásunk volt és Siófokra majd máskor hajózunk el, ezért a part vonalát követve visszahajóztunk Kenesére.

Az úton kiderült, hogy az elektromos hajó kiválóan alkalmas több napos balatoni kirándulásokra. Az óránkénti 8-8,5 kilométeres sebesség optimális volt még a leghosszabb távnál is a balatoni méretekhez. Az elektromos hajó könnyen kezelhető, jól bírta a rosszabb időt, a széltől, naptól üveggel, ponyvával védett fedélzeten még nehezebb viszonyok között is kellemes volt az utazás.

A vornyarcvashegyi Szent Mihály domb a tóról (Fotó: Győrffy Árpád)

Technikailag rendben voltak a kikötők, de néhány helyen kifogásolható a hozzáállás, pedig inkább pozitív megkülönböztetést kellene bevezetni a túrázóknál, hisz a mozgó, kiránduló vendég hozza a legnagyobb hasznot. Mi Bahart matricával hajóztunk. Ha ez nincs, jelentős összegeket kellett volna fizetnünk a kikötésért és a szolgáltatásokért. Szerencsés lenne, ha a különböző fenntartójú kikötők együtt adnának ki időszakos bérletet a túrázóknak.

A hajó persze nem csak ilyen nagy kirándulásra lehet jó, horgászáshoz, sétahajózáshoz is optimális eszköz. Megfelelő kölcsönzői háttérrel segíthetne abban, hogy a máshol már elterjedt kiránduló hajózás kialakuljon.

A WIA 265-ös elektromos hajó 7,9 méter hosszú, 2,45 méter széles, a tömege 1,7 tonna, a merülése hatvan centiméter. Nyolc személy utazhat rajta, a kajütjében kettő plusz egy fekvőhelyet alakítottak ki, de akár négytagú család is elfér egy kisebb gyerekkel. A hajót egy 48 Voltos, 12 kW-os elektromotor hajtja. Valton orrsugárkormánnyal, elektromos horgonyemelővel, kémiai wc-vel, hűtőszekrénnyel, LCD tévével, hifi berendezéssel, fedélzeti zuhannyal is felszerelték. A műszaki leírás szerint egy akkumulátor feltöltéssel, normál körülmények között, takarékos, öt-nyolc kilométeres óránkénti sebesség mellett végighajózható hosszában a Balatonon. A töltéshez teljes lemerítésnél is elég egy éjszaka, ilyenkor a legnagyobb áramfelvétel esetén csak annyit fogyaszt, mint egy komolyabb vasaló, vagy fűnyírógép.